Kókuszos, citromos kölesfelfújt (gluténmentes, tejmentes)

Kb. százszor sütöttem meg ebben az évben, nem is értem, hogy nincs fent. Van csokis, mákos, barackos, de ez a sima, amit a legjobban szeretek, hiányzik. Akkor pótolom. Mert annyira finom. Épp csak van egy kis szelíd, édes íze. Magában is jó, de lehet hozzá valamilyen lekvárt vagy gyümölcsöt is enni. Amikor elkészül, akkor melegen még ilyen omlós, mint a képen. Ha van ideje kihűlni, akkor már sokkal szebben szeletelhető, és ráadásul még másnaposan is nagyon jó. Ami hiányzik a tepsiből, azt épp most ettem meg, mert nemigen lehet ebből mértéket tartani. Nem mérem a hozzávalókat, csak úgy szemre, kb. Mindenféleképpen jó lesz. Most volt otthon még egy fél marék főtt barna rizsem, az is ment hozzá, de jó hajdinából is.
A hozzávalók nagyjából:
kb. 3 dl köles (a legjobb hozzá az apró szemű, de általában egyfélét lehet kapni)
1 kókusztejkonzerv (én ugye a lidlis sűrűt imádom, de más is jó)
kb. 10 dkg kókuszreszelék
2 tojás
2 evőkanál barna rizsdara (lehet sima búzadara, ha nem baj a glutén)
2-3 evőkanál gluténmentes lisztkeverék (lehet sima liszt vagy rizsliszt vagy bármi)
1 csipet fahéj, 1 csipet só, némi vaníliakivonat
1 jó nagy citrom leve
1 kisebb bio citrom héja (saját citrom, első, és remélem, nem az utolsó)
2-3 evőkanál cukor vagy annak megfelelő édesítőszer

Irtó rendesen megmosom a kölest. Ezt nem szabad kihagyni, mert keserű lesz. Pici sóval, négyszeres mennyiségű vízben jó puhára főzöm. Ha kész, akkor letakarom, hagyom egy kicsit állni (akár előző nap is meg lehet főzni). Utána átöntöm egy nagy keverőtálba, és hagyom kihűlni. Hozzákeverem a kókusztejet, a kókuszreszeléket, az ízesítőanyagokat (citromlé, citromhéj, fahéj, vanília, cukor), most megkóstolom, ekkor állítom be az ízét (ha már hozzáadom a nyers tojást meg a liszteket, akkor már nincs kedvem kóstolgatni). Utána jöhet a liszt, a dara, a két egész tojás. Általában még kell hozzá víz, én a kókusztejes konzervdobozt szoktam kiöblíteni, most kb. egy deci kellett. Annyi kell hozzá, hogy lágy legyen a tészta, de már magától ne terüljön el. Belesimítom a sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsibe (2-3 centi magas lesz, ennél magasabb ne legyen, mert szerintem a jól megsült teteje és alja a legjobb). Aztán 180 fokos sütő, bő félóra. Látszik rajta, hogy megsült.
Hagyom picit sülni, aztán megszórom vaníliás porcukorral, és megeszem az egészet. Mert annyira jó.

Állítólag vége van a nyárnak. Az idei különösen rövid volt, sajnos. Pár nyári cuki, hogy tényleg legyen miért szomorkodni.

Nagy tésai napfürdőzés. Annyira jól áll Kófickának minden, amit csinál. 

Aztán, amikor már tényleg meleg van, jön az árnyékos tornác. Kemény az élet, na.

Ezen a nyáron egész sokat játszottunk (ebben én nem vagyok benne) a kis piros szédelgővel. Vannak, akiknek ment is.

Századszor írom le ezen a helyen (ezt is). Cica szeretnék lenni. És mindent kipróbálnék. Lehet-e benne /rajta/vele aludni. Igen, lehet. Bárhol.

Sárgarépás, kakukkfüves rókagombaleves és zelleres galambgombaleves (vegán, gluténmentes)

Mostanában jó sok gombát szedtünk. Nemigen szoktunk belőle levest csinálni, de annyira vágytam rá, próbálkoztam. És isteni lett, mind a kettő, ami készült. Lett belőlük ismétlés is bőven, mert annyira finomak voltak. Az egyik ez a rókagombás. Megdinsztelek egy összevágott hagymát némi olívaolajon, rádobok 2-3 közepes sárgarépát felkockázva, és azt is sütögetem. Amikor már félig puha, és kezd karamellizálódni, rádobom a rókagombát, a kakukkfüvet, kicsit pirítom együtt, aztán felengedem vízzel, és addig forralom, amíg mindenki meg nem puhul. Só, frissen tört bors és botmixer. Rohadt jó.
A másik a zelleres galambgombaleves. Nagyjából ugyanúgy készül, mint az előző, csak itt a répa helyett zeller megy, a kakukkfű helyett pedig egy nagy csokor zellerlevél.

Napi cukinak meg ez. Ha ügyesek vagytok, pont két állatot láttok a képen. És nem a cica a szebbik.

Fahéjas szilvafagyi három hozzávalóból (mindenmentes)

Gondolom, Kisvax is épp ezt csinálja. Ha kapok öreg, túlérett banánt, időnként bespájzolok belőle a fagyasztóba, megpucolom, felkarikázom, és adagonként dobozolva lefagyasztom. És ha ilyen meleg van, mint ma meg még három napig, és fagyira vágyom, és mivel volt eszem, nincs tele bolti fagyival a hűtő, akkor jöhet a jól ismert banános házifagyi. Tényleg szuper. Annyira finom, krémes lesz. És nem kell hozzá előkészülni meg előgondolkodni. A kedvenc pomázi fagyizómban az egyik kedvenc fagyim a fahéjas szilva, szóval most a banánból is ez lett. A szilva tökéletes mindenhez, nem túl erős az íze (de azért van neki), cukor nélkül is annyira édes, hogy megédesíti a környezetét is. Szóval előveszem a lefagyasztott banánt, belefordítom egy tálba. Úgy ahogy van, mínusz 20 fokosan. Ráöntök fél üveg szilvarösztert (ami tényleg 100% szilva, nincs benne sem cukor, sem fűszer, sem tartósítószer, csak szilva), megszórom egy kis fahéjjal. Belenyomom a botmixert, és pillanatok alatt előáll a fahéjas szilvafagyi. Irtó finom, és sokkal kevesebb lelkiismeret-furdalással eszem meg, mint a készen vett testvéreit. Ezen a képen is látszik, hogy mennyire tökéletes az állaga.

Napi cukinak meg napozó cicahas. Annyira igazságtalannak érzem, hogy nekem az ilyesmi sokkal rosszabbul áll.

Joli mindenmentes banános keksze (vegán, gluténmentes, cukormentes)

Szóval ez eredetileg egy kutyakeksz volt. Amiért őrjöngenek az ebek. Mi is megkóstoltuk, és nagyon-nagyon ízlett, csak persze nem akartuk elenni a kutyák elől. Az eredeti recept nagyjából így hangzott: összetörök egy banánt, összekeverem egy kis zsírral, meg annyi kukoricaliszttel, amennyit felvesz, hogy olyan jó kis tészta legyen (?). Meg rakok hozzá egy kis töpörtyűt is. A legjobb a kekszben az állaga volt: kifejezetten kemény, ropogós (a gluténmentes sütik általában túl puhák, morzsálódósak). És persze az íze is pont jó: épp érezni a banánt, kicsit édes, de tényleg csak egy kicsit. Hát meg kellett sütnöm. Annyira tettre kész vagyok mostanában, hogy vagy egy hete (vagy kettő?) játszottam, hogy mindig vettem pár banánt, aztán valahogy nem volt kedvem nekiállni sütni, a banán elkopott, kezdtem elölről. Tegnap végre sikerült. Kicsit emberesítettem (kioperáltam belőle a töpit, a zsírt meg lecseréltem növényi zsiradékra), tuningoltam némi vaníliával és mandulával, de az alaprecept maradt. Elég gyors is, annak dacára, hogy ugye egyesével kell macerálni a kis kekszeket. De nem hiszem, hogy sütök ilyet még egyszer. Mert egyszerűen nem lehet abbahagyni. A következő adagból két tepsinyi keksz lett ( kb. 60 darab), és a fele már elpárolgott. Addiktív. Mivel így is marokszám tömi az ember magába, tényleg nem annyira szükséges, de például ha ajándékba megy, lehet még kis étcsokival szórakozni, mondjuk becsíkozni vele. Kétféleképpen formáztam, az egyikből kanállal kis kupacokat raktam a tepsire, ez van hátul, ennek az alja ropogós, a kis puszedli meg omlós. A másik tepsit pont úgy csináltam, mint ahogy az eredeti készülhetett: pici golyókat formáztam, azt kézzel elnyomkodtam ilyen kis laposra. Nekem a lapos, nagyon kemény, nagyon ropogós sokkal jobban ízlik, de a másik is isteni. És olyan 180-190 fokon sütöttem, szokás szerint nem néztem az órát, de olyan 15 perc lehet, hát, amíg szép ropogós nem lesz. Látszik rajta.

A hozzávalók:
3 túlérett banán
5-7 dkg felolvasztott növényi zsiradék (nálam ez kókuszzsír volt egy teáskanálnyi margarinnal)
20 dkg kukoricaliszt
5 dkg gluténmentes lisztkeverék (ez is lehetne kukorica, de nekem nem volt most több otthon)
5 dkg darált mandula (tényleg nem rontja el)
vaníliakivonat
só

Összetöröm a banánokat egy tálban, botmixerrel, mert akkor krémesebb lesz. Hozzákeverem a felolvasztott zsiradékot, csipet só, vanília. Fakanállal belekeverem a liszteket. Nem egyformák a banánok, szóval lehet kicsit több, lehet kicsit kevesebb. Jól formázható, de inkább puha volt a tészta, nem nyújtható. Érdemes berakni egy kicsit a hűtőbe, könnyebb lesz a formázás.

Napi cuki 1.
Ha már a rókánál tartunk, ugye ismeritek Pixit, Réka édes kicsi rókáját? Most már oldala is van.
https://www.facebook.com/Pixirokafox/?fref=ts

Napi cuki 2. Egy kis evezés
Kóficka az árnyékban piheni ki az úszás fáradalmait.

Most nem a Zsuzsi tehet a körülette lévő kupiról.

A szigetcsúcsnál hangosan trappoló hattyúk támadnak a békés napozókra.

Joli mindenmentes banános keksze (vegán, gluténmentes, cukormentes)

Szóval ez eredetileg egy kutyakeksz volt. Amiért őrjöngenek az ebek. Mi is megkóstoltuk, és nagyon-nagyon ízlett, csak persze nem akartuk elenni a kutyák elől. Az eredeti recept nagyjából így hangzott: összetörök egy banánt, összekeverem egy kis zsírral, meg annyi kukoricaliszttel, amennyit felvesz, hogy olyan jó kis tészta legyen (?). Meg rakok hozzá egy kis töpörtyűt is. A legjobb a kekszben az állaga volt: kifejezetten kemény, ropogós (a gluténmentes sütik általában túl puhák, morzsálódósak). És persze az íze is pont jó: épp érezni a banánt, kicsit édes, de tényleg csak egy kicsit. Hát meg kellett sütnöm. Annyira tettre kész vagyok mostanában, hogy vagy egy hete (vagy kettő?) játszottam, hogy mindig vettem pár banánt, aztán valahogy nem volt kedvem nekiállni sütni, a banán elkopott, kezdtem elölről. Tegnap végre sikerült. Kicsit emberesítettem (kioperáltam belőle a töpit, a zsírt meg lecseréltem növényi zsiradékra), tuningoltam némi vaníliával és mandulával, de az alaprecept maradt. Elég gyors is, annak dacára, hogy ugye egyesével kell macerálni a kis kekszeket. De nem hiszem, hogy sütök ilyet még egyszer. Mert egyszerűen nem lehet abbahagyni. A következő adagból két tepsinyi keksz lett ( kb. 60 darab), és a fele már elpárolgott. Addiktív. Mivel így is marokszám tömi az ember magába, tényleg nem annyira szükséges, de például ha ajándékba megy, lehet még kis étcsokival szórakozni, mondjuk becsíkozni vele. Kétféleképpen formáztam, az egyikből kanállal kis kupacokat raktam a tepsire, ez van hátul, ennek az alja ropogós, a kis puszedli meg omlós. A másik tepsit pont úgy csináltam, mint ahogy az eredeti készülhetett: pici golyókat formáztam, azt kézzel elnyomkodtam ilyen kis laposra. Nekem a lapos, nagyon kemény, nagyon ropogós sokkal jobban ízlik, de a másik is isteni. És olyan 180-190 fokon sütöttem, szokás szerint nem néztem az órát, de olyan 15 perc lehet, hát, amíg szép ropogós nem lesz. Látszik rajta.

A hozzávalók:
3 túlérett banán
20 dkg kukoricaliszt
5 dkg gluténmentes lisztkeverék (ez is lehetne kukorica, de nekem nem volt most több otthon)
5 dkg darált mandula (tényleg nem rontja el)
vaníliakivonat
só

Napi cuki 1.
Ha már a rókánál tartunk, ugye ismeritek Pixit, Réka édes kicsi rókáját? Most már oldala is van.
https://www.facebook.com/Pixirokafox/?fref=ts

Napi cuki 2. Egy kis evezés
Kóficka az árnyékban piheni ki az úszás fáradalmait.

Most nem a Zsuzsi tehet a körülette lévő kupiról.

A szigetcsúcsnál hangosan trappoló hattyúk támadnak a békés napozókra.

Villámgyors mentes málnafagyi (vegán, gluténmentes)

Tényleg három és fél perces. Indulástól az evésig. Nem kell hozzá sem idő, sem gondos előkészület, és persze fagyigép sem. Amikor elkészül, épp tökéletes az állaga. Ha lefagyasztjuk, nyilván úgy viselkedik, mint az összes házifagyi, kőkemény lesz. Persze ha kap egy kis időt, akkor felolvad. De a legjobb azon nyomban megenni az összeset. Elég, ha a málna csücsül a fagyasztóban.

Hozzávalók (két emberes adaghoz):
4 dl fagyasztott málna
1 érett banán (csak úgy, frissen, nem fagyasztva)
2-3 evőkanál sűrű kókusztej (a Lidl-es)
némi vaníliakivonat
1 púpozott evőkanál mogyoróvaj
ha valakinek nem elég édes, akkor tegyen hozzá valamit, nyilván málnafüggő

A banánt felkarikázva, a többit meg csak úgy beledobom egy tálba, és botmixerrel átnyomom. Szerintem rohadt jó. Én pont így szeretem, látszik a képen, hogy nem kőkemény, nem is folyik, kellemesen krémes az egész. Lehet rárakni egy kis mogyorót is, sóval vagy anélkül. Nem árt neki. Pont ilyen őrült meleg napokra való, mint a mai. Nem is tudom, lesz-e még ilyen az idén.

Napi cukinak meg a két eb. A mindenhová beszivárgó Zsuzsi, meg az édes Kófic, aki rendesen a kutyakanapén alszik, még Tésán is. Illetve néha a párnánkon, de most nem arról van szó.

Nyáron nem főzök

Mert ilyeneket eszünk. Nem lettünk vegák, a fiúk általában esznek hozzá füstölt húst, és időnként csinálok párolt csirkét, de hát azon végképp  nincs mit fényképezni. De ezeket a zöldségeket mindnyájan nagyon szeretjük. A fenti képen petrezselymes újkrumpli van, párolt brokkoli, nyers saláta meg csíra. Petrezselymes újkrumplin kb. el is vagyok egész nyáron. Megpucolom, apróra felkockázom, beleszórom egy vastag talpú lábasba. Öntök alá olívaolajat (ha azt akarom, hogy vegán legyen), sózom, és közepes lángon sütöm, néha megkeverem. Ha le akarna égni, de még nyers, akkor pici vizet öntök alá. Ha kész, elzárom a gázt alatta, és rögtön megszórom jó sok összevágott petrezselyemmel, és ennyi. Bármikor, bármennyit, melegen, hidegen, imádom. Jó krumpliból még jobb.

Ezt meg Rebeka csinálta, céklás tócsni, egyszerű salátával. A tejevők kaptak hozzá joghurtos öntetet is. Nem kell olajban tocsogni, szépen megsül a sütőben. És abbahagyhatatlanul finom.

Napi cukinak meg fekete-fehér. Egy pici drappal.

Sárgabarackos kölesfelfújt rozmaringgal és olívaolajjal (gluténmentes, tejmentes)

 Barackszezon, ugye. Már elraktam 20 kilót, azt hiszem, többet nem fogok, mert annyi más dolgom lenne. Pedig most kéne a következő öt évre bespájzolni, mert agyament jó az idei barack, édes, sűrű, megáll a lekvárban a kanál. Tökéletes volt neki az időjárás. Sok is van, viszonylag olcsó is, szóval aki teheti, tegye. Én a maradékból sütit gyártottam, egymás után kétszer, annyira finom volt. És szerintem lesz még pár darab, amíg tart a szezon. Egyszerűbb már nem is lehetne, de mégis annyira, de annyira finom. Langyosan is szuper (na jó, melegen, ki tudja kivárni), de akkor még szinte kanalas. Másnap viszont már ennyire szépen lehet szeletelni. Olyan, mint valami luxus tejbegríz baracklekvárral. Vagy mint a másnapos, lekvárral jól megtömött palacsinta. Szóval nekünk eléggé bejön.

Hozzávalók:
60-70 dkg sárgabarack (meg pár nektarin)
4 dl köles
1 csipet só
3 tojás
2+2 evőkanál barna cukor (vagy amit akarsz helyette)
vaníliakivonat
citromhéj
3-4 evőkanál barna rizsliszt (vagy bármilyen más liszt)
a tetejére őrölt fahéj, olívaolaj, rozmaring


Szóval megmosom a kölest, elég alaposan. Úgy szoktam, hogy a főzőlábasba öntöm, eresztek rá vizet, kézzel jól átkeverem (tiszta fehér lesz a vize), egy szűrőn át leöntöm róla a vizet, aztán kezdem elölről. Négy-öt mosás minimum kell, mindaddig kell csinálni, amíg tiszta nem lesz a víz. Mert egyébként keserű a köles. A megmosott kölest jó bő vízben (három-négyszeres) felrakom főni egy csipet sóval. Figyelni kell, mert amikor először felforr, nagyon habzik, és tuti kifut, ha nem állsz ott mellette. Utána már békésen elvan kis lángon. Kicsit főzöm, amikor már jó puha (ez mondjuk tíz perc), akkor ráteszem a fedőt, meg egy ruhát, és hagyom béként a saját gőzében tovább puhulni. Akkor jó, ha szinte krémesre fő. Hagyom langyosra hűlni.
Ha már kihűlt, hozzákeverem a három egész tojást, a lisztet, két evőkanál cukrot (vagy mást), locsolok rá egy kis vaníliát, és hozzákeverem a reszelt/darabolt citromhéjat. (Sajnos eléggé kezd megint kifogyni a biohéjam. A szülinapomra kaptam egy citromfát, egy árva citrom volt rajta, két hónapig nem csinált semmi, leszüreteltük. Majd lefényképezem. Az még bio lesz:) Azóta se kép, se hang, levele van, virág egy szál sem.) Nagyon vigyázok, hogy citromlevet ne rakjuk a sütihez, pont elég a héj. Egy közepes tepsit kipapírozok, belesimítom a masszát. A tetejét kirakom félbevágott sárgabarackkal. A második tepsinél kevés volt a sárgabarack, ment közé pár nektarin is, jól állt neki az új íz. Végül megszórom a tetejét barna cukorral és őrölt fahéjjal, meglocsolom olívaolajjal, ráfektetem a rozmaringágat, és mehet a 200 fokos sütőbe.

Nálam egy órán sült. Akkor jó, amikor a barackok már jól megsültek, és a széle színesedik. Ledobom róla a rozmaringot, és megeszem. Mert annyira jó.

Napi cukinak meg napozó macska. Hétfő reggel ugye ez eléggé úrinős program. Remélem, nem érezte túl hangosnak a mellette történő biciklieltolást. Igyekeztem lábujjhegyen közlekedni.

Málnás morzsasüti (gluténmentes, vegán)

Vettünk Tésán jó sok málnát, lett belőle málnalekvár ribizlivel meg málnalekvár meggyel meg fagyasztott málna málnafagyihoz. A maradékkal is kellett valamit csinálni. Rebeka receptje következik. Annyira jó volt, felfaltuk egy este. Langyosan a legjobb, nagy adag vaníliafagyival. Mámor.

Először a tölteléket készítjük el. 50 dkg málna, 2 evőkanál chiamag, 2-3 evőkanál eritrit (cukor), 1 evőkanál tápiókaliszt (lehet helyette keményítő). Összeforraljuk, félretesszük.
Összeállítjuk a tésztát: 1 csésze aprított mandula, 1 szűk csésze megolvasztott kókuszzsír, fél csésze eritrit ( vagy cukor), 1,5 csésze liszt (gluténmentes, hajdina és rizs, de kb. mindegy), nagy csipet só, fél teáskanál sütőpor. Mindezt összekeverjük egy tálban. Ragacsos massza lesz. A nagyobbik részét belenyomkodjuk egy kerek piteforma aljába (25 cm-es volt a miénk, de tökmindegy). Zsírozni-papírozni nem kell, elég zsíros a tészta maga. Betoljuk a 200 fokos sütőbe 10 percre. Utána kivesszük, ráöntjük a málnát, nem baj, ha még forró, úgyis meleg a tészta is. Jó vastag réteg lesz belőle. A maradék tésztát a tetejére csipkedjük (annyira lágy, hogy morzsolni nemigen lehet). Mehet vissza a sütőbe. Jó sokáig sül. Érdemes alá papírt tenni, mert nagy valószínűséggel ki fog forrni belőle a töltelék. Addig kell sütni, míg a teteje szépen meg nem pirul. Ha van ideje kihűlni, tökéletesen lehet szeletelni, és szép vastag málnaréteg van a közepén, jól vágható. Mivel tele volt a kezem sütivel, nem tudtam lefényképezni megvágva. Talán legközelebb.

Olyan ritkán írok, így hát tele vagyok nem publikált cuki képekkel. Mint például ezek. Még április végén készültek, edzőtábor. Reggeli pihi, futás után, amíg mi reggelizünk. Nehéz az élet.

Már megint gomba

Nem az első, idén már a második. De a legjobb. Ilyen gyönyörű volt mind. Kemény, roppanós, friss. Alig eresztett vizet magából. Pont egy bőséges reggeli kettőnknek. Ehhez sok mindent nem kell hozzátenni, mert csak elrontja. Kell hozzá egy wok, méghozzá nem az öntöttvas, hanem a lemezből készült, ebben sokkal gyorsabban pirul. Kis olívaolajon üvegesre sütök egy felaprított hagymát, rádobom fél percre a pár gerezd zúzott fokhagymát, és mehet is a feldarabolt gomba. Meg morzsolok rá némi friss oregánót, ha már tele van vele a kert. Pirítom nagy tűzön, néha megkeverem. Ha kész, mehet rá a só meg egy kis bors, és ennyi az egész. Eszméletlen finom.

Ekkora lapulevelek nőnek Tésán:) Teletubby:))

Csokis köleskocka meggyel (gluténmentes, tejmentes)

 Ez annyira isteni lett. Hónapok óta gabonafelfújtakban utazom, barna rizs, köles, hajdina, eddig főleg almás, fahéjas, citromos, kókuszos, narancsos, fahéjas kivitelek voltak, most rákattantam a csokis-meggyesre, sajnos. Volt már kalóriamentesebb édességem. Ez annyira jó, hogy nem lehet abbahagyni. Simán elmenne tortának is, kerek formátumban. Szaftos, nem túl édes, épp egy picit savanykás a ribizlitől (mert az is van benne egy kevés), és csokis, csokis, csokis. Illetve főleg kakaós. És még pontos recept sem lesz, nem szoktam ezeket kimérni. Két fontos dologra kell figyelni. Az egyik, hogy a kölest nagyon át kell mosni, ezt minden köleses receptnél leírom, hogy csak akkor nem lesz keserű, ha öt-hat vízben alaposan átmossa az ember. Legalább. Úgy szoktam, hogy beleöntöm a kölest egy lábasba, engedek rá vizet, kézzel jól átkavarom, egész tejszerű lesz a víz. Egy szűrőn át leöntöm róla, aztán újra és újra, amíg teljesen tiszta nem lesz a víz. Ez macera, de nem érdemes kihagyni. Ha erre nincs időm vagy kedvem, akkor jöhet a barna rizs vagy a hajdina, azokkal egyszerűbb. A másik pedig a kókusztej. A Lidlben valami eszeveszett jó kókusztejet árulnak, annyira sűrű a teteje, hogy alig lehet kikanalazni a dobozból. Általában Aldiba járok (sokkal gyorsabb), de a füstölt makréla és a kókusztej miatt muszáj a Lidlbe is időnként elmennem.

Akkor valami receptféle:
Hozzávalók:
2 tojás
1 kókusztejkonzerv
1 üveg házi meggylekvár (nálam most meggy-ribizli vegyesen)
1 bögre köles
pár evőkanál holland kakaópor
pár evőkanál gluténmentes liszt (nálam most épp hajdina, köles, és egy pici keverék)
só, vaníliakivonat, édesítőszer
a tetejére 90 g Boci étcsoki, 1 evőkanál holland kakaópor, 1 evőkanál kókuszzsír

Először is megfőzöm az alaposan megmosott kölest, három-négyszeres mennyiségű vízben, csipet sóval, nem pergőre, hanem eléggé szétfőzöm, jó puhára.
Egy nagy tálban összekeverem a két egész tojást a sóval, vaníliával, a kókusztejkonzervvel (mehet a híg lötyi is az aljáról). Beleborítom a házi meggylekváromat (ebben nincs semmi zselésítő anyag, kb. mint a lé nélküli befőtt, icipici cukorral), hozzákeverek minden mást, a legvégén a kölest. Megkóstolom, és valószínűleg kell hozzá egy kis édesítőszer (mostanában eritrit), a kakaó miatt. Ha kell, mehet hozzá pici víz is, az a lényeg, hogy sűrű, nokedlitészta szerű legyen az állaga. Egy közepes tepsibe sütőpapírt terítek, belesimítom a masszát (ha nagyon rázom, még el is terül, de én egy spatulával szoktam elegyengetni). Aztán olyan 180 fokos sütőben mondjuk 25-30 perc. Hát míg meg nem sül.
Aztán hagyom kihűlni, megpróbálom nem megenni. Utána gőz felett összeolvasztom a csokit a kakaóval és a kókuszzsírral, ráöntöm a tetejére. Lassabban dermed, mint a tejszínes változat, de sokkal szebb (fényesebb és vékonyabb), és hát ugye tejmentes.
Aztán felfalom az egész nagy tepsivel.

Napi übercuki következik. Idegen fülekkel. Tegnap meglátogathattam Réka rókáját (meg az összes egyéb, megszámlálhatatlanul sok állatát - két kutya, két nyuszi, x teknős, pár madár, meg amit kihagyok), a kisróka a legújabb mentvény. Mindenki nyugodjon le, a legjobb helyen van, és majd a legjobbkor és a legjobb helyen vissza lesz vadítva.

Az elképesztő képeket Bán Bea csinálta. A másik kis tündér pedig Popeye (nem tudom, pontosan hogy írja a nevét:)), ő is egy cukorfalat.

Almás zöldségragu (gluténmentes, vegán)

Isteni vegán ételek készülnek nálunk, de lusta vagyok lefotózni, szóval rendre nem blogolok. Azért sem töröm magam a fotózásért, mert annyira egyszerűek, semmi bonyolultat nem eszünk. Most elhatároztam, hogy ha olyanok a fényviszonyok, meg az élet, akkor néha azért írok róluk. Hátha valakinek ez is új. Vagy kap valami ötletet. Ez az almás cucc is nagyon jó. Sült újkrumplival olyan zseniális, hogy a rosszullétig lehet enni. De persze jó rizzsel is, vagy magában, és még salátát is lehet mellé enni.
Ezeket általában a wokban szoktam megcsinálni. A wok tényleg nagyon gyors, szóval érdemes mindent előre összevágni, főleg első alkalommal, aztán úgyis látja az ember, hogy jön ki jól az idővel.

Hozzávalók:
2-3 nagy vöröshagyma
olívaolaj
pár gerezd fokhagyma
2-3 cm gyömbér
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
50 dkg brokkoli
1-2 nagy alma
petrezselyem zöldje
só, bors

Először is összevágom a hagymát (nem túl apróra), és pár evőkanál olívaolaj társaságában felrakom dinsztelődni, néha megkeverem. Közben aprítom a többi zöldséget. Ha túl lassú lennék, akkor a kész hagyma alatt elzárom a gázt.

Itt szépen látszik, hogy minden fel van aprítva. A brokkoli szárából is megmentem a használható, középső, nem fás részt. A meghámozott gömbért és fokhagymát aprítógépben kicsinyítem (lehet reszelni is). Az almát és a petrezselymet ráérek felvágni, mert azok csak a legvégén mennek bele.

Az üveges hagymára rádobom a fokhagyma-gyömbér kombót, és szűk percig kevergetve sütöm, utána mehet rá a répa, gyökér, brokkoliszár. Sót még mindig nem rakok hozzá, és kevergetem időnként, hogy süljön, de az alsó darabok nehogy megégjenek. Elég rendesen összeesik. Nem kell túlsütni, épp hogy roppanós maradjon mindenki. Ha nagyon elkezdene odasülni, akkor pici víz mehet alá. A végén meg hozzá a brokkolirózsa, és egy-két perc múlva a héjastul összevágott alma, és végre jöhet a só, bors. Ha már elzártam alatta a lángot, hozzákeverem a felaprított petrezselyem zöldjét.

Napi cukinak meg egy régi meg egy új kép. Ez az első 2011-ben készült, akkor mindnyájan végigmentünk a Horváth Józsefen, már nem emlékszem, hány km, de sok, 40-50 között tippelek. Kóficka akkor már 8 éves volt. Nagyon elfáradt, de saját lábon teljesített. Meg is kapta érte a kitűzőt.

Ezt a képet pedig két hete lőttük. Pont arra jártunk véletlenül, egy pici, tizenvalahány kilométeres sétán. Kóficka csak szebb lett az elmúlt öt évben. Az 50 km már nem menne. De a tizennemtudomhány lazán, pancsolósan. Zsuzsi meg elnyűhetetlen:) Pedig már ő is elmúlt tíz éves.