Nyári csülökpörkölt fermentált zöldségekkel

Attól  nyári, hogy nyáron készül. Szerintem többször írtam már, hogy egy koszton vagyunk az ebbel. Télen, amíg használtuk a cserépkályhát, rendszeresen konfitáltam egy-egy jókora darab disznót, aztán lehetett enni reggel meg este, mikor hogy. A Zsuzsinak sok zöldséggel és némi szénhidráttal, nekünk meg amivel csak akartuk. Általában lapocka vagy csülök volt, ezeket szerette az eb a legjobban. Be is szoktam tárazni a fagyasztóba. Aztán amikor kiderült, hogy ezentúl nem ehet az eb zsíros húst, itt álltam bő két kiló lefagyasztott csülökkel, valamit kellett vele csinálni, kidobni azért nem akartam. Másrészt pedig rákattantunk a fermentált zöldségekre, egész évben ezt esszük, télen főleg káposztát, nyáron uborkát. Viszont a nyári fermentált uborkát annyira szeretjük, hogy ilyenkor nem is fogy más (ebből viszont rengeteg, most is a hűtőben még van két üveg, de már érik a következő nagy adag). Szóval a viszonylag hűvös pincénkben még ácsorog pár üveg fermetált ez-az, nem tervezem átvinni 21-re, szóval ezeket is el akartam használni. Így jött össze ez a jó kis csülökpöri, kétszer is az elmúlt két hétben.
A csülköt felkockáztam (csonttalan volt), és a szokásos módon megfőztem egy jó kis pörköltnek, nagyon finoman sózva, és nem túl erőteljesen fűszerezve (só, bors, római kömény, kömény, csili, fokhagyma, csombor vagy izsóp). Bő kiló húsról van szó. Ehhez ment három hét decis üveg fermentum: egy káposzta, egy kerekrépa és egy karfiol. Ezeket leszűrtem, beleöntöttem, és már el is zártam a gázt, egyáltalán nem főztem velük. Szerintem frenetikus volt. Székely-káposztaszerű, de annál még sokkal, de sokkal jobb. Kicsi tejföllel ettük, ellennék rajta hetekig. Több már nem lesz, csülköt magunknak nem veszek. Tavalyról még van egy nagy üveg fermentált káposzta és egy kisebb üveg karfiol, ezeket még valahogy fel kell használni, biztos kitalálok valamit.