Juhtúrós medvehagymás pite

Volt egy év, amikor kvázi medvehagymamérgezésünk lett, annyit ettünk, illetve etettem belőle. Szerintem könnyű túladagolni. Akkor egy-két évet kihagytunk. Tavaly már ettünk, meg az idén is, de tényleg módjával adagolom, nekem nem esik jól túl sok belőle. Szóval egy-két nagy csokor elég is egy szezonban, de az tényleg jó. Csütörtökön Kóficka fodrászolását (gyönyörű lett!!!) összekötöttem a piaclátogatással, és irtózatos méretű irtózatos friss medvehagymacsokrot kaptam 300 Ft-ért, akkorát, hogy a végét majd olajjal le fogom turmixolni, mert sosem fogy el. (A medvehagymavásárlás ugye tuti lutri, mert az van kiírva, hogy mennyibe kerül a csokor, és csak akkor látod, mekkora, amikor kihúzza az eladó a kis társai közül, orosz rulett.) Volt belőle már hagymás tört krumpli (isteni, és tényleg nem kell hozzá szakácsdiploma), párat elrágcsáltunk kenyérhez, szerintem úgyis nagyon finom, egy részéből lett ez a pitécske, és még mindig maradt jócskán. Szerintem isteni lett a pite, ámbár nem nekem való. És tényleg órán belül futható, mosogatással mindennel együtt. Majdnem laktózmentesen csináltam (laktózmentes juhtúró létezik???), de az egyébként nyilván tökmindegy, már nem a fogyasztó szempontjából, de a laktózmentes cuccok pont úgy viselkednek, mint a normálok.

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
18 dkg vaj
1-2 evőkanál tejföl
1 kis tojás
1 teáskanál só

A szokásos, a hideg vajat több részletben (mert mindenhez a picike aprítómat használom) összemorzsásítottam a felkockázott vajjal, utána összegyúrtam a többivel. Tök jól kezelhető a tészta, ha mégis ragadna, kaphat egy kis lisztet. Kinyújtottam, fánkszaggatóval 12 nagy kört vágtam ki a tésztának kb. a feléből, és kibéleltem vele az egyik muffinsütő mélyedéseit. Nem kell a mélyedéseket zsírozni, mert elég zsíros a tészta, úgysem fog beleragadni. Beraktam a hűtőbe. Közben bekapcsoltam a sütőt is (200 fok?), és összekevertem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
45 dkg túró
fél kis pohár tejföl (ugye már kivettem belőle egy picit a tésztához)
20 dkg juhtúró
1 kis csokor medvehagyma
frissen darált bors
pici só

Összevágtam a hagymát, és mindent összekevertem, nem kell sok só, mert a juhtúró eleve az. Betöltöttem a behűtött tésztákat, és mehetett a sütőbe.

Kinyújtottam a tészta maradékát, abból is köröket vágtam ki. (Azért csináltam ilyen hülye sorrendben, hogy legyen ideje az első adagnak lehűlnie.) A másik muffinsütőbe raktam, de ebbe először papírkosárkák mentek, mert sérült a sütő bevonata. Egyébként nem tudom, hogy mi a szösszel vonják be ezeket, a régi, 20 éves formáim teljesen jól vannak, most meg amiket veszek, gyakorlatilag maguktól lehullik a bevonat pár használat után (nem a kínai piacon vásárolok, ámbár lehet, hogy jobban járnék, Aldi, Spar, ilyesmi, és a fekete bevonatok viselkednek így). Ezt betöltöttem, úgy hűtöttem, amíg az első adag ki nem sült. Nem mértem a sütési időt, akkor jó, ha már látszik a tészta peremén, hogy kicsit megpirult. Gondolkodtam rajta, hogy elősütöm a tésztát, de nem kellett, nem áztatta el a töltelék, egyben szépen megsült. 24 darab lett, és még mindig maradt egy tenyérnyi tésztám, azt egy kis szilkonformába tömködtem, megraktam felszeletelt almával, megszórtam fahéjjal és cukorral, aztán az is megsült a muffinsütő mellett, és persze az sem lett rossz.

És napi cukinak meg frissen nyírt Kóficka. Szebb, mint valaha. Március elején töltötte be a 14. évét. Hogy lehet valaki ennyire édes????

Egy hete még ilyen volt. Meg az időjárás is.

Sajnos ülbeülőset egyedül nem tudok csinálni, de azért felülről is látszik, milyen szépséges. Mint egy kis kövér vakond. Ilyenkor jól látszik, milyen gyönyörű az alakja.

És hát a feje, az meg a legszebb.