Régen a réteslap is a mumusaim közé tartozott éppúgy, mint a kelt tészták és a piskóták. (Mint tudjuk, a piskóták még ma is.) Persze nem a házi rétestésztára gondolok, mert azzal sohasem próbálkoznék, hanem a boltira. 10-15 évvel ezelőtt csakis olyan réteslapokat vettem, amik már a kicsomagoláskor porlottak, képtelenség volt őket feltekerni, a használati utasításukban az állt, hogy vizezett konyharuhában kell őket tartani kis ideig, persze ez sem használt. Hiába tartottam be minden előírást, számtalanszor kellett kidobnom már sütés ELŐTT a réteseimet csak amiatt, hogy a konyhapultról nem lehetett átemelni a tepsire, gondolom a rossz minőség miatt. De én ezt nem tudtam, azt hittem, én vagyok béna.
Aztán úgy 3-4 évvel ezelőtt Anyucinál ettem egy felejthetetlen ízű cseresznyés rétest, amit képtelen voltam abbahagyni, annyira finom volt. Addig-addig könyörögtem a receptért, míg egy alkalommal Éva megtanított Anyuci-módra rétest sütni. Azt nem tudom megmondani, hogy a mostani réteslapok jobb minősége, vagy Anyuci technikája miatt, de azóta teljes harmóniában élünk együtt: a réteslap és én.
Ez is egy Stahl-recept, és évek óta készülök kipróbálására, de eddig sosem jött össze, mert vagy banán volt itthon, vagy réteslap. Egyszerre a kettő sosem. Ha banánt vettem, és vártam a megfelelő alkalomra, akkor mire a réteslapot beszereztem, Toma megette az összes banánt, aztán tartogattam a réteslapot a hűtőben, de mindig lejárt a szavatossága, mire újra banán került lakásba. Nem tudom, miért volt olyan bonyolult ezt összehozni, de most végre sikerült!
Hozzávalók:
- 1 csomag 6 lapos rétes
- 5 dkg olvasztott vaj
- 2 db banán
- 15 dkg csokis mogyorókrém (Nutella)
A réteslapokat magam elé terítettem a pultra és pont ott, ahol amúgy is eltört volna, a hajtás mentén, szépen kettévágtam. Így kaptam 2 x 6 csíkot. A legfölső réteget egy ecsettel vékonyan megkentem olvasztott vajjal. A hozzám közelebb eső szélét megkentem 1 púpos kávéskanál, de azért nem egy egész evőkanál (bár aki szereti, nyugodtan tegyen evőkanállal!) nutellával, és igyekeztem szépen szétkenegetni. Egy fél banánt diszkréten belefektettem a nutellás részbe, két oldalról ráhajtottam a réteslapcsíkból 3 réteget, majd ügyesen feltekertem az egészet. Megcsináltam ugyanezt a szomszédjával is, így maradt a pulton 2 x 3 réteslapcsík. Ezután az egész eddigi műveletet megismételtem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a négy csomagocskát, mindegyik tetejét alaposan megkentem olvasztott vajjal és 190 fokon 15-20 perc alatt (nekem 15 perc) szép barnára sütöttem.
Még forrón felvágtuk és ekkor gusztusosan folyt ki belőle a forró csokikrém, a banán pedig édesen égette szét a szánkat. Nagyon finom volt! Beindította a fantáziámat, mert hamarosan itt az eperszezon, és valamilyen édes vaníliás krémmel, akár Csincsilla minitortánál leírt krémjével, napérlelte isteni eperszemekkel, jéghideg tejszínhabbal nagyon is el tudom képzelni!
11 megjegyzés:
Ezt egyszer én is kipróbáltam, de - szokás szerint - elbaltáztam: kifolyt a nutella, aztán ráégett a tepsire, minden füstölt... a banán betonkemény lett...nem is folytato. Inkább megyek brokkolit palántázni...:-)
Hogy csináljátok, lányok, hogy nektek minden olyan perfektül megy?
Nagyon egyszerű! Nem mutatjuk be a füstöt meg a kukát! :-)
Igen, Andi igazat szólt! A rosszul sikerült dolgokat nem emlegetjük. :)
Egyébként még nem is hallottam ilyen rétesről, szerintem ki fogom próbálni egyszer. Igaz, én még soha nem sütöttem rétest...
Bea, neked menni fog ez is! :-)
Banános rétest is kéreeeek! Banán és csoki a legnyerőbb páros!
Meg az eper és bármi! az is a legnyerőbb páros! :-)
Csak el ne felejtsük!
Tesó, én arra emlékszem, hogy ez a nutellás-banános rétes a mennyei csemegék kategóriájába tartozott enyhén kozmásan is. Nekem rettentően ízlett. Andié pedig szép is. Egyszer ettem finomat, egyszer láttam szépet.
Most jöhet Hédinek a finom és szép egyszerre! :-)
nem értem. a hajtogatást és a szabdalást. lerajzolni nem tudnád?
Ezen gondolkodtam, hogy érthetően írtam-e le, de ezek szerint nem! Le kellett volna másolnom Stahl leírását, mert abból én egyből megértettem. Azt hittem, az enyém is érthető lesz :'-(
Kiteríted a 6 réteslapot, középen kettévágod, így lesz 12 csíkod 4x3 csíkra szétszeded, és elkezded: első 3 csíkot egymásra helyezed, legfölsőt bevajazod, becsokizod, bebanánozod, majd a két szélét behajtod, mintha be akarnád szegni. Amikor behajtottad, elkezded a banános végétől feltekerni, mint a bejglit. Megismétled ugyanezt a másik 3 (x3) csíkkkal. Most jó, vagy írjam le másképp?
Megjegyzés küldése