Medvehagymás pogácsa teljes kiőrlésű lisztből, instant tacsival

A medvehagymás pogi a Bea felségterülete, sütött már nálunk is, és persze a szép új blogjában is. Még pénteken zsákmányoltam egy szép nagy csokor medvehagymát a békásmegyeri piacon, és a családi kupaktanács (Bendi) úgy döntött, hogy ez legyen belőle. (Aztán vasárnap Permanistától kaptam egy hatalmas adag, sk. frissen szedett medvehagymát, de az majd egy külön történet lesz). Gondoltam, ha már ilyen rémesen egészségesek vagyunk, akkor legyen már a liszt is teljes kiőrlésű, szerintem nem ártott neki.

Hozzávalók:
- 2 dkg élesztő
- 44 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 2 dl langyos víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 tojás
- szűk 3 dl joghurt
- 2 púpos evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
- 11 dkg finomliszt (és valamennyi majd a nyújtáshoz)
- 1 evőkanál só
- 1 jó nagy csokor medvehagyma
- 1-2 dl libazsír
- kevés reszelt sajt a tetejére

A dagasztógép táljában összekevertem a két deci langyos vizet az élesztővel, cukorral, meg olyan 5-10 dkg teljes kiőrlésű liszttel, és hagytam állni vagy két órát letakarva. Utána hozzáadtam a többi lisztet, a tojást, a sót, a joghurtot, és közepesen lágy tésztát dagasztottam belőle. Hagytam megkelni. Közben a legnagyobb megdöbbenésemre rájöttem, hogy nincs otthon vaj. Mindig hatalmas készletek vannak belőle otthon (kiló alatt nem veszek), nem tudom, hogy történhetett ez meg. Épp libazsírt sütöttem, szóval ebből öntöttem ki egy tálba vagy másfél decit, és belekevertem az apróra felvágott medvehagymát.
A megkelt tésztát lisztes deszkára borítottam (muszáj lisztezni, nekem a joghurtos kelt tészták mindig eléggé ragacsosak). Jó nagyra kinyújtottam, alaposan megkentem a hagymás libazsírral, és összehajtogattam. Letakarva hagytam pihenni, és még vagy kétszer hajtogattam. Közben itt-ott csurgott ki belőle a medvehagymás libazsír, nem örültem neki, de kezelhető volt a helyzet (ha vajat használtam volna, akkor megmenekültem volna ettől, szóval gyengébb idegzetűeknek ezt javaslom). Aztán kinyújtottam olyan centi vastagra, késsel berácsoztam a tetejét, és nagyobb szaggatóval kiszaggattam. A tetejét sós vízzel lekentem, és megszórtam kevés reszelt sajttal, aztán irány a forró sütő. Állítólag finom volt.

Pár darabot vittünk magunkkal másnap kirándulni, a Bujáki Kikeletre. A napi cuki képeket ott lőttük. Kóficka idén már a 11. évébe lépett, nem is jut neki napi futás, szóval sok már neki a 30 km túra. De nem volt szívem otthon hagyni, gondoltam, majd valahogy megoldjuk. Egyébként két éve már jártunk itt, csak akkor hosszabb távon, akkor is eléggé elfáradtak a négylábúak.
Most úgy volt, ahogy vártam, hogy olyan 25 kilométernél volt a Sasbérci kilátó, itt Kóficka már nagyon fáradt volt. Gondoltam, hogy itt az ideje egy kis külső segítségnek. Az eb egyébként csurom sár volt, mert minden úti és útszéli pocsolyába belevetette magát, és rengeteg volt belőlük.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mi is rendeztünk középtájt egy lábáztató partit egy jéghideg patakban, és nagyon-nagyon felfrissültek tőle az égő csülikék (ahogy a Tamás nagymamája mondta volna).

Mindenesetre a nagyon sáros Kófickától eléggé undorodtunk. Először a kevésbé féltett zsákba akartuk berakni, hosszas próbálkozás után kiderült, hogy a kutya szélesebb, mint a zsák:)

Kóficka mindenesetre nagy nyugalommal és türelemmel viselte a próbálkozásokat:))

Ekkor kipakoltuk a másik zsákot is, hátha abba belefér:

Abba sem fér bele:))

Viszont belefért a szatyorba:)) (Amit azért raktam be a zsákba, hogy ha az eb miatt ki kell üríteni, akkor ide áttehetjük majd a maradék szendvicseket:)).

Miközben mi a DT-sal próbáltuk Kófickát belegyömködni valamibe, Rebeka mindent fényképezett:) Azért van ennyi remek képünk.

A következő 1-2 km-t így tette meg: