Toros káposzta

Soha nem főztem még toros káposztát. Nem is tudtam, hogy mit takar ez a név, mert abszolút kívül esett az érdeklődési körömön. Azt hiszem, semmi nem nagyon izgat fel, ami torossal kezdődik, rögtön nagy, csontos és zsíros disznódarabokkal megszórt tocsogós ételek jutnak eszembe róla. Szóval mindig lapoztam egyet, ha ilyenbe ütköztem. (A családomat szoktam szórakoztatni azzal a történettel – csak hogy tudják, mire számíthatnak nálam – , amikor óvodáskoromban próbáltak meggyőzni az óvónénik, hogy a madártej ehető. De én biztos voltam benne, hogy minden ehetetlen, ami tej, ha madár, ha nem. Nem sikerült nekik. Mármint a meggyőzés.) Na, pont így voltam eddig a torossal is.
Kedden viszont végighallgattam a fodrászom receptjét, most nem csuktam be mindkét fülemet, és kifejezetten vonzónak tűnt ez az étel. Annyira, hogy még aznap este meg akartam főzni. Aztán mégsem így alakult, csak tegnap jutottam el hozzá. (Közben azért csodálkoztam egy nagyot, mert szerda reggel ott virított a gyűjtőblogon a toroskáposzta, kicsit zavarba jöttem, hogy mégis megfőztem volna, csak már el is felejtettem volna? de hála istennek nem én követtem el, hanem a Szellem a fazékban. Gabi receptje alapján én egy kicsit másképp csináltam, az ő felfogásában ez az étel tulajdonképpen egy brassói, krumpli helyett savanyúkáposztával. )

Hozzávalók:
– 1 kg felkockázott hús (én pulykafelsőcomb-filét használtam, mert az volt, de azt hiszem, csirkecombfiléből még finomabb lenne)
– 1 kg szálas savanyúkáposzta
– 1 negyed fej édeskáposzta
– 3 babérlevél
– fél fej fokhagyma
– só, bors
– valamilyen zsiradékból olyan evőkanálnyi

Felforrósított libazsíron körbepirítottam a húskockákat. Rányomtam az 5-6 gerezdnyi összenyomott fokhagymát és a rátettem babérleveleket is, és fedő alatt félpuhára pároltam. Ekkor hozzáadtam a kiáztatott savanyúkáposztát (nekem mindig túl savanyú), beletettem a felcsíkozott édeskáposztát is (ez ugyan eredetileg nem szerepelt a receptben, de azt gondoltam, hogy biztosan nem árt neki). Fedő alatt puhára pároltam az egészet (nem volt összesen 45 perc), közben sóztam, borsoztam. Amikor már a hús teljesen megpuhult, és a káposzta olyan finoman roppanóssá vált, levettem a fedőt, kihalásztam a babérleveleket, zsírjára sütöttem, sőt, Gabi útmutatása alapján jól le is pirítottam az alját. Mert hogy az a legfinomabb része, azt mondta. (És igaza is volt :)). Nagyon finom lett, kis tejföllel vagy sűrű joghurttal, meg egy pohár borral, ha már letelt a taxisofőri szolgálat a gyerekek mellett. Nem lehet abbahagyni. Köszi a receptet!