Hát buék mindenkinek. Állítólag ez (is) jó év lesz:) Megvoltak az ünnepek, egyetlen poszt nélkül. Ha röviden kéne róla beszéljek, (igen, akarok), csak annyit mondanék, hogy nem a gasztronómia állt a középpontban. Ez végül is nem baj, a családom elvan hidegen és salátán, önként és dalolva. Én meg úgyis elég kövér vagyok, nem kell tovább rontani a helyzeten. Nem lihegtük túl a karácsonyi vacsorát sem: az előétel a szokásos olíva, sajt, szardella, bolti kenyérrel (a felmerült igények dacára sem vagyok hajlandó ilyenkor ciabattával bíbelődni), aztán a szokásos kakukkfüves-citromos pisztráng, vaj helyett olívaolajjal. Hozzá kétféle krumplisaláta, mind a kettő annyira rossz lett, hogy ki kellett önteni a végén (na? ez nem sokaknak sikerül!). Nyilván volt valami zöld saláta is, de arra már nem emlékszem. Desszertnek pedig mákos guba, sok meggyel, természetesen bolti kifliből (a Bendinek ugyanez mák nélkül). Magamnak meg nem is sütöttem semmi gluténmentest az ünnepekre. Még szerencse, hogy a Jolitól kaptam egy helyes kis virágos kuglófot, az jól beosztva elég volt már a maradék évre. Természetesen csináltam még töltött káposztát, kétfélét. A húsos ehetetlenül sós (a hozzárakott füstölt cucctól), az aranyárban mért hozzávalókból összedobott hústalan csak simán rossz lett. Karácsony másnapján főztem még a fiúk kedvéért kanizsai rostélyost, marhalábszárból és fagyasztott rókagombából, az jó lett tényleg. Sütifronton meg totál KO. Na jó, egy kiló lisztből sütöttem karácsonyi linzert, az még rendben volt. Két rúd bejgli készült végül otthonra (ennek a posztnak a végén van), elég is lett bőven, nem tudom, a diós vagy a mákos lett vacakabb. Csináltam zserbót is. Az első adag tésztája egyszerűen kezelhetetlen volt, mintha gluténmentes lisztből csináltam volna, annyira morzsálódott és tört, soha nem találkoztam még ilyesmivel. Egy éjféli, csapkodós és kiabálós nagyjelenet után másnap mandulás-meggyes pitét csináltam belőle, meg másik lisztből mégiscsak sütöttem egy nagy adag bejglit. Mind a kettő ment a kukába egy hét múlva nagyjából érintetlenül (kivéve azt a kis darabot, amit továbbadtam). Szilveszterig nem főztem-sütöttem semmit, szerintem jól is tettem, nem voltam a topon, csak lassan láttam be. Aztán év végén már muszáj volt főzni, mert vendégek is jöttek, meg hát ugye az idén is legalább olyan gazdagok szeretnénk lenni, mint tavaly voltunk. Kötelező a lencse. A szokásos káosz miatt szilveszter estén ettük, remélem, így is használ. Általában főzeléket szoktam csinálni, most lett ez a nagyon sűrű leves, nekem nagyon ízlett, szóval most pár évig ez lesz. És iszonyú jól esett a kötelező leányfalusi pancsolás után.
Hozzávalók:
- 50 dkg lencse
- egy hátsó füstölt csülök nagyobbik fele
- 30 dkg savanyú káposzta
- 1 közepes vöröshagyma
- 1-1 sárgarépa és gyökér
- 1 nagy cikk zeller
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 kis darab erőspaprika
- só, bors, kömény, római kömény, csili, 2 babérlevél
- kevés zsír és 1-2 evőkanál barna rizsliszt
Beáztattam a lencsét pár órára. A húst DT felkockázta, hogy gyorsabb legyen a művelet. A húst annyi vízben, amennyi bőven ellepte, felraktam főni a babérlevelekkel és a meghámozott, de egészben hagyott vöröshagymával. Amikor már majdnem puha volt, hozzáadtam a leszűrt, átmosott lencsét. Bő tíz perc múlva mehetett hozzá a picit átmosott, átvágott káposzta, aztán megint tíz perc múlva a nagyon pici kockákra vágott leveszöldségek. Közben valamikor a fűszerek: só csak módjával, pici római kömény, épp csak annyi, hogy ne lehessen kiérezni, a többi meg ahogy tetszik. Végül csináltam egy kis fokhagymás rántást rizslisztből, és berántottam. Annyi vizet adtam hozzá, hogy az állaga valahol a leves és a főzelék között legyen. Aztán aki akarta, tehetett hozzá tejfölt vagy joghurtot, mind a kettővel isteni volt.
Napi cukinak meg egy gyönyörű páros. A nagyfülű, nagy lábú, szelíd Nyika meg a még mindig irtó aprócska fekete ördögpalánta, eléggé összekavarodva. Ha kiscica lennék, pont ilyen kutyát szeretnék magam mellé. A szép képeket a gazdi lőtte.
2 megjegyzés:
Tiltakozom, a leszólt zserbó volt az egyik, ami megmentette a karácsony esténket attól a szégyentől, hogy süti nélkül legyünk kénytelenek dagadtra enni magunkat. Szóval a szavahihetőséged erősen megkérdőjeleződött, és attól félek, hogy anorexiás tüneteket is produkálsz: kövérnek látod magad, miközben egyre jobban fogysz.
A savanyúkáposztás lencseleves nálunk a nagy kedvenc újév napján, én olaszosan csinálom, azaz rántás és habarás nélkül.
két egyes kiosztva:)) a sütiket egyébként a családom osztályozta, nem én:)
jövőre akkor én is kipróbálom az olaszos változatot, gondolom, a csülök sem alapfelszerelés.
Megjegyzés küldése