Kávétorta

Már írtam, hogy ezzel gyötröm a családomat már egy ideje, mármint a kávétortával. Az első majdnem tökéletes volt, de valamiért nem tudtam lefényképezni. A második a fenti képen látható, az az igazi kanalas verzió volt, a világért sem szilárdult meg még egy kicsit sem a krém, sőt, mintha pillanatról pillanatra rogyott volna össze:) Megint annyira fiatalnak éreztem magamat, miközben evőkanállal adagoltam a családnak. Aztán jött a húsvéti harmadik változat, szerintem az már egész jó lett.

Pont tökéletes állagú lett a krém, annyira szilárd, hogy szépen megáll, lehet szeletelni, de nem gumi, nem rugós, hanem finom puha, ahogy kell. De a fázisfotókat a 2. számú alanyról készítettem, szóval mindenki próbálja meg összerakni magának:) Mi így küzdünk az alchejmer ellen:) Ja, és finnországban van a házi fotósom, azért ilyen vacakok a képek. Majd jön Rebeka meg a nyár, és javulni fognak. Maybee.

Először is sütöttem egy nagy, vékony piskótát, 3 tojásból.
Hozzávalók:
- 3 nagy tojás
- 3 kanál cukor
- 3 kanál liszt
- majdnem egy kanál kakaó

A szokott primitív, de nagyon bevált módszerrel, a három tojás egyben megy a robotgép táljába, és a cukorral együtt (időnként teszek bele egy csipet sót is) legalább öt percig verem a habverővel, maximális fokozaton. Átmegy szép halványsárga habtengerbe, nagyon-nagyon megnő a térfogata. Ekkor fejet váltok, és a keverővel beledolgozom a lisztet, alacsony fokozaton, ekkor persze visszaesik a térfogata, de nem vészes. A sütőt már előmelegítettem (annak a bekapcsolásávaln indul a piskótaprojekt), sütőpapírt terítek a legnagyobb tepsibe, rásimítom a tésztát, lapos (!) fakanállal kihúzogatom a széléig (mert magától nem mászna el odáig), és mehet a 180 fokos sütőbe, olyan tíz percre, de látni rajta, amikor megsült.
Persze mindig faxnizom valamivel, az 1-es és a 2-es számúnál elfeleztem a tésztát, a felébe kakaót tettem, és bocikát raktam belőle a papírra (mert akkor majd olyan muris foltosak lesznek a szeletek). Persze nem tudok nektek megmutatni, mert nincs belőlük vágott képem. A 3. számúnál a változatosság kedvéért (de azért a legfontosabb tényező mégiscsak az volt, hogy totál kifogytunk otthon a kakaóból) egy nagy marék csokicseppel szórtam meg a piskóta tetejét (nekem egyébként ez jött be a legjobban).
Ha megsült a tészta, akkor a tepsire teszek egy nagy sütőpapírt, arra a rácsot, aztán pofára fordítom az egész rakatot. Így rácson hűl, de mégis le tudom szedni a fenekéről a papírt, és nem fog beleragadni a rácsba sem (sok keserű csíkosan odaragadt próbálkozás áll e mögött).

Ezt hagyom teljesen, de teljesen kihűlni, de bőven lesz rá ideje, amíg molyolok a krémmel. Most kihagynám az egyes számút, mert nem emlékszem rá annyira pontosan, a kettes számút, mert folyt, maradok a hármas számúnál, mert az volt a tuti.

Hozzávalók a krémhez:
- 3 evőkanál neszkávé
- kevés víz

- 3 dl tej
- 3 tojás sárgája
- 2 evőkanál liszt
- 5 dkg fehér csoki
- némi cukor
- 1 vaníliás cukor

- 3 dl tejszín
- 20 puha dkg vaj
- 1 zacsi Zselatin Fix

Nagyon erős neszkávét csinálok forró vízzel (tényleg csak épp annyival, amennyiben fel tudom oldani a neszt). És persze jó legyen az a neszkávé, mert az adja a fő ízt. Lehet főtt kávét is besűríteni, de nekem az nincs. Mármint főtt kávém. A tojássárgájákat meg összekeverem egy kis tálban a liszttel.
Külön felhívom a figyelmet a vízilovas bögrémre, most kaptam Rebekától. Majd egyszer elölről is megmutatom:)

Összekeverjük a két trutyit:

A tejet felforralom, aztán szigorúan átköltözöm gőz fölé, és a többi már ott zajlik (valamelyik versenyzőnél meg is csomósodtam, szóval a gőz a tuti). A tejbe beleolvasztom a fehér csokit meg a cukrot, aztán lassan beleöntöm a tojásos-kávés cuccot, és méla türelemmel, kevergetve besűrítem, nem egy perc, és baromira nem szórakoztató. Ha valahogy kibírtam, akkor félreteszem hűlni a krémet. Közben persze azért megkóstolom, hogy beállítsam az ízét.
Előállítom a tortakrém másik két összetevőjét, a vajat habosa keverem, a tejszínből pedig kemény habot verek a Zselatin Fixszel. Aztán a három edény tartalmát alaposan összeforgatom, és megint alaposan megkóstolom, hogy nem-e-kell-e-bele-e még cukor, vanília, ilyesmi.

Gyorsan leszabom a piskótát, praktikusan három 10 cm széles csíkra. Vonalzóval. A széleit közben elrágcsálom.

És akkor már csak az összerakás van hátra. Alulra piskóta, rá a krém, aztán így tovább.

Aztán kívülről is bekenem mindenhol.

És akkor még lehet játszani a habzsákkal, szóval valahogy formába kell hozni. (Ld. fent:) Ez elég sok krém, szóval nem kell vele takarékoskodni. Hűtő. Ha maradt még valamennyi, akkor napi cukinak be kell tölteni egy-két pohárba.