Hát ilyen lett. Kicsit nyomott, kicsit morzsás, kicsit száraz, kockafejű, de a mienk. Nemigen szeretek gluténmentes lisztből gyúrt tésztát csinálni. Kevert sütikbe szinte mindegy, hogy mit használ az ember, de a gluténmentes lisztek és lisztkeverékek nagyon nem tartanak össze, irtó nehéz normális tésztát gyúrni belőlük. Nem is szoktam, minek is, a kevert műfajt tán még jobban is szeretem enni is, és abból is annyira finomakat lehet csinálni. Például ezt.
De az idén arra gondoltam, hogy csinálok gluténmentes bejglit és zserbót. Tudom, hogy lehet, mert isteni finomat is ettem már. Hát ez most a próbák ideje. A pálya duplán nehezített, nem lehet benne tejtermék és élesztő sem. Margarint nem eszem, de még azt sem mondhatom, hogy egye fene, most az egyszer az évben, kibírjuk, mert eddig még nem találtam olyan margarint, amiben ne valamilyen tejszármazék és/vagy repceolaj és/vagy szója. Tehát marad a kókuzszsír és az olívaolaj. Egyelőre azt gondolom, hogy az élesztő nem olyan nagy baj, lehet helyette sütőport használni. Hát majd kiderül, még karácsony előtt megírom a bejglit is (előtte még meg is kell csinálni).
Szóval visszatérve a zserbóra. A végeredmény nem lett lenyűgöző, de abszolút ehető, és még szeletelhető is. Jól bírja a fagyasztást (kipróbálva). Az íze is rendben. Amin változtatni fogok:
- A tésztába még több tojást teszek. meg mindent, ami összetartja, útifűmaghéjat és lenmaglisztet (úgyis megy az íze a dióhoz).
- Sokkal, de sokkal több tölteléket kap. Elég jó, szaftos normális zserbót sütök, de ez most száraz lett, annyira szakadozott a tészta, hogy valamiért féltem sok tölteléket beletenni. Nem kellett volna. Mert nyersen ugyan szakadt, foszlott, de utána jól terhelhető lett, szóval simán elbírt volna akár háromszor ennyit is.
- Ezt a tésztát nem lehet nagyon vékonyra nyújtani, de hát zágsón. Vastag töltelékkel lehet ellensúlyozni.
Hozzávalók a tésztához egy kicsi tepsihez):
- 30 dkg gluténmentes lisztkeverék
- 10 dkg barna rizsliszt
- 1 evőkanál porcukor
- 2 tojás
- 13 dkg kókuszzsír
- fél csomag sütőpor
- só
Szerintem a kókuszzsírt nem lehet úgy használni, mint a vajat (hidegen morzsásítani a liszttel). De érdekel, ha valaki szerint igen. Nekem ez nem jött be. Helyette megolvasztom (egy csészébe teszem, a csészét meg forró vízbe állítom, és így szinte azonnal megolvad), és ezt keverem össze a liszttel meg a többi hozzávalóval. Rizsliszttel megszórt táblán összegyúrtam, három részre osztottam. Eléggé anyázva egyesével kinyújtottam. Nyújtani lehet, mozgatni nagyon nehezen, mert tényleg rémesen szakad. Érdemes F. Zsuzsi módszerével: az elsőt egy tepsiméretű sütőpapíron nyújtani, és papírostul belerakni a tepsibe. A többit is így, de azt a papírral együtt kell felemelni, és úgy ráborítani a töltelékre, hogy a papír felülre essen, és azt simán lehúzzuk. Nem próbáltam, de legközelebb így fogom, hátha. Most egy műanyag lappal emeltem át a tésztát, amiről nehéz volt leimádkozni (kézzel, satöbbivel esélytelen a dolog). A középső réteg még így is cafatokra szakadt.
Hozzávalók a töltelékhez:
- darált dió
- házi baracklekvár
- cukor
- vaníliakivonat
Összekeverem, és rákenem a tésztára, jó vastagon.
Hozzávalók a mázhoz:
- étcsoki
- kókuszzsír
Gőz felett megolvasztom a csokit, és hozzádolgozok egy jó evőkanálnyi kókuszzsírt (tejszín helyett, hogy könnyebb legyen szeletelni, ne törjön annyira a csoki rajta).
Hát ez a 0.1-es változat, lesz jobb is. De tényleg ehető.
Napi cukinak meg két napozóbajnok. Nálatok hogy telnek a hétköznap délelőttök?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése