Vacsora Zolinál - avagy sonkával, sajttal töltött pulykamell

Mostanában nagyon keveset főzök. Hétköznap mindketten megoldjuk az ebédet bent a munkahelyen, a hétvégéken pedig vagy megyünk valahova, vagy felváltva vagyunk itthon Imivel, vagy ha véletlenül itthon ettünk, akkor valamelyik - a blogról - már ismert ételt készítettük el.
Mivel ma cseresznyebefőttet tettünk el tesómmal, szintén nem csináltam nagy ügyet az ebédből. Egy kis sült csirkét készítettem héjában sült krumplival.
Jövő héten Sopronban leszünk, ezért úgy gondoltam, hogy még előtte megosztom veletek a múlt heti élményemet.

Szombaton, az ominózus eperlekvár befőzés után masszőr Zolinkhoz voltunk hivatalosak. Mi még soha nem voltunk nála, mindig csak ő jött hozzánk, ezért többszöri egyeztetés után végre megállapodtunk a múlt hét szombatban. Imi bringatúrán volt a Tisza-tónál, így sajnos elég későn, este 8 órára értünk Zolihoz. Nem számítottam rá, hogy vacsorával vár minket! Az asztal gyönyörűen meg volt már terítve. De az igazi meglepetés akkor ért, amikor elmondta, hogy a vacsorához csak ici-picit vette igénybe anyukája segítségét, akkor amikor a húst össze kellett tekerni. Ilyen lett:


Mint megtudtam, sokat törte a fejét, hogy milyen étellel várjon minket, mert amikor nálunk volt, mindig finomat evett és nem akart "lemaradni". Meg kell, hogy mondjam, sikerült túlszárnyalnia engem. :) Sonkával-sajttal töltött pulykamellet készített, náluk ezt szokott lenni a karácsonyi vacsora vagy ebéd. Elkértem a receptjét.

Hozzávalók:
- 4 pulykamell szelet (kb. 15 dkg-s szeletek)
- 10 dkg gépsonka
- 25 dkg reszelt sajt
- kb. 1 dl tejföl
- 1-2 paprika (piros, zöld)
- só
- bors
- őrölt szerecsendió
- 2 csomó petrezselyemzöld
- 4 nagy kelkáposztalevél
- kis fej vöröshagyma

A finomra vágott hagymát, paprikát, petrezselyemzöldet és sonkát elkeverjük a reszelt sajttal, tejföllel. Sóval, borssal és szerecsendióval ízesítjük. A pulykamellet kiklopfoljuk, ráhelyezzük a leforrázott kelkáposzta levelet, rárakjuk a töltelék negyedét és feltekerjük. Alufóliával szorosan becsomagoljuk, majd megpároljuk. Amikor kissé kihűlt, a fóliából kicsomagoljuk majd egy kevés ketchuppal megkenjük, és kevés felhevített olajon átsütjük
Felszeletelve tálaljuk.

Zoli zöldséges rizst készített mellé és még arra is figyelt, hogy a fél paradicsomot cikkcakkosan vagdossa be.
Anyukája által készített kovászos uborkát ettünk mellé.

Ez volt Zoli adagja.

Zoli megvárta míg mindketten másodszorra is szedünk és már majdnem kidurranunk és csak ezután jelentette be, hogy anyukája sütött nekünk meggyes pitét is. :) Nagyon finom volt, de sajnos én már csak egyet bírtam enni.

Számomra a desszert utáni desszert egy jó kis lábmasszázs volt, amit kiköveteltem házigazdánktól. :)

Mindent nagyon köszönünk még egyszer, Zoli!

Jövő hétre mindenkinek szép, nyugis napokat, aki nyaral, annak pedig jó pihenést kívánok!

Hosszú hétvége

Nem fogok eltűnni, csak elutazom holnap reggel egy hosszú hétvégére Kisnánára. Ez alatt a hosszú idő alatt nem tudok netközelbe jutni, ezért nem fogok írni. De nem marad senki olvasnivaló nélkül, mert itt van Mazsi (Mazsolla) legújabb blogja, az amerikai, (csak most, csak itt, csak nektek!), amit ketten írnak Évivel (Heidi), és én rendkívül jókat szoktam szórakozni rajta! Remélem, mire visszajövök, rengeteg olvasnivaló lesz a blogon, de ha nem, az se baj, újraolvasom az egészet, pedig már szóról szóra tudom, elejétől a végéig! Imádom! :-)

Másik Mazsi-blog, amit ez idő alatt nézegethettek, a fantasztikus fotós blogja, itt gyönyörű vagy épp cuki képekkel lehet találkozni. Szeretném, ha a nagyon elfoglat rajongók néha-néha odapillantanának, érdemes! ;-)

Aztán ha még valakinek sok ideje van, semmiképpen ne hagyja ki Ági és Hédi blogját, az Amatőr kerti naplót (Jaj! Itt is új bejegyzés van! Ma már biztosan nem fogok tudni aludni!), én nem tudom, hogy fogok meglenni nélküle a hétvégén! :-)

És végül legújabb felfedezettünk, a 26 éves srác Bohóckonyháját is lehet olvasgatni, bár fényképet magáról még nem tett fel, de nagyon jó receptjei vannak!

Az olvasgatás után, ha valaki éppen nem tudná, hogy mire koccintson a hétvégén, feltétlen felhívnám a figyelmét arra, hogy Viki (Poczak gazdája) ÖTÖSRE ÁLLAMVIZSGÁZOTT a TF-en, és az egész család nagyon büszke erre az óriási teljesítményre!

Ráadásul az én drága kisfiam se bukott meg semmiből, és ez most már biztos, mert itt van előttem a bizonyítvány! Én biztosan ünnepelni fogok egész hétvégén!

Barbi ebédje

Barbi a kolléganőm, a munkahelyen mellettem ül, mondhatni padtársam. A minap ezt rendelte ebédre magának és nagyon-nagyon megkívántam, így hát gyorsan elkészítettem itthon ezt az igen gyors és egyszerű kaját. Tulajdonképpen egy üres, de erősen fokhagymás pizzatészta valamilyen friss salátával és egy rafinált salátaöntettel; megint nem a recept, hanem az ötlet kedvéért írok róla. Nem egy nagy ördöngösség, még Amerikában is elő lehet állítani, akár egy kicsike bungallóban is. :-)


A pizzatésztához Stahl török pizzánál leírt receptjét használtam, csak a tésztába kevertem még egy gerezd összenyomott fokhagymát (kettőt kellett volna), sőt a megkelt és megformázott tészta tetejét is megkentem 3 evőkanál víz és egy gerezd összenyomott fokhagyma keverékével (kettő kellett volna!).

Hozzávalók 2 nagytányér méretű pizzához: 30 dkg liszt, fél tasak szárított élesztő, 1 kávéskanál só, bors, 2 deci langyos víz, 1 evőkanál olaj.

A lisztben elkevertem a sót, a borsot és az élesztőt (most frisset használtam) és a reszelt fokhagymát, majd hozzáöntöttem az olajjal elkevert vizet. A géppel jól megdagaszttattam, és amikor a tészta már szép fényes és sima lett, a tálat kiolajoztam, letakartam a bucit egy folpackkal, hogy ne száradjon ki és vártam, amíg a duplájára nem kelt. Ezután kicsit átgyúrtam, kétfelé osztottam és két szép kerek pizzalapot húzogattam belőle. (Ha lenne nyújtódeszkám, biztosan nyújtófával nyújtottam volna, de így inkább húzogattam). Megkentem a fokhagymás vízzel, és hagytam megint kelni a pizzákat. Az elsőt 200 fokon 13 percig, a másodikat 250 fokon 10 percig sütöttem. Isteniek lettek, de nem hasonlítottak tökéletesen Barbi ebédjénél kóstolt pizzához, szóval lehet tovább kísérletezni. Mindenképpen sokkal több fokhagymát javasolok mind a tésztába, mind a tetejére!

A salátához megmostam és felaprítottam egy fej jégsalátát, 4 szép érett paradicsomot, egy paprikát, 4 szál újhagymát és egy fél uborkát. Alaposan összekevertem.

Barbi salátájában még volt keménytojás is, de szerintem ki-ki ízlése és hangulata szerint variálhatja a hozzávalókat.

Az öntethez jól kikevertem két evőkanál szőlőmagolajat két káváskanál mustárral, sóztam, borsoztam és hozzáadtam két pohár kefirt. Persze az öntet is éppen a pillanatnyi hangulat kérdése lehet, bármi belefér! :-) Pár pillanattal a vacsora előtt ezzel az öntettel locsoltam meg a salátát, majd jól elkevertem benne. Nagyon finom volt! (És nagyon egészséges. És nem hízlal. Ésésésés...)

Cukkinipástétomos szendvics

Ezt a receptet is a júniusi Nők Lapja Konyhában találtam, és láttam már más blogon is, nyilván felkeltette mások érdeklődését is a recept. Nagyon jó benne, hogy olyan hozzávalók szükségesek az elkészítéséhez, amik a legtöbb háztartásban amúgy is vannak otthon. Na persze abban az esetben, ha valaki szintén cukkiniimádó!

Hozzávalók egy családi adaghoz:

- 40 dkg zsenge cukkini (kb. 2 db)

- 1 kis fej vöröshagyma

- 1 púpozott teáskanál mustár

- 2 teáskanál paradicsompüré

- 2 evőkanál étolaj

- fél citrom leve

- só

Természetesen én rögtön feleztem az adagot és még egy apró dologban eltértem az eredeti recepttől. Kis kockákra vágtam a meghámozott cukkinit, és megpároltam az olajon. Megvártam, amíg langyosra hűl, majd villával összenyomkodtam, s ezután hozzákevertem az apróra vágott nyers hagymát, a mustárt, a paradicsompürét, megsóztam és tekertem rá egy kis frissen őrölt borsot. Ekkor kellene belenyomni egy fél citrom levét, de egy gyors kóstolás után úgy döntöttem, hogy a mustártól és a paradicsomtól már éppen eléggé savanykás, így hát apróra vágtam egy fél csokor petrezselymet és azt kevertem még hozzá a masszához. Nagyon kellemes, friss ízt adott a pástétomnak a friss petrezselyem, és talán segített is elvenni a nyers hagyma kellemetlen illatát. Engem nem zavart a hagymaszagom, pedig jó pár órát ültem még a számítógép előtt vacsora után. :-)

Villámvacsorának is nevezhetném, mert amilyen gyorsan elkészül, olyan gyorsan el is fogy!

Andi-féle eperlekvár by Bea és Mazsolino

Sokat gondolkodtam, hogy megszülessen-e ez a bejegyzés, mert végül is nem alkottam semmi újat. És mégis: nekem új volt, életemben először főztem lekvárt!

A dilemmámat az döntötte el, hogy így szeretnék köszönetet mondani segítőimnek, Andinak és Mazsolinonak.
Először is Andinak, mert ő az én lekvárfőző mesterem. :) A tőle kapott finomságok inspiráltak arra, hogy én is belevágjak, na és persze, ő maga, aki biztatott, bátorított és kedves, részletes útmutatóival (némelyik e-mailjét éjjel írta nekem), türelmesen válaszolva a legalapvetőbb kérdésemre is, elhitetve velem, hogy nem lehet elrontani. Természetesen Andi eperlekvárját készítettem el, első nekifutásra 5 kiló eperből.

Tesóm személyében lelkes segítőm akadt, minden munkafolyamatban aktívan és ügyesen részt vett, és úgy láttam, annyira élvezte, hogy létrehozunk valamit, hogy már miközben főtt a lekvár, ajánlkozott a következő befőzéshez. Terveim szerint szombaton cseresznyebefőttet fogunk közösen eltenni. :) Persze, ez a döntés csak az után született meg, hogy tegnap kikerültek a dunsztból a lekvárok és úgy láttam, egész szépen sikerültek. Legalábbis külsőre. Remélem nem romlik meg egy sem és az íze is jó lesz. Andi és Csincsilla megfertőzött a befőzéssel és ahogy tőlük láttam, én is szépen feldíszítettem az üvegeket.

Az 5 kiló eperből 14 üvegnyi lekvár született, van köztük 3 decisnél nagyobb és kisebb is.

Sült libacomb

Tudom, hogy már szerepelt a blogban egy nagyon finom libasült, méghozzá Marcsi nagymamijának a receptjével, de pár szót írnék az enyémről is.

Nem valamiféle különleges recept miatt szerepeltetem ezt a libacombot, hanem magának a libának a kalandos megszerzését szeretném elmesélni. Úgy kezdődött ugyanis, hogy mivel Tamás intézte a libarendelést, mindenképpen szerettem volna ebben a projektben részt venni, mert hát Tamás a szívem csücske, mint tudjuk. Aztán kiderült, hogy véletlenül öt libát rendelt nekem, s már éppen kezdtem volna mélyhűtőládákat nézegetni a neten, amikor végül nagyon ügyesen elintézte, hogy mégis csak egyet kapok. Az áruátvétel idejére már semmi más probléma nem merült fel, épp csak annyi, hogy Tamás erre az időpontra minden autót eladott, tehát nincs mivel elhozni. (Én ajánlottam, a sajátomat, és hogy elhozom a dögöket, reménykedve abban, hogy visszautasítják, mivel elég röhejesen néztem volna ki azzal a sok óriási libával, amint egyensúlyozom az autóm felé.) Így hát Tamás tesója hozta el a madarakat, aki kivitte mindet, Pomázra, majd úgy volt, hogy este visszahozza az enyémet, de valami okból (talán sejtem is mi az), áttette másnapra a szállítást.

Én pedig a Micike szülinapi buliján elfogyasztott néhány pohár pálinka, pár üveg vörösbor és 4 óra alvás után hősiesen felkeltem (éretlen) meggyet szedni, s amikor ezzel végeztünk, szegény tesómmal elmentünk a libámért. Sajnos ekkor lekéstem egy ígéretes randevút, de kárpotolt, hogy Tamás egy teljesen életlen, recés pengéjű kiskéssel önként feldarabolta a libámat, és még mosogatnom se kellett cserébe! Köszönöm! Végig nagyon jól szórakoztam, bár volt aki majdnem agyvérzést kapott az események alatt! :-) (Nem a liba!)

Amikor hazaértem, (pár óra alvás után) egy combika kivételével beraktam a libaalkatrészeket a mélyhűtőbe, majd ezt a megmaradt combot jól megsóztam, megborsoztam minden oldalán. Betettem egy sütőpapírral bélelt sütőtálba, ízlésesen elhelyeztem mellette négy kicsi fej hagymát, négy óriási gerezd fokhagymát, aláöntöttem kábé 1 deci vizet, és fóliával szorosan lefedve két órát sütöttem 200 fokon. Amikor jó puha lett a husi, 250 fokon pirítottam még félórácskát, ezután pedig az ehetőre hűlt libacomb felét, főleg a jó kis zsíros bőrös részt csak úgy frissiben megkóstoltam. Húúú, valami isteni lett! (Tudom: Imi(bográcshős): liiiiiibbbbbbbbááááátttttt kkéééééérrrrrr!!!! nyüsz,nyüsz... - sajnos megettem!) S muszáj volt leöblítenem egy kis vörösborral, pedig a szombati szülinapi buli után és pár nappal kisnánai kiruccanásunk előtt nem terveztem a borozást! :-)

Borsóleves

Úgy látom, mostanában levessorozat van a blogon. Gondoltam, ha már ennyire nem volt sikere a Bongo Bongo levesemnek, felteszem a Borsó-Borsó levest is, hátha nem csak szörnyülködős kommentet kapok érte! :-) És persze egy ötletnek, elvégre borsószezon (is) van!

Éva elosztotta velem a Dezsőtől (Pécsről) kapott borsóját, így jutott nekem egy levesrevaló adag. Ez úgy négymaréknyi borsót jelent, amit ma a délutáni sziesztám után kifejtettem és lett kábé egy-másfél bögrényi fejtett borsó. Ehhez adtam még egy-egy szál vékonyan felkarikázott sárga- és fehérrépát, valamint egy jó nagy csokor petrezselymet.

A borsót a vékony karikára vágott répákkal majdnem puhára dinszteltem, majd rászórtam az apróra vágott petrezselymet és az egészet meghintettem egy csapott evőkanál liszttel és egy kis pirospaprikával (lehetett volna kevesebb is). Ezután felöntöttem az egészet kábé egy liter hideg vízzel, hozzáadtam egy húsleveskockát, egy kiskanál cukrot, sót, és amikor puha lett a borsó is, beleszaggattam a nokedlit. Tesóm épp abban a pillanatban érkezett, amikor tálaltam az ehetőre hűlt leveskét! [Egyébként anyu is és tesóm is petrezselymes rántással javasolta a levest, de én félek a rántástól, mert mindig elrontom. Tesóm pont azért ugrott fel, hogy megcsinálja, de addigra már megoldottam a dolgot más módszerrel.]

Marika kiscicái nagyon szeretik a virágokat és gazdit keresnek. Igaz, nem vörösek, de...

...cukik

Batyuleves

Szombaton, amíg mi Mazsolinoval robotoltunk, epret aprítottunk, majd ebből lekvárt készítettünk (Andi, hamarosan érkezik az élménybeszámoló), a szüleim nagyit látták vendégül maguknál. Ilyenkor előfordul, hogy nagyi az általa készített ételt viszi magával ebédre. Részben így történt ez most is, az egyik specialitását, a batyulevest főzte. Régen nagyon szerettem, de ma már túl zsírosnak találom a levét. Túl sűrűn nem enném meg, de évente egyszer nem árt meg az alakomnak. :):) Nagyi szintén nem azok közé az emberek közé tartozik, akik pontosan lemérik a hozzávalókat. Mivel ő régen konyhán dolgozott, ezért rutinból dobálja a lábasba az alkotóelemeket. Amikor megkérdeztem, hogyan készül a leves, nem nagyon tudott mértékegységeket mondani.

Hozzávalók (2 személyre):
- 3 fehérrépa
- libazsír
- 1 tojás
- só
- liszt
- vegeta
- sok petrezselyem apróra vágva
- bors

A karikára vágott fehérrépát libazsíron megpároljuk, majd felöntjük vízzel, nagyon kevés vegetával ízesítjük és tovább főzzük.
A lisztből, tojásból, sóból kemény tésztát gyúrunk, ezt nagyon vékonyra kinyújtjuk. Megkenjük olvasztott libazsírral, megszórjuk őrölt feketeborssal, vegetával, és nagyon sok apróra vágott petrezselyemmel. Feltekerjük, mint a kakaóscsigát és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
Amikor a fehérrépa megpuhult, és kezd szétesni a vízben, óvatosan belehelyezzük a tésztacsigákat és lassú tűzön belefőzzük a levesbe.
Ha kell, tovább ízesítjük, tálaláskor frissen vágott petrezselyemmel megszórhatjuk.

Nem tudom milyen virág látható a képen, fotósom Mazsolino készítette a kertjükben. :)

Blogajánló ismét

Na, elutazott ez a kalandornő és szerencsésen meg is érkezett a messzi Amerikába, Kerhonksonba (inkább leírom, mert kimondani úgysem tudnám)!

Minden nagyon tetszik neki, pedig titokban abban reménykedtem, hogy ma már itthon lesz. :-) Az érdeklődők ezen a blogon olvashatnak amerikai kalandjairól! (Remélem, Mazsi nem felejteni el mádzsár ez alatt a hosszú nyár alatt!!!)

Érezzétek jól magatokat! :-D

Bongo Bongo leves

Ronda, de finom. És fényképezhetetlen! Jánoskától tanultam tíz évvel ezelőtt, és egy alkalommal megfőztem a családomnak is Toma egyik szülinapi buliján. Már nem emlékszem, hogy kinek hogy ízlett, de az biztos, hogy Micikének tegnap nagyon. Ezt mondjuk tudtam is már előre, nem véletlen, hogy neki főztem ilyen furcsaságot, ő mindig vevő minden ilyenre szerencsére.

A recept nagyon egyszerű, a következő összetevőket kell együtt egy fazékban felforralni:

Fél liter tej, 150 g spenót (fagyasztott), (természetesen, ha nagyobb mennyiséget akarsz, akkor a spenót mennyiségével együtt növelni kell a tej stb. mennyiségét is!) 2 evőkanál ketchup (ennyi elég lesz több spenóthoz is), 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva, 25 g margarin (én csak 15 g vajat használtam most), 1 kávéskanál őrölt bors, ízlés szerint vegeta vagy só, egy doboz villával összenyomkodott szardínia, levével együtt (nem baj, ha paradicsomos). Ennyi a recept.

Közben kinyílt a sásliliom, és ezzel a gyönyörű virággal kívánok boldog szülinapot Micikének és Áginak!

A kertecském

Ági és Hédi már nagyon várják ezt a bejegyzésemet! :-) Megígértem, hogy a hétvégén rakok fel fényképeket szépséges virágaimról. Így tehát ma szépen lementem, kigazoltam mindent, levágtam az elszáradt virágokat, megigazgattam az ágacskákat, megmostam a pofikákat, kezecskéket, szép ruhába öltöztettem a kiskertet és kezdődhetett a fényképezés. Nem lehet ám akárhogy! A fényképezéshez hívtam magammal Tomát, mégis kevésbé néznek így őrültnek az emberek, ha van mellettem valaki, aki támogat. Bár Toma azt mondja, az emberek leszarják, hogy mit csinálok... Hát, lehet, hogy igaza van! :-D

Ez a gyönyörűség a pénzlevelű lizinka. Jelenleg ő a fő kedvencem, annyira szép és erős. Olyan gyönyörű sárga színe van, mint a napnak. Mindig örömet okoz az, ha megpillantom őket!

Ő pedig a büdöske. Tavaly a szomszédom ültette, aztán ősszel elszórta szépen a magját és most mindenhol hajt. Igaz még csak 15 centi magas, tavaly pedig félméteres volt legalább, de annyira gyönyörű a virágja! És rengeteg bimbó van rajta. Szórtam el én is kisnánai büdöskemagot, de az még nem csinál semmit.

A körömvirág keresztapa kedvence volt. Nagyon életrevaló, mindenhol hajt. Amikor kinyílnak gyönyörű narancssárga virágai, az olyan érzés, mint amikor a felhők mögül előbújik a nap.

Ez itt az ismeretlen virág, citromfűre vagy mentára tippeltünk kiskorában. Már majdnem akkora mint én (150 cm), most kezd virágozni, remélem, akkor majd Hédi vagy Ági rájön, hogy mi lehet. K. B. Marika azt mondta, ismeri ezt a növényt, van is a kertjében, de a nevét sajnos ő sem tudja.

Ez pedig a pampafű, amit Petitől kaptam. Szerintem jól érzi magát, bár nem úgy hajt, mint ahogy képzeltem. Talán majd jövőre dúsabb lesz, bár nekem így is tetszik!

Itt látható a nagy túlélő sövénybokor. Az utcánkban sok helyen kiszáradt a hetekig tartó szárazság miatt, nálunk meg virágzik! :-) Mézédes illata van!

Ezen a képen a Babutól kapott mályvarózsám van. Nagyon-nagyon tetves volt tavasszal, aztán lefújtam, és most hajt, mint az őrült. És millió bimbó van rajta!

Ezek a kicsikék nem tudom micsodák, a kutyasétáltató hölgytől kaptam. Nagyon picikék voltak, egy-egy szál 5 cm-es gizgaz, egy-két levélkével. Lefeküdtek a földre, amikor elültettem őket. Most az esős időben rájuk se lehet ismerni!

És itt az őszirózsa. Ez a tő van a legjobb állapotban, de azért mindegyik él. Örültek az esőnek ők is!

Szamárkenyér, ha jól emlékszem a nevére. Látható, hogy két új levélkéje van, de hát ennél is az a helyzet, hogy a képen lévő van a legjobb állapotban. Nagyon duzzognak még mindig az átültetés miatt. Remélem, megszeretik a helyüket amikor a szigetközi zimankóhoz képest a mediterrán télben találják majd magukat a betontenger közepén. És aztán tavasszal megbocsátanak végre...

Ez pedig a lepkevirág. A magokat Boritól kaptam. Kicsit sűrűn keltek ki, néhányat át is ültettem olyan helyre, ahol nem kelt ki a mag, de lehet, hogy többet kellett volna. Egyelni viszont nincs szívem.


Menjünk át a kapubejárat másik oldalára. Itt a szomszédaim által ületetett ... (nem jut eszembe a neve), talán liliom. Hagymákat ültettek tavasszal, aztán egyik reggel arra mentünk ki, hogy egy hatalmas keréknyom van a virághagymákon. Nem nagyon tudom felfogni, hogy kerülhetett oda, amikor ez jó messze bent van a járda mellett. Nagy az Isten állatkertje! Viszont a locsolástól és a sok esőtől szépen összekapták magukat.


Igen, ez itt egy lakótelepi csendélet! Valóban cseresznye van kiöntve a földre a rózsatő mellé. Amúgy a három rózsatőből ez néz ki a legjobban, tehát nem túl "rózsás" a helyzet náluk. Mit tegyek, adjak tápszert nekik?

Itt látható az Ágitól és Héditől kapott egyik szigetközi orgona, amit megmetszettem, mert annyira kókadozott. Bár hamarabb tettem volna ezt! Azonnal életerősen hajtani kezdett minden egyes szár!

Ez Ferenk orgonája, amit tesóm gondoz. Mit tudjuk, kétvödör vizet ad neki, amikor nem esik az eső. Jól érzi magát, szépen virul. Ezt a szép dísztéglakört kaptam Tomától anyák napjára. Most is mosolygok, ha eszembe jut, milyen boldoggá tett vele! Bolond!

És még egy szigetközi orgona, ami elkezdett hajtani pár nappal a metszés után! Olyan szép! (Kár, hogy a hülye fűszál belelóg a képbe!)

Ki ne felejtsem a tűzliliomot, hiszen most kezd virágozni. Gyönyörű, erős, magas száron hatalmas virágbimbó, csupa életöröm. Dzsozef azt mondja, el fogják lopni, hát kíváncsi vagyok.

Még ugyanennyi kép van a virágaimról, alig tudtam választani, melyiket tegyem fel. Legszívesebben mindet-mindet megmutattam volna, de nem lehet olyan sokat, mert az ilyen hosszú bejegyzéssel lenyomom a társaimat az oldalról... Bocsika! Mondjuk ez is a célom! :-D