Epres tiramisuféleség

A tavalyi húsvétunk némileg rendezettebb volt, az idei káoszba fulladt. Eleve totál be voltunk havazva - mindenféle értelemben -, erre még rátett a szétszedett konyhám, kész, halál. Volt kb. fél napom a húsvéti nagybevásárlásra, nyuszialakításra és nagytakarításra. Úgy is sikerült. Szombaton meg úgy fogtam hozzá a nagy ünnepi lakoma megfőzéséhez/megsütéséhez, hogy az egyébként sem túl nagy (viszont legalább jó üres) konyhamaradékomban hárman is vadul próbálkoztunk. DT festett és pultot szerelt (hogy legalább karácsonyra legyen valami konyhaféleség), Bendi polcokat súrolt a mosogatót ejnstandolva, én pedig a fél konyhaasztalt megkaparintva (a másik felén szerszámok voltak) próbáltam kalácsot sütni, kaszinótojást gyártani, meg nem is tudom már mit csinálni. Na, azok is pont úgy sikerültek, ahogy az várható volt. A kaotikus helyzetet remekül jelképezi ez az epres-kávés izé, ami végül is finom volt, de nagyon másra készültem. A hétfői vendégeknek akartam egy tiramisut összedobni, gondoltam, az ilyen krémes-puha cuccokat általában szeretik, meg jó is lesz a sok száraz süti mellé, ráadásul kevés ennél egyszerűbb és gyorsabb édesség létezik. Aztán vasárnap este rájöttem, hogy nincs otthon tejszínem. Pedig határozottan emlékeztem, hogy vásároltam jó pár dobozzal, és direkt tartósat, amit kevésbé szeretek, hogy úgyis tumultus lesz a hűtőben, ne foglalja a helyet. Feltúrtam mindent, de egy árva dobozzal sem találtam. Ezek szerint álmodtam a beszerzést? Vagy megvettem, és mindet gyorsan elhasználtam, és azt felejtettem el? Fogalmam sincs. Viszont valamit mindenféleképpen szerettem volna csinálni (tejföl, joghurt, kefír, túró a sógornőm miatt nem játszott, semmi ilyet nem eszik). Végül is ez a krém született meg, finom volt, de azért jóval macerásabb, mint egy klasszik tiramisu lett volna.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
- 5 tojásból gluténmentes piskóta (persze lehet helyette egy csomag kész babapiskóta is)
- sok kávé, legalább 3 csészényi (én neszkávét használtam)
- 3 evőkanál mandulalikőr
- 5 tojás
- 2 evőkanál keményítő
- fél liter tej
- vaníliakivonat, paszta, bármi
- kis kakaópor
- pocukor
- 50 dkg mascarpone
- 1 dl tejszínhab (mert egy pici maradék még volt előző napról)
- kb. 30 dkg fagyasztott, de már felengedett eper

Piskóta: teljesen a szokásos, csak gluténmentes lisztből. Az egész tojásokat öt percig maximumon habosítom 5  evőkanál cukorral, aztán óvatosan beleforgatok 5 evőkanál lisztet, és a nagy gáztepsiben megsütöm.
Közben felforraltam a tejet. Az egész tojásokat összekevertem a keményítővel, olyan 10 dkg-nyi porcukorral és a vaníliával, gőz felett habverővel besűrítettem (sokáig tart és nagyon unalmas), közben hozzáöntöttem szép lassan a forró tejet is. Amikor már nagyon untam, abbahagytam, hála istennek eleve kanalas desszertnek indult, nem volt baj, hogy nem volt nagyon kemény. Aztán kihűtöttem. Közben összekevertem a tejszínhabot a mascarponével, ehhez is adtam porcukrot, végül jöhetett hozzá a kihűlt sárga krém. Most már csak a rétegzés jött, a felkockázott piskótát belemártogattam a mandulalikőrrel elkevert erős, szigorúan cukrozatlan kávéba, beleszórtam a tál aljába, ráöntöttem egy adag krémet, dobáltam bele pár szem epret, aztán ezt ismételtem, míg meg nem telt a tál. A tetejét megszórtam pici kakaóval. A maradékból meg teletöltöttem két poharat:

Tejszínhabbal (sógornőmmel hozattam, szegény, még jó, hogy nem rendeltem tőle egy komplett desszertet) és csokiszósszal ettük, hogy akkor már üssön rendesen.

Még egy kis konyha. Nagyon lassan halad, sosem érünk rá. Itt már van pár láb, és persze van kotnyeles cica is.

Húsvét vasárnapjának reggelén ez a kép fogadott, éjszaka DT felszerelte a pultot. Nem volt könnyű mutatvány, mert derékszög és egyenes nem létezik nálunk.

Ezt nekem hozta a nyuszi:) Szerintem egyszerűen isteni:)

Hamarosan kisnyuszi is született:) Nagyon szapora jószág:)

Azóta minden este lekenem a pultot valami bio keményolajjal, ma már talán elég is lesz. Közben lassan készül az alja is. A maradékfelhasználás jegyében kiválóan hasznosítjuk a feleslegessé vált felső szekrényeket. Fehérre lesznek majd festve, ha egyszer odáig is eljutunk.

Visszakerült a cicaasztal is:) Tulajdonképpen mi is nagyon vágyunk rá, hogy használjuk, most épp arra gondoltunk, hogy néha egy fél órára kölcsön kérjük tőlük:)

Napi cukinak meg két hétfői locsoló:) Kicsit bambán néztem a kisebbik fiatalemberre, de mint kiderült, elseje volt!!!

Levezetésként (egy) pár ropogós, friss eb. Édes kicsi Kófickám, nem áll neki jól a vaku:(

Szegény tüzelő Zsuzsi. Mostanában nem lesz sok séta:(