Ilyen szép nagy kupac medvehagymát kaptam vasárnap éjjel Permanistáéktól! Frissen szedve. Soha ennyi medvehagyma még nem járt a konyhámban.
1. Medvehagymás tészta
Hát, ez egyszerűen isteni volt. Bármikor, bármennyi. Ráadásul villámgyors. Pár gerezd fokhagymát átnyomva - igen, nem reszelve, mert a Gyöngyi nyuszikája megneszelte a hiányt, és egy szépséges fokhagymanyomót hurcolt magával:
szóval megfuttattam némi libazsíron, rádobtam egy jó nagy maréknyi (volt az kettő is) medvehagymát, és megfonnyasztottam. Pici só ment még bele, majd botmixerrel pürésítettem, és kész is volt. Tésztával elkeverve, parmezánnal megszórva mennyei volt.
Aztán egy részét összevágva (de nyersen) belekevertem a zöldséges rizsbe, az is nagyon finom volt:
A legnagyobb részt pedig összevágtam, beletömködtem egy kisebb üvegbe, adtam hozzá egy kávéskanálnyi sót, és csurig töltöttem olajjal (a Lajos hidegen sajtolt napraforgóolajából). A hűtőben várja, hogy a következő hetekben megegyük. Szintén Permanista receptje.
Napi cukinak meg pár napozó állat, olyan gusztusosan tudják élvezni a napsütést. Öreg gyagya fekete cicánk a lábtörlőn élvezi a nyarat:
Kóficka a csodás új rucijában:
Az elhanyagolt eb a napozáshoz is viszi a gömbölyű tárgyát:
A piros nyugágyon én szeretnék napozni. Az ÉÉKC pedig (félig) barátságos mérkőzést vív velem alulról, hátha le tud onnan pofozni, vagy legalábbis behúz néhányat.
Ellenőrzi, hogy élek-e még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése