Húsvéti kalácsok avagy a gluténmentes élet gyönyörei

 Tegnap este sütöttem két kalácsot, egy hagyományosat és egy gluténmenteset. Szerintem a fenti képen elég jól látszik a két étkezési mód közötti különbség:)) Egy hagyományos kalácsot félálomban, gondolkodás nélkül összedobok öt perc alatt, és utána már csak ide-oda pakolgatom, és tuti jó lesz. Nem kell hozzá agyalni, egyszerűen összekeverek egy kis lisztet, tejszínt, élesztőt, pici sót, pici cukrot, és ha faxnizom, akkor egy csepp vaníliát, és hagyom békésen kelni, néha közben átgyúrom, formázom, de tegnap még ahhoz sem volt kedvem, egyszerűen bepakoltam egy hosszúkás sütőformába. És lesz belőle egy szuper kalács, tökéletes béllel, csodás, picit ropogós héjjal, illatos, foszlós. A gluténmenteshez elolvasok száz receptet, összerakok egy újat belőle, minimum ötféle lisztet összekeverek hozzá, időnként még mérem is, teszek hozzá ilyen-olyan állományjavítót, szarakodom vele, a végeredmény meg magáért beszél:) Kicsit gáz, nem? Mondjuk, sokkal jobb, mint a semmi, és jó íze van, ez is valami. Elég sok éve kísérletezem gluténmentes sütéssel, van már legalább két tuti kekszreceptem, elég jó kenyereket sütök, megy a palacsinta is, a kevert tészta ugye nem gond, de sok még a hátralévő megoldandó feladat. Kalács, pitetészta, pl.