Rövid leszek. Amilyen rossz a kedvem, olyan rosszul sikerültek a kaják és a fotók. A rakott kelkáposztát meg egyenesen el se tudtam készíteni, mivel nincs itthon rizs. Nem tudom, ez hogy fordulhat elő.
Még a múlt hétvégén megcsináltam Csincsilla finom libatöpörtyűjét, nagyon köszönöm neki a receptet, mert tényleg fantasztikusan sikerült. Sose tudtam töpörtyűt csinálni, és nem tudtam zsírt kisütni, nekem mindig odaégett. Emlékszem, amikor huszonéveim elején Fótra költöztem, az első télen disznóvágásba kényszerítettek bele engem, a városit. Addig még sose láttam élő disznót, vagyis hazudok, láttam, de az egy másik történet. Szóval levágtuk a baromi nagy és kövér disznót, majd két napon keresztül sütöttük ki a zsírt, míg végül mindenütt égett zsírszag terjengett és szép karamellbarna zsírtömböket helyezhettünk el a fagyasztóban. Ettől kezdve hosszú ideig minden kajának égett zsír íze volt, mert akivel akkoriban éltem, nem engedett kidobni semmit. Megettük. (Brr.)Nos hát, ilyen emlékeim vannak a zsírsütésről (illik a mostani hangulatomhoz), és most, jó húsz évvel később tudtam meg Csincsillától, hogy a hájra annyi vizet kell önteni, hogy ellepje, akkor nem ég oda. És lőn! Betartva a Csincsillánál leírtakat, nagyon finom libazsírom és még sokkal-sokkal finomabb ropogós libatöpim lett, aminek a felét úgy, ahogy volt felfaltam, a másik feléből F. Nagy Angéla szakácskönyvemből kikeresve töpörtyűpástétomot készítettem.
Az eredeti recept szerint 25 dkg libatöpörtyűt két kemény tojással kétszer át kell darálni, hozzákeverni egy kis pohár tejfölt, egy pic fej hagymát lereszelve, 1-2 evőkanál mustárt, sót, borsot. Nálam ez így nézett ki: 6 dkg töpit, 1 kemény tojást, fél pohár tejfölt, 2 evőkanál mustárt, sót, borsot és egy fél fej apróra vágott hagymát beleszórtam az aprítógépe és a legmagasabb fokozaton pépesítettem, amennyire tudtam. Csincsilla-féle aludttejes kiflit sütöttem hozzá, arra kenve kóstoltam meg. Elég jó lett, de kicsit több, mondjuk dupla mennyiségű töpörtyűvel finomabb lett volna.
Mielőtt tesóm elvitte a gyönyörű, illatos libazsírt, készítettem róla vagy 15 képet, de egyetlen egy se sikerült. Nincs ebben semmi különös.
9 megjegyzés:
Ne izgulj Andi, én ma kókuszgolyót akartam készíteni tesómnak a sikeres vizsgái alkalmából, már összegyúrtam a hozzávalókat, amikor észrevettem, hogy nincs itthon kókuszreszelék. :) Ilyen az élet...
A töpörtyűpástétom és a kifli - úgy veszem ki a szavaidból - sikerültek, úgyhogy fel a fejjel!
Nem részleteztem az ezekkel kapcsolatos problémákat, de köszi a biztatást!
Az azért megnyugtat, hogy nálad se mentek simán a dolgok. :-)
pedig annyira széééép! és milyen finom lesz! még két hétig zsíros kenyéren fogunk élni anyuval sztem, hála neked :D (de tényleg hála!)
Andi, tudom, hogy nem vigasztal hányszor járok így én is,pedig világháborús helyzetekre is vannak készleteim:) a képen nem látszik, hogy bármi nem sikerült volna:) minden nagyon nagyon jól néz ki:)))mint mindig:)
Nem vigasztal! :-( De azért köszi!
Ez igazi csemege. És csinos, igazán csinos!
Köszi, Hédi! :-)
egyetlen esélyed van, nagyüzemben kell gyártani a libazsírt, és akkor lesz elegendő alapanyagod a pástétomhoz! a libazsír veszélyes hulladék, átveszem, ha kell.
Köszönöm!
Megjegyzés küldése