Expressz csilis bab

 

Csodálkozom, hogy még nem írtam ide a receptjét, pedig már ezer éve főzöm. Télen havonta egyszer biztosan. Pont ilyen vacak időre való, jó leves, fűszeres, kicsit csípős, ráadásul kifejezetten gyorsan elkészül, mosogatni sem kell utána órákig. Szóval tutikaja. És mindenkinek ízlik.  Most egy irtózatosan nagy adag készült belőle, holnap kirándulni megyünk, és arról ábrándozom, hogy amikor átfagyva és fáradtan hazaérünk, lesz még belőle néhány tányérral. Sőt, vasárnapra is maradhat belőle, akkor sem fogok sírni.

Hozzávalók egy nagyon nagy adaghoz, pont egy 5 literes lábas lesz vele tele:

- 1,5 kg darált hús (ki-ki amit akar, ez most vegyesen disznó és marha volt)

- 2 nagy babkonzerv, tényleg nagy, az a 800 grammos Aldis, a normál méretből mondjuk 5-6

- 2 nagy vöröshagyma

- fél fej fokhagyma

- 1 evőkanál kacsazsír (vagy valami más)

- 3 7 dl-es üveg házi paradicsomlé (eléggé besűrítem), ennek hiányában 4 doboz félliteres

- 1-2 marék valami, barna rizs, gersli, most éppen hajdina

A felvágott vöröshagymát a zsíron üvegesre sütöm. Ráreszelem a fokhagymát, még egy perc együtt. Ekkor beleszórok legalább két evőkanálnyi őrölt római köményt, újabb fél perc. Ráöntöm a darált húsokat, és időnként megkeverve jó fehérre átsütöm az egészet. Ekkor ráteszem az összes többi hozzávalót, befűszerezem, tényleg sok kell ekkora adaghoz. A babot átmosom, mielőtt ráöntöm, nem vágyom a dobozízű lére.  A többi mellett teszek még hozzá egy evőkanálnyi cukrot is, és olyan kellemesen csípősre beállítom az ízét. Fedő nélkül nagyon pici lángon főzöm legalább fél órát, közben beleszórom az aktuális rizst, gerslit vagy hajdinát is, és közben, ha arra járok, megkeverem. Imádjuk. Pont ugyanígy készítem hús nélkül is, akkor valamivel több fűszert és rizst (gerslit, hajdinát) teszek bele. Lehet vele még faxnizni, húsos szalonnás alapon indítani, de anélkül is tényleg nagyon finom. Tűzforrón, tortilla csipsszel tökéletes.

Volt már nálunk csilis bab, a Zoli csirkemelles változata.

Napi cukinak meg pár, ritkán látott állatfajta. Itt pl. Gyagyi cicánk, a konyhai cicaasztalon melegíti pici testét (kb. egész télen):

Itt meg egy pittbullosított foxi. A Zsuzsiról nem lehet normális képet csinálni, folyamatosan mozgásban van.

Juhtúrós pogácsa

Atyaisten, ezer éve nem jártam errefelé. Tulajdonképpen mindig a szokásos, vagy nincs fénykép, vagy érdektelen az étel. Semmi extrát nem főzök mostanában, hétköznap vagy nulla vagy zöldséges rizs/hajdina/köles, esetleg valami tészta, hétvégén meg már hetek óta sült halat eszünk tepsiben sült zöldségekkel. Mondjuk ilyet, persze a hal és a zöldség változik, így télen főként sütőtök, sütőtök, kis szünet, utána répa, krumpli. Ja, meg csicsókás tócsni (amiről szintén nincs kép). Lánykorában a Vidék íze 2012. novemberi számában jelent meg. Annyit változtattam benne, hogy 4 tojásból csak 2 lett, és a lisztből is csak olyan 4-5 evőkanálnyi megy bele. Meg kicsit más lett az összetétele is:) Majd talán egyszer lefényképezem, és akkor beírom a saját variációt. Hosszú ideje küzdök a csicsókával, sehogy sem ízlett, ebben a tócsniban isteni. Ez a pogi is csak véletlenül készült, épp mentünk vendégségbe, és ezt dobtam össze viszonylag gyorsan.  Szerintem jó lett, miért is lett volna rossz, ropogós is, puha is, ahogy azt illik egy pogácsának. A juhtúró pedig nem rontotta el.

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt (félfehér kenyérlisztet - BL 112 - használtam hozzá, jó persze a sima is)
- 1,5 dkg élesztő
- 15 dkg juhtúró
- 1 tojás sárgája meg egy fehérje a tetejére
- kb. 2 dl tejföl
- 1 kávéskanál cukor
- 25 dkg fagyos vaj
- némi só, kb. fél evőkanálnyi
- reszelt sajt a tetejére

A vaj, a só és a juhtúró kivételével mindent beledobáltam a robotgép üstjébe, és közepesen kemény (inkább lágy) kelt tésztát dagasztottam vele. Ha kell, akkor liszttel vagy langyos vízzel lehet korrigálni. A legvégén belegyúrtam a juhtúrót is. Ekkor kóstoltam, nincs mese, máshogy nem derül ki, és mehetett bele a só is (vigyázni kell, mert a juhtúró már eleve sós). Deszkára borítottam, hagytam megkelni. Ekkor kinyújtottam, jó nagyra, ráreszeltem a vajat, és szépen összehajtogattam (két oldalról a középső felezővonalig, aztán összecsuktam, és hosszában háromszorosra hajtottam). Letakarva hagytam a deszkán, míg ezt még kétszer megismételtem (mármint a hajtogatást), köztük egy-egy félóra szünettel. Amikor már háromszor túlesett ezen a procedúrán, akkor zacsiban ment a hűtőbe.
Sütés előtt kivettem, vastagabbra kinyújtottam. Késsel sűrűn bevagdaltam, végül megkentem a megmaradt tojásfehérjével, és megszórtam reszelt sajttal, nem kell túl sok rá. Közepes méretűekre szaggattam. 200 fokos sütő, míg szép piros nem lesz alul-felül. A maradékot összegyúrtam, abból már csak kockákat vagdostam, de még azok is szép levesek lettek.

Ha más pogácsákra is vágysz, akkor nézd meg a százéves nagy tél(végi) pogácsaversenyt!

Napi cukinak meg Kóficka, tisztára súrolva szárad az előszobában, a kedvenc pokróckáján:

Napi cuki

Esti tévézés. Nyomul, dorombol, nyal és simogat. Cuki, nem?

Majd egyszer főzök is. Illetve folyamatosan főzök, most is épp egyszerre fő a húsleves, párolt csirke, rizs, mindjárt sütöm a kenyeremet, egy helyes kis túrós sütivel, de ezekről nincs mondanivalóm:) Szóval maradnak az állatok. Egyébként is alig látok, mert összetörtem a szemüvegemet, és egy ötévessel küzdök, elég kevés sikerrel.

A múltkor a DT ráadta Kófickára a Zsuzsi láthatósági mellényét, ne vesszen már bele a téli erdőbe. Annyira cuki volt benne, hogy nem is igaz. Épp belefért, cseppet feszült azon a szép hengeres testén. DT szerint izomtrikó.

Kőrözöttel töltött párnácskák

Sajnos mostanában teljesen elveszítettem az aktualitásomat, mondhatni állandó késésben vagyok. Először is buék mindenkinek, remélem, én is többször eljutok errefelé az idén:) A fenti cucc még szilveszterre készült. Nem tudom, ki hogy van vele, de rám minden december végén rámjön a krumplispogácsa-süthetnék (pont úgy, mint május végén az eperlekvár-főzhetnék). Nagy, erős hullámokban érkezik, és nem lehet neki ellenállni. Az epret értem, a krumplis pogit nem. Mindenesetre azért megsütöttem a kedvenc receptemet, szerintem egyszerűen isteni, a libazsír és a krumpli mindig is nagyon jól állt egymásnak. Aztán szaggatás után mindig ott marad két marék tészta (mert kerek pogácsában utazom), ami ugye már nem lesz leveles, sose tudom, mit csináljak vele. Most ez a cuki kis töltött bigyó lett belőle. Vékonyra kinyújtottam a maradékot, köröket vágtam ki belőle, megtöltöttem egy kis jó csípősre és ízesre gyártott kőrözöttel, aztán mindenféle kenegetés nélkül csak összenyomkodtam a széleket. Nagyon jó a tészta, jól nyúlik, és jól össze is tapad.  Langyos sós vízzel lekentem a tetejét, és 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

A pogácsa mellé kirándulás is járt, mondjuk azt nem én sütöttem, de azért az sem volt rossz:

Napi cukinak meg a dagi cicánk, aki mostanában Seherezádét játszik, annyira jól  áll neki, nem?

Zöldséges hajdina

Volt már nálunk, gusztustalan képpel. Tényleg nem túl fotogén, de azért ez a mostani egy fokkal jobb. Az íze meg többel, a ráncfelvarrás irtó sokat dobott rajta. Nagyon finom.

Hozzávalók:
- 1 pohár fehér hajdina
- fél evőkanál libazsír
- 1 vöröshagyma
- kb. 50 dkg sütőtök
- 1 nagy sárgarépa
- fél fej káposzta (kisebbfajtáról van szó eleve)
- egy jó nagy marék savanyú káposzta
- só, bors, őrölt kömény, cukor, szójaszósz

Pici sóval vízben puhára főzöm a hajdinát, eltart egy darabig, közben van idő megpirítani a zöldségeket. Kisebb darabokra vágom a meghámozott zöldségeket, a hagymát még kisebbre. A wokban felforrósítom a zsírt, halványbarnára sütöm benne a hagymát, majd rádobom a többi zöldséget (beleértve a savikápit is), és őrölt köménnyel, só nélkül, kevergetve erős lángon megsütöm. Nem tart sokáig, mondjuk tíz perc összesen, akkor jó, ha a répa meg a tök olyan finom roppanós. A végén tetszés szerint ízesítem, tehát most még ment bele só, őrölt fekete bors, egy teáskanálnyi cukor, meg a szójaszósz. A megfőtt hajdinát belekeverem, és kész is van. Lehet ráreszelni valami finom sajtot, nagyon finom. Ez egy irtó nagy adag, de nem érdemes kevesebbel molyolni, eláll egy darabig a hűtőben, legalább van mihez nyúlni, köretként is kiváló, magában is.
Ma nagyon éhes voltam, és nem akartam a biohajdinámat bedugni a mikróba, tehát egy kis serpenyőben olvasztottam némi füstölt szalonnát, abba szedtem bele a zöldséges kását, úgy melegítettem át, baromi jól állt neki. Persze a vegetáriánusságot ezzel (is) buktam.

A tökéletes barackos kölesfelfújt

Igen, tudom, hogy karácsonyi menüről kéne írjak, meg malactervekről, de az elsőről nincs mit mondjak (nem volt semmi extra, fácánleves, pisztráng, ilyesmi, a sütilap pedig még a szokásosnál is szokásosabb volt, zserbó - most piciben is -, tök hagyományos diós és mákos bejgli - most csak vajjal, zsírom nem volt -, meg az elhagyhatatlan karácsonyi linzerek, szóval tényleg semmi érdekes). Malacterveim meg nincsenek, etikai gondjaim vannak a csecsemőevéssel. Tehát akkor nem marad más, mint ez a tuti kölesfelfújt, ami annyira, de annyira ízlik nekem, hogy bármikor felfalok belőle egy egész tepsivel. Kell hozzá persze egy kis idő meg némi lekvár, de megbirkózom a feladattal. Rebekának és Bencének nagyon ízlett, Bendi és fuszulyka undorodva visszautasította (hogy ízetlen). Melegen még egészen omlós, szinte kanalas, de már langyosan is szépen szeletelhető, másnapra meg tökéletes lesz az állaga. azért langyosan a legfinomabb, jó sok baracklekvárral.
Mielőtt elfelejtem, kölesfelfújt eddig nálunk:
- szilvalekváros
- mákos

De most ez ízlik a legjobban. Habos, könnyű, vaníliás, tényleg isteni.

Hozzávalók:
- 25 dkg köles
- négyszeres mennyiségű víz
- csipet só
- némi cukor vagy édesítőszer
- 3 tojás
- vaníliakivonat
- 1 csésze joghurt
- 5 dkg olvasztott vaj
- 2-3 evőkanál liszt
- 2 dl baracklekvár

Nagyon alaposan megmosom a kölest, hogy ne legyen majd keserű, ezt a részfeladatot nem érdemes elbliccelni. Tehát egy nagy edényben sok vizet öntök rá, kézzel átmosom, sűrű szitán leszűröm, aztán ezt még egyszer megismétlem, még a szitán is engedek át rajta tiszta vizet. A nehezén ezzel túl vagyunk. Felteszem főni, inkább négyszeres, mint háromszoros mennyiségű vízben egy csipetnyi sóval, időnként megkeverve egészen puhára főzöm, tapadjon csak szépen össze, főjön szét, úgy lesz majd finom a süti. Ha kész, kiteszem az ablakba, hogy hűljön le.
A tojások fehérjéből habot verek, félreteszem. Habosra keverem a sárgájákat az olvasztott, langyos vajjal, a cukorral, vaníliával, joghurttal, liszttel, házi baracklekvárral. A végén belekeverem a hideg vagy langyos főtt kölest, aztán mehet bele óvatosan a tojáshab. Megkóstolom, cukrozom, ha még kell, ne legyen túl édes. Egy kis tepsibe papírt teszek, beleöntöm a masszát, és olyan 170 fokos sütőben sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, nem mértem, de kell neki legalább 40-50 perc. A tetejét megszórom porcukorral, és bőven adok mellé házi baracklekvárt, tényleg isteni.

Napi cukinak meg 2012 leggömbölyűbb hátsói:

Fügelekvár almával 2.

Közeledik a karácsony, végre van időm a nagytakarítással foglalkozni, régi saram ez a kis üveg lekvár. Volt ugye a Csilláé, aztán jött az én változatom. Sok írnivaló nincs róla, egy koszorú fügét beáztattam én is somlóiba, ez már önmagában így nagyon finom volt egy nap múlva, ajánlom mindenkinek karira, nem túl időigényes:) Aztán több nap múlva összefőztem kb. ugyanannyi súlyú almával. Kapott még vaníliakivonatot, meg persze belevagdostam azt az öt kis félig érett fügét, de olyan sokat az már nem számított.
Tulajdonképpen nem is a lekvárfőzés volt izgalmas, hanem az, hogy ámbár a nagyon jó, vastagtalpú kislábasomban főztem, odaégettem, pedig abban nem könnyű. Még pedig alaposan. Akkor gyorsan átraktam egy tiszta lábasba, hogy legalább a maradék ne legyen kozmás ízű, és akkor ott álltam egy legalább fél centi vastag odatapadt szénréteggel, ráadásul az egyik kedvenc lábasomról volt szó. És akkor hála istennek eszembe jutott a szódabikarbóna, már nagyon sokszor olvastam róla, utoljára vagy Ökoanyunál vagy AnyaSpórolnál, most épp nem találom, de azért belinkelem mind a két blogot, mert nagyon szeretem őket.  Szóval fogtam a lábaskámat, beleszórtam egy-kát-három evőkanál szódabikarbónát (árulnak félkilós, kilós kiszerelésben az alternatív mosószereket áruló boltokban), feltettem kicsit forrni, aztán hagytam hűlni, a végén pedig szivaccsal kitöröltem belőle, még súrolni sem kellett, szóval melegen ajánlom minden ünnepi kapkodónak.
Miután szénné égettem a lekvár negyedét, lett egy icipici üveggel meg egy kis maradék. Amit rögtön meg is ettem tesztelési célból, és egyszerűen mesés. Karácsonykor csapra verjük a pici üveget is. Szóval még így almával keverve sem hétdecis üvegekről van szó, de annyira finom, hogy szerintem érdemes egy-két üveggel csinálni belőle (a friss fügét nyugodtan ki lehet hagyni belőle). És azért jóval kevésbé macerás, mint például a narancslekvár.

Akkor jöhetnek a napi cukik házba szorult macskákról. Próbálják túlélni szegénykéim a telet. Az ÉÉKC kisajátította magának a cserépkályha tetejét. Itt régebben cserepeket tartottunk, azokat egyesével lelökdöste. Remélem, még sosem égett meg a pici talpa.
Az én édes kicsi cicám egyébként már négy éves és öt hónapos, lassan pocakos nagy kandúr, de még mindig ordítva dorombol, ha belépek egy szobába, ahol éppen szundikál. Általában a levetett fekete ruháimon szeret sziesztázni (főleg ha hideg a cserépkályha), totál beleolvad, csak a nagy zúgásból veszem, hogy ott biztos lapul még egy cica is. Annyira tünci. De olyan fényképet nem tudok adni, mert az én gépemmel tényleg fényképezhetetlen a fekete ruhakupacba beleolvadó fekete cicus.

A másik kedvenc hely, a konyhai cicaasztal. Jó langyos az alatta lévő radiátortól, imádják.

Almás mákpuding sütve

Régóta tartozom ezzel a recepttel a Dórinak, amikor még október végén Tésán mulattunk, ebből vittem egy nagy dobozzal magamnak, a többieknek meg ezer másféle finomságot, de mindenáron ezt akarták elenni előlem, mondjuk szerintem is isteni, és a befektetett energia közelít a nullához, főleg ha van készen almaszósz. És nekem van, hála istennek. Pillanatok alatt készen van, és annyira, de annyira finom, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók:
- 3 tojás
- 10 dkg darált mák
- 1 csésze joghurt
- porcukor vagy bármi, ami édesít
- vaníliakivonat vagy vancuki
- 7 dl almaszósz
- 1 csésze kukoricaliszt
- 1 csésze rizsliszt
- csipetnyi só
- fél zacsi foszfátmentes sütőpor
- 1-2 evőkanálnyi olvasztott vaj (ad abszurdum olaj)
A csészém 2,3 dl-es.

A robotgép táljában először a tojásokat habosítom fel alaposan, utána egymás után mindent beleszórok, és összekeverem, de ezt már alacsony fokozaton.
Közben persze már rég bekapcsoltam a sütőt olyan 190 fokra, sütőpapírt tettem egy nagy gáztepsibe. Beleöntöm a masszát (sűrűbb, mint a piskóta, de még jól önthető), kicsit eligazgatom, és már sülhet is. Amikor kezd kicsit pirulni a teteje, kész is van. Alacsonyka (nem érdemes magasban gyártani, mert akkor nyers marad a közepe) cucc, szóval jó nagy darabokra lehet vágni.

Almaszósz, ha nem lenne otthon: olyan bő kilónyi almát meghámozunk, csutkáját kiszedjük, feldaraboljuk, pici vízzel feltesszük főni. Eleinte kevergetni kell, de aztán az alma annyi levet ereszt, hogy már nem kell annyira odafigyelni. Addig főzzük, míg meg nem puhul (10-20 perc, almafüggő). Vérmérsékletünktől függően valamilyen szinten belenyomjuk a botmixert, én úgy szeretem, ha nem teljesen sima, de azért inkább krém, mint darab.

Fügelekvár almával 1.

Már megint nem az én tollam, illetve lekvárom, hanem a Csilláé, akitől már egy csomó irtó finom receptet kaptam (nem tudom, benneteket mennyire izgat fel például a meggypálinka és a házi sajt, engem nagyon). Szóval mérföldekkel előttem jár a konyhatudományban, de igyekszem felvenni a tempót (ha már a futásban nem is tudom:)). Ezt a lekvárt ma reggel kaptam tőle, és együltő helyemben felfaltam a hiányzó részeket, pedig tényleg inkább a főzők- tudja valaki, hogy ide kell-e vessző???? - mint az evők táborába tartozom ezen a fronton. De ez annyira finom volt. Az egész állítólag onnan indult, hogy maradt egy csomó félig érett fügéjük a fügefán, és meg akarta menteni. Na, itt rögtön felkaptam a fejemet, mert azt gondoltam, hogy nálunk is pont ez a helyzet. Aztán amikor kimentem ma, hogy leszüreteljem a beéretlen szemeket, akkor öt kis görcsöt találtam, a többi már régesrégen megpenészedett bánatában és éretlenségében.

De addigra már annyira beleéltem magamat, hogy most már biztosan csinálok én is egy-két üveggel. Szóval annyit jegyeztem meg, hogy kell hozzá:
- frissen szedett, be nem érett füge (2 rész) - hát ez az, ami nálam nyomokban lesz benne, mint a mogyoró
- aszalt füge, hogy megédesítse az előző pontot (1 rész)
- somlói bor (persze más is jó) az áztatáshoz
- alma (2 rész, de lehet picivel több is)

Be kell áztatni az aszalt fügét a borba, és hagyni kell hogy jó alaposan megszívja magát. Szerintem ez legalább egy nap. Utána meg mindent összefőzni, nyilván a borban áztatott aszalt fügét érdemes előtte felaprítani. Én még biztosan tennék bele kevés vaníliakivonatot is. Cukor nemigen kellhet bele, de persze ez is függ attól, hogy milyen almát használunk, meg mennyire nem érett az a félig érett. A füge. Aztán, gondolom, a szokásos eljárás, dunszt vagy valami ilyesmi.
Azért teszem fel egyelőre a Csilla lekvárját, hogy akit érint, szedje le gyorsan a maradék fügéjét, nehogy megfagyjon a hétvégén. Mert ilyen finomságot lehet belőle csinálni. Aztán majd folytatom, ha megcsináltam az enyimet.

Majdnem kínai

Tulajdonképpen az Andi nálunk hőn szeretett kínaiját akartam volna megcsinálni, ha nem felejtettem volna el megnézni (otthon meg már nem volt kedvem internetet csiholni), meg ha nem felejtettem volna el bevásárolni hozzá, szóval maradt a feladat, hogy az általában úgy otthon lévő dolgokból főzzek valamit, ami olyan kínaiszerű. Mert hogy a Bendi ezt szereti. Igazából csirkemellből akartam volna csinálni, de reggel meglepődve tapasztaltam, hogy nincs a fagyasztóban belőle egy darab sem (azt hittem, tele van vele), szóval egy csomag combot bányásztam ki, hogy majd estére kiolvad. A legjobb lett volna filé, de utálok boncolni, szóval annyit tudtam tenni, hogy este nagyjából lebőröztem a combokat, és kettévágtam a felsőket is és az alsókat is, szóval viszonylag kicsi darabokhoz jutottam. Csontok maradtak. Szóval ebből meg némi maradék zöldségből, fűszerekből kifejezetten finomat sikerült alkotni, és bőven fél óra alatt maradt cakli-pakli, szóval tökéletes hétköznap estékre. Ez legalább négy nagy adag.

Hozzávalók:
-  kb.70 dkg csirkecomb
- 2 kicsi vöröshagyma (az is lehet, hogy fehér volt, meghámozva találtam a hűtőben)
- 1 nagy sárgarépa
- 1 darab zeller
- 2 gerezd fokhagyma
- libazsír
- 1 dl fehér bor
- kb. 1 dl ketchup (rendeseknél házi)
- 3-4 evőkanál sötét szójaszósz
- őrölt római kömény, kínai ötfűszerkeverék, só, bors
- 1 teáskanál keményítő
- snidling vagy újhagyma

Felforrósítottam némi zsírt a wokban, gyorsan üvegesre sütöttem benne a nem túl picire felkockázott hagymát. Rádobtam a sózott, borsozott húsokat, továbbra is erős lángon körbesütöttem, szép pirosra. Ha filém lett volna szép vékonyra felcsíkozva, akkor ennyi elég is lett volna, de mivel ezek azért nagyobb darabok voltak, kellett még egy kis párolás, szóval öntöttem rá egy decinyi bort, aztán rátetettem a fedőt, és kis lángon rotyogtattam vagy tíz percig, néha megkeverve. Ha elfogyna alóla a folyadék, akkor pici víz kell még alá. Ekkor tettem hozzá a római köményt és a kínai ötfűszert is, ízlés kérdése, hogy mennyi, fél-fél mokkáskanállal érdemes indítani, mert mind a kettő elég intenzív. Ekkor már egészen isteni a ragu íze.. Amíg puhult a hús, egy tányérba lereszeltem (lehetett volna zsülienn, ha időmilliomos vagyok) a répát és a zellert, meg a fokhagymát is persze, de azt a finom reszelőn. A kész husit még fedő nélkül nagy lángon lepirítottam, aztán kiszedtem. A helyére mentek a zöldségek, meg még egy kevés zsír, pár perc alatt épp ropogósra sülnek. Rálocsoltam a szójaszószt, a ketchupot (akár paradicsomsűrítmény is lehetett volna), ebből is pár evőkanálnyit. Meg öntöttem még alá egy deci vizet. Amíg felforrt, összekevertem a keményítőt pici hideg vízzel, ráöntöttem, és összeforraltam. Elzártam a gázt, és beleszórtam zsenge újhagymaszárakat (felkarikázva:)), merthogy tele van kiskertem cuki újhagymával, nem tudom, hogy került oda:) Ez a szép novemberi tavasz elővarázsolta őket a földből:) Barna rizst főztem hozzá, és nagyon finom (volt).

Napi cukinak meg két cuki négylábú, a jól megérdemelt délutáni szieszta után épp törlik ki az álmot a szemükből, és várják az ébresztő kávét. Van, aki mindig valahogy a falon át beszivárog a kanapéra:

És van olyan négylábú kicsi tündér, aki a saját ágyikójában szundizik:) Igen, vacak a kép, de a kanapéra szebben süt a nap mint az előszobába, és most nincs kedvem vacakolni vele.

Novemberi túrókocka, gluténmentes kivitelben

Szerettem volna valami gyors sütit, és nem voltam túl kreatív hangulatban. Ez a túrókrémes süti mindig sikerülni szokott, és még nemigen láttam, senkit, aki ne szeretné. Annak, aki a krémes-habosat szeretni, elég krémes, annak meg, aki utálja a édes-krémes-habos dolgokat, elég túrós meg gyümölcsös. Tortaformátumban ezt sütöm a leggyakrabban, de elég gyakran kockásítom is. Kell hozzá friss piskóta, túró meg ilyen fehér cuccok, valami gyümölcs meg mindig akad.

Néhány közeli rokon a blogról:
málnás-ribizlis-joghurtos kocka vagy
epres túrókocka vagy
barackos-fehércsokis túrótorta vagy
szilvás túrótorta.

Az alapja most gluténmentes piskóta volt.
Hozzávalók a tésztához:
- 4 tojás
- 1 evőkanál kukoricaliszt
- 1 evőkanál rizsliszt
- 1 evőkanál keményítő
- 1 evőkanál kakaópor
- 4 evőkanál cukor

A szokásos megoldás, azaz egészben nagyon kihabosítottam a tojásokat, aztán mehetett bele az összekevert szárazanyag. Nagy gáztepsi, papír, bele a tészta, és 180 fokra előmelegített sütőben olyan 10-12 perc sütés. Utána rácsra borítom, lehúzom a fenekéről a papírt, aztán alávarázsolom. Tehát alul a rács, azon a használt papír (jó lenne használatlan is, de minek pazaroljunk), azon a piskóta. Papír nélkül mindig ráragadt a rácsra, csúnya csíkos lett a tészta felülete, és még mosogathattam is.

Hozzávalók a rakományhoz:
- 50 dkg túró
- 5 dl tejszín
- 2 dl joghurt
- 25 gramm porzselatin (Horváth Rozi)
- 1 citrom reszelt héja (még mindig a fagyasztóból)
- 1 citrom leve
- porcukor, sztívia, bármi, ami édesít, és összeegyeztethető az elveiddel
- vaníliakivonat
- 1 csipet só
- kb. 50 dkg gyümölcs
- 2 tasak tortafény meg ahhoz szintén cukor vagy édesítőszer
- lekvár

A zselatint beleszórom egy kis lábasba, elkeverem 1-1,5 dl hideg vízzel, és hagyom állni. Addig összekevertem a túrót a joghurttal, citromhéjjal, citromlével. Löttyintek bele vaníliát, de persze jó a Bourbon zacskós is. Kevés porcukorral habbá verem a tejszínt. Összeforgatom a két bödönke tartalmát. Megkóstolom alaposan, egyrészt, mert szeretem, másrészt meg a folyékony zselatinnal nincs kedvem kóstolgatni, most kell beállítani az ízét. Mehet bele pici só, meg porcukor, ha kell még.
A kis lábasban forrásig melegítem a zselatint, ha nagyon sűrű, teszek még hozzá vizet. És nem forralom, tényleg csak forrásig, hogy tutira felolvadjon. Hagyom egy picit hűlni, de tényleg csak 2-3 percet, hogy még jó meleg és folyékony maradjon.
Közben pont van időm kiszabni a piskótalapból a megfelelő méretet, most ebbe a két szögletes tepsibe. Vastagon megkenem valamilyen lekvárral.
 Odateszem a meleg zselatint a lábasban a túrós krém mellé, és teszek bele egy merőkanálnyit a habból, jól elkeverem. Aztán megint egyet, keverés, megint egyet. Szóval hőkiegyenlítek. Három merőkanálnyi adag után már bátran hozzákeverem a tejszínes habhoz az egészet, fakanállal alaposan egyneműsítem, azért figyelek, hogy a tejszínhabot ne pusztítsam le teljesen. Szétosztom a két tál között. Mehet a hűtőbe kicsit dermedni.
Ha már kicsit megkötött a teteje, akkor jöhetnek rá a gyümölcsök, végül meg a tortafény (a zacsiján ott van, hogy kell megcsinálni). Azért teszek rá tortafényt, mert egyrészt összefogja a gyümölcsöket, nem esnek le, másrészt nem barnulnak meg alatta a gyümölcsök, legalábbis jóval lassabban, mintha szabadon lennének.

Birsalmaszörp

Ez az édes pici lapos üveg az Andié, több évvel ezelőtt valami isteni szilvapálinkát kaptunk benne, azóta is vissza akarom adni, azért van elől a polcon, de egyszerűen nem megy. Mert annyira cuki, hogy ilyen picike és lapos. A birsalmasajtos posztomhoz kaptam jónéhány javaslatot, Permanistáét próbáltam ki, és be is jött. Szóval viszonylag sok vizet öntöttem a héjastul feltett birsalmára, és tényleg kb. nulla kevergetéssel addig főztem, míg meg nem puhult. Ekkor leszűrtem a lé nagyját. A sűrűjéből sajt készült, tehát botmixer, aztán cukorral összerotyogtattam, szenvedés, stb., a levet meg némi cukorral (nem sokkal) egy másik lábasban nagyon alaposan beforraltam, mondjuk úgy a harmadára-negyedére. Gyönyörű színe és állaga lett, amit nem tudok bemutatni fényképen, mert béna vagyok hozzá, de majdnem mézsűrűség. Ha nem szoktál szörpöt inni, mint például én, akkor remekül lehet használni például párolt káposzta ízesítéséhez. Köszi az ötletet!

Itt még jobban látszik, hogy milyen csinos az üveg: