Zöldséges muffin (gluténmentes)

Változatlanul azzal küzdök, hogy valami meleg ételnek kinéző ételt tegyek magunk elé legalább hetente kétszer. Mindig jóval később érek haza, mint szeretnék, és tényleg maximum fél órám van a kajával piszmogni, mindig van valami más kötelező feladat, most például a Csillától kapott kereskedelmi mennyiségű birsalma feldolgozása (birsalmasajt ,  melléktermékként birsszörp és birslekvár lesz belőle, több napos projekt mind). Ez is egy ilyen volt, és nemsokára jön egy másik is. Nekem nagyon ízlett, de szerintem a családnak is. Az előkészítése tényleg belefér a félórába a mosogatással együtt, aztán amíg sül, lehet lazítani. Nekem melegen ízlett a legjobban, de nyilván lehet melegíteni is. Ebből az adagból, ami majd mindjárt következik, lett 12 baconos muffin és egy kis tepsinyi csak sajtos vega, szóval bőven marad belőle másnapra is (a legendásan jó étvágyammal is csak kettőt bírtam legyűrni a kannibál változatból).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott zöldségkeverék (ez most zöldbabos-kukoricás-sárgarépás volt)
némi zsiradék
3 tojás
25 dkg tehéntúró
5 dkg juhtúró (csak ízesítésnek használtam)
kb. 3 dl joghurt
fél dl olívaolaj
4-5 evőkanál liszt (nálam kukorica- és gluténmentes liszt fele-fele arányban, de más is jó)
fél zacsi sütőpor
só
bors
12 szelet bacon
5-10 dkg kemény sajt
kicsi vaj

A fagyasztott zöldségeket beleöntöttem egy nagy lábasba, öntöttem alá pici olajat meg pici vizet, és felmelegítettem, főzni nem kell, mert ezek tulajdonképpen már roppanósra vannak párolva. Sóztam is.
Közben egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sütőporral, aztán mehetett bele a többi hozzávaló (a bacont és a sajtot kivéve). A muffinforma mélyedéseit kibéleltem a baconnal (alulra egy darabka), aztán az oldalát is). A kicsi tepsimet kikentem vajjal. Eddigre már kész volt a zöldség is, leszűrtem, és több kis adagban hozzákevertem a tésztához (csak hogy ne főjön meg rögtön a tojás). Olyan jó muffintészta-állagúnak kell lennie az egész cuccnak, jól adagolható kanállal, éppen csak nem folyik, de azért kifejezetten lágy massza. Teliraktam a mélyedéseket, a maradék meg ment a tepsibe. Ennek a tetejére még reszeltem sajtot is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem pirul, nem néztem az órát, de olyan 20 perc lehetett. Amikor forró, akkor még nagyon lágy, érdemes vele várni egy kicsit, ahogy hűl, egyre szilárdabb lesz, akkor már lehet szépen szeletelni, illetve egyben ki lehet emelni a mélyedésekből. Salátával egyszerűen isteni volt.
Este főzni azért is jó, mert nem lehet egy normális képet csinálni, legalábbis az én nulla felszerelésemmel. Mindenesetre ha művészi alkotásnak nem is, információnak elmegy.

 

Napi cukinak meg pár illegális melegedő. Kutya elvileg csak az előszobában tartózkodhat, alapvetően a kosárkájában. Nem is értem, hogy tudnak ennyire felszaporodni az ágyakban. Az én édes kicsi cicám persze ott alukálhat, ahol akar.

Tésai vacogás 1. Aki miatt nem lehet beágyazni:

Tésai vacogás 2. Nem én takartam be:) Ez egyébként a lenti kutyakanapé, de rendezettebben szokott kinézni, ha Kóficka épp nem furkálja be magát minden alá:)