Húsvéti kalács 2.

Elmehetnék levelibékának, olyan nagy biztonsággal választom ki azt a napot, amelyiken húsvéti kalácsot sütök blogcélokra. Szép, napos, meleg időre vágyom én is, meg a kelt tészta is, aztán küzdhetünk a mínuszokkal. Nem akarok igazságtalan lenni, nap azért volt rendesen, csak az a déli mínusz négy fok nem tetszett. A tavalyi recept nagyon puritán volt (az is nagyon finom!!!), ez most egy deluxe kivitel, sok tejszínnel, tojássárgájával. A Vidék íze vadiúj, húsvéti számában jelent meg. Nagyon jó tészta, nagyon könnyű vele bánni, és persze finom is. Egyszerű recept, nincs benne kovász, előtészta, hasonló finomságok, van benne viszont viszonylag sok élesztő, viszonylag sok cukor, tehát könnyen és gyorsan kel. A végeredmény pedig tutira finom és foszlós lesz. Ha hidegben gyártjuk, rá kell beszélni, hogy szép magas legyen, de az ellapult is nagyon finom:) Ezt a kalácsot egyszer már  megsütöttem, akkor csináltam sok fázisfotót, viszont a végterméket elfelejtettem lefényképezni:( Akkor az egyszerű tészta mellé a legszimplább hármas fonást választottam, hogy tényleg semmi faxni ne legyen benne. Egy irtózatos méretű kalácsot sütöttem egy adag tésztából. Ma a játék kedvéért két kalács készült, ötös fonattal mind a kettő. Szóval van többféle fázisképem, és egyféle végeredményképem, majd igyekszem nem nagyon keverni.

Tehát a hozzávalók:
- 60 dkg finomliszt
- 2,5 dkg élesztő
- 5 dkg puha vaj
- 8 dkg cukor
- 3 tojássárgája
- 1 csipet só
- 2 dl tejszín
- 2 dl tej
- vanília (most vaníliapasztát használtam, de tökéletes hozzá a Bourbon vancuki is)

A vaj kivételével mindenki ment a robotgép táljába (a tejszínt és a tejet egy tálban picit langyosra melegítettem), és kettes fokozaton 15-20 percig dagasztottam. Először ragacsos masszának tűnik, de idővel szép fényes gombóc lesz belőle. A legvégén ment bele a puha vaj, azzal is kidagasztottam, aztán letakarva hagytam kelni. Ilyen szépen megkelt:

Deszkára borítottam, és alaposan átgyúrtam, alig kell alá liszt, annyira cuki kis tészta. Utána nem túl nagy téglalappá nyújtottam, és felvágtam három, illetve öt csíkra:

Jöhe

Jöhetett a fonás, viszonylag lazán. Én a deszkán szoktam megfonni, és átemelem a tepsire, de gyengébb idegzetűek fonhatják ott is. Olyan nagy lett, hogy csak átlósan fért el:

És akkor most jön a trükk. Mivel a múltkor is zegernye volt, tettem is érte, hogy felfelé keljen, ne oldalra folyjék szét. Keretek közé szorítottam:)

Ilyen nagyon megkelt:

Megkentem tojásfehérjével (úgyis maradt a tésztájából), és mehetett a jó forró sütőbe. Olyan 220 fokos sütőben szoktam indítani, ez szépen felhúzza, és pár perc múlva leveszem a hőfokot 180-ra, és addig sütöm, míg szép színű nem lesz. Aztán rács.
Ma még külön mulatságban is volt részem. Valamikor vettem egy vacak sütőpapírt, de nem dobtam ki, hogy jó lesz majd krumplisütéshez. De most összekevertem a jóval, és totál ráragadt a kalács alja, alig tudtam leszedni. Disznóság, hogy ilyen vackot árulnak, egy kezdőnek örökre elveszi a kedvét a sütéstől. Szóval ha ilyet látsz, ne a receptet dobd ki, hanem a sütőpapírt. A jó papír semmire sem ragad rá, pláne nem egy teljesen ártalmatlan kelt tésztára. A Metro saját márkás papírját szoktam használni, az árban is nagyon jó (olyan 400 Ft körül lehet, talán 28 méter egy tekercs), és szeretem az Aldiét is, azokkal nincs ilyen gondom.

Napi cukinak meg két kirándulós kép, két hete voltunk sajnos, nem most, pedig ma is a hideg ellenére gyönyörű kirándulóidő volt, de nem értünk rá. Kóficka minden undormányos pocsolyában megmártózott (mi kevésbé élveztük a sárdagasztást). Úgy is néz ki. Ezt a csinos dizájnt csak a bejárati ajtónkig élvezheti, mert ott rögtön egy lavórba tuszkoljuk (eléggé undorodik a szép tiszta víztől), és könyörtelenül tisztára súroljuk. Mostanában olyan remek az időjárás, hogy gyakorlatilag minden séta után ez a menetrend.

A Zsuzsi meg hisztérikusan kerüli ezeket a mocskos dolgokat, de olyan csuszi-muszi volt, hogy még az ő hasát is le kellett sikálni.