A kovászos uborka levének újrahasznosítása

Amíg válaszokra várok a gépnél, és nem merek semmi komolyabb dologba belekezdeni, addig csak görgetni szoktam, ahogy mindenki más is. Ilyenkor kerül elém ez a sok "remek" ötlet, bár lehet, hogy a koviubilé újrahasznosítását Micikétől lestem el tavaly, amikor ő is rengeteget fermentált, és rémlik, hogy a megmaradt lét sokszor ráöntötte bolti savanyúságokra, ezzel javítva őket. (Remélem, nem csak képzelődök már megint.) Tesóm rengeteg koviubit gyárt minden nyáron, és elhatároztam, hogy a megmaradt finom sós-fokhagymás-kovászos lébe teszek mindenféle zöldséget. Én sajnos nem tudom meginni, legalábbis ennyit nem, pedig sokan nagyon szeretik.

Az első próbálkozás a sárgarépa lett. Kaptam a boltból kiselejtezett répákat, megpucoltam, hosszában felvágtam és egy befőttesüvegbe szorítottam őket. Ráöntöttem a kiürült koviubilét, lezártam az üveget, tettem alá egy tányért is, megérzésből (és jól is tettem, mert kifutott), és a hűtő hátfalához toltam, majd ott felejtettem több hétig. Tényleg elfelejtettem, és amikor megtaláltam, akkor félve nyitottam ki, de a répa roppanós, kicsit kovászos ízű, és nem romlott meg ennyi idő alatt sem. 

Nekem nagyon fura ez az intenzív édes répaíz a kovászos íz mellett, talán szokni kell még. Arra gondoltam, hogy mártogatós dolgokhoz tök jó lenne.

Második próbálkozásra kis koktélparadicsomokat tettem a lébe. Ezt Mazsi is kipróbálta, és állítólag nagyon finom. Én még nem kóstoltam, még vártam a megfelelő alkalmat. Ez holnap lesz, mert jön Toma, és akkor ünnepélyesen kinyitjuk majd.

Frissítés 1.: Megkóstoltuk Tomával a paradicsomot, de azt állapítottuk meg, hogy kell neki még egy kis idő, nem elég kovászos az íze. Holnap lesz egy hete, hogy betettem az üvegbe, de nem szobahőmérsékleten tartottam, hanem a hűtőben, ezért - gondolom - több idő kell neki. Augusztus 19-én tettem el, 25-én kóstoltuk először. Egyébként amikor kinyitottam, szisszent egyet és  kicsit pezsgett is. Pár nap múlva újra megkóstolom!

Frissítés 2. 2024. szeptember 7-én:

Pezseg rendesen! De csak miután levettem róla a tetőt, és a fotózás miatt egy kis időt szobahőmérsékleten töltött. Megkóstoltam, és nagyon finom, kovászos íze van, egyben paradicsomíze is. Tehát kovászos paradicsom. Csak az az egy baj van vele, hogy kissé megpuhult. Úgy 19 napot töltött a maradék kovászos lében a hűtőben. 

Gondolkodtam, hogy milyen zöldségekkel próbálkozzak még, talán karfiolt vagy padlizsánt is ki fogok próbálni, de a következő a káposzta lesz, ha marad még egy kis koviubilé valakinél. Ha kipróbálom, akkor majd kiegészítem vele ezt a bejegyzést.

Szeptember 14-én betettem az uborkareszelővel vékony szálakra gyalult káposztát a félretett kovászos uborka levébe, és 1 hét múlva megkóstolom. Addig is a hűtőben tartom.

Véletlenül csak szeptember 28-án kóstoltam meg, nagyon ízlik. Isteni finom, próbáljátok ki mindenképpen! Ez lett a legjobb, a három próbálkozás közül (répa, paradicsom, káposzta).

Napi cuki most a máltai virágmagjaimból lett növény, amiről Micikével megállapítottuk, hogy nem az, amire gondoltam. Elment a helyszínre, ahol szerintem a magokat szedtem, és lefotózta az ottani növényt, de nem hasonlít erre. Úgyhogy most nem tudom mi lesz belőle, és azt se, hogy vajon hogy bírja majd a telet az erkélyen. Jó lenne, ha virágozna már, de egyelőre nem akar.

Vagy legalább jó lenne, ha ehető lenne ... 

Ez a máltai virág:

A virágja olyan, mint a hajnalkának, de a levele nem hajnalkás. Viszont a cserepemben lévőre se hasonlít. (Erre azt mondta a gugli, hogy Ipomoea violacea = mexikói ibolyaszulák = mexikói hajnalka. Hmmm. A másikat nem tudom beazonosítani.)