Grízes-szilvás pite - és egy nyomozás az Imagine-nel

Szombaton találkoztunk végre Évával és Annával (unokatesómmal és lányával), hogy megcsináljuk a "Legendák Pesten" című nyomozós füzetet, amit még karácsonyra kaptam Norbitól és Annától (ő egy másik Anna). A találkozás örömére Éva hozott nekem egy kilónyi szilvát, két gyönyörű körtét meg egy kis csokit. Olyan régen sütöttem bármit is, hát gondoltam, megpróbálkozom megint egy ilyen gyümölcsös pitével, amik nagyon ritkán szoktak nekem sikerülni (azaz: eddig még soha). Kerestem recepteket a blogon is, de nem találtam olyat, amit elképzeltem, vagy olyat, amit meg is tudnék csinálni. Csincsilla receptjei kicsit túl professzionálisak nekem. Viszont az ebben a videóban szereplő halkszavú nyugis nő bátorságot öntött belém, ezért ezt a recit választottam.

Nem tudom látszik-e a képen, hogy végül megint egy súlyos darabot sikerült sütni, de az íze nagyon finom. 

Hozzávalók:

• 100 g liszt
• 100 g cukor
• 100 g búzadara
• ½ zacskó sütőpor (6 g)
• 2 tojás
• 70 g olvasztott vaj
• 250 g tejföl
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 70 dkg szilva - ez egy kicsit sok volt ide - vagy bármilyen más gyümölcs: málna, sárgabarack, őszibarack, ribizli, meggy, bármi
• fahéj, barna cukor a tetejére

A szárazakat összekevertem (liszt, cukor, búzadara, sütőpor), hozzáadtam a többi hozzávalót (tojás, olvasztott vaj, tejföl, vaníliakivonat), és géppel jól összekevertem. Kb. 1 percig kell magas fokozaton keverni. Félretettem, hogy a búzadara egy kicsit megszívja magát, és addig a szilvákat kimagoztam. A sütőt előmelegítettem 175 fokra. Kivajaztam és kiliszteztem a fodros piteformát, ami nagyjából 26 cm átmérőjű, de ha ez nincs, akkor egy 25 × 30 cm-es tepsi is jó, ez van a videón is. Beleöntöttem a tésztát, rávagdostam a szilvát, amit a végén megszórtam kb. két evőkanál barnacukorral, és egy jó adag őrölt fahéjjal.  20-25 percig kell sütni, én 30 percig sütöttem valamiért.

Egy másik receptben csak 1 tojás van, cserébe 10 dkg vajat kell használni. Majd ha ez az adag süti elfogyott, akkor kipróbálom ezt a verziót is, bár gondolom, erre nem mostanában fog sor kerülni.

Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem emelkedik fel a tészta soha annyira, hogy a tetejére pakolt gyümölcs elsüllyedjen benne? Minden fotón, amit a neten találtam, habkönnyű grízes tésztában itt-ott felbukkannak a gyümölcsök. Ez nem olyan, de azért el fog fogyni.

Na, és ez a nyomozós játék annyira jó szórakozás, kivéve, amikor nem sikerül mefejteni a rejtvényt, és annyira ideges leszel, hogy legszívesebben felhívnád a kiadót, hogy jól beolvass nekik.

Ezt a füzetet csináltuk meg. A meleg miatt csak este 8-kor találkoztunk a Március 15. téren, onnan indul a séta, és 6 állomása van. Minden állomáson meg kell fejteni néhány rejtvényt, de előtte sok történelmi érdekességet lehet olvasni az adott helyről. Az egyes állomásokon a feladványok megfejtései egy GPS koordinátát adnak ki, ami egy hetedik, titkos helyszínre vezet el. Na, ide nem jutottunk el!

Az első állomás a Március 15. téren nagyon jó volt, minden rejtvényt megfejtettünk, megtaláltunk mindent, amit a feladat előírt. A második állomás a Haris közben volt, itt is sok érdekességet, régi anekdotát olvastunk fel egymásnak a füzetből, és a rejtvény a Petőfi Sándor u. 7. számú háznál volt. Ezt a rejtvényt még akkor se tudtuk értelmezni, amikor megnéztük a megadott weboldalon a megfejtést, még akkor se állt össze, hogy mi a kérdés. Itt olyan idegesek lettünk, hogy már röhögve ordítoztunk egymással, és csak Anna próbálkozott tovább kitartóan, mígnem szerencsére ő is feladta és megkereshettük a megfejtést. A harmadik állomás a Kammermayer Károly téren volt, itt olvastuk fel a sok izgalmas történetet, és a Városház utcában a rejtvényt is sikerült könnyen megfejteni. Visszatért a béke az életünkbe. 

Közben kitartóan villámlott a távolban, Éva szerint ez messze van, és amúgy az előrejelzés szerint sem lesz eső. Ebben egyébként igaza volt, mindketten megnéztük indulás előtt a radaron az előrejelzést. Nem volt riasztás Budapesten.

A negyedik állomás a Semmelweiss utcában volt, itt a sok érdekes sztori felolvasása után az 1-9 szám között négy házat kellett beazonosítanunk a füzetben lévő rajz alapján. Hát ez nem sikerült. Eleve nincs olyan hogy 1. és 3. szám, mert csak 1-3 van, de nem csak ez volt a bajunk, a rajzok is furák voltak, meg a sötétben nehéz volt a megállapítani az egymásra épített házak határait, főleg, hogy órási fák takarták a házakat. Megint kezdődött az ordibálás, de aztán az egyre sűrűbb villámlás miatt, ezt a feladatot félbehagytuk, és továbbsiettünk az ötödik állomásra, a Múzeum körútra. Itt sikerült mindent könnyedén megfejteni, szórakoztató is volt a feladat, bár itt is volt min őrjöngeni. Az utolsó, hatodik helyszín a Bródy Sándor utcában volt, ahol megint a füzetben lévő rajzot kellett összehasonlítani az egyik ház homlokzatdíszével, ami ugye fent volt a harmadik emelet magasságában, és meg kellett állapítanunk, hogy hány eltérés van az eredeti és a rajz között. Ez megoldhatatlan volt, mert nem láttunk odáig, ahol a dombormű volt, és nem csak a sötét miatt, hanem mert túl magasan volt. Még erős bringalámpákkal se sikerült annyira megvilágítani, hogy az apró részleteket ki tudjuk venni a magasban.

Eddigre már a szél is feltámadt, és nagy cseppekben elkezdett esni. Siettünk vissza a Március 15. térre a bringákhoz, és ahogy haladtunk, egyre jobban esett, míg végül félre kellett állnunk, hogy várjunk egy kicsit, hátha eláll. Amikor picit csendesedett, futottunk tovább, de végül a hazaúton nem tudtuk megúszni a bőrig ázást. Úgy léptem be a lakásba, hogy álltam az előszobaszőnyegen, és csöpögött mindenemről a víz. Nagyon kalandos volt, és majd egy kellemesebb napon, amikor nem éjszaka kell kimozdulnunk a kánikula miatt, majd megnézzük még a kimaradt részeket is. Jó szórakozás, tele különféle érzelmi kitörésekkel.

Ja igen! A szilváról magozás közben megállapítottam, hogy ez bizony besztercei, úgyhogy néhány magot elültettem az erkélyen a nagy cserepemben, és néhányat egy benti cserépbe is. Hátha sikerül egy szilvafát nevelni.