Recept nélkül

Dominál jártunk tegnap Tomával, s legnagyobb meglepetésemre annyiféle kajával várt Domikám, hogy a felét meg se tudtam jegyezni, nemhogy megkóstolni. Ha valaki nem tudná, főzésben Domi az én példaképem, és ő az, aki pajzán kommentekkel színesíti blogunkat, ezzel időnként helyettesítve Hédit, aki most szakdolgozatot ír. A pajzán gondolatok mellett azonban Domi feje tele van újabb és újabb ötletekkel, amik fantasztikusak ugyanúgy a konyhában, mint a kertben vagy akár csak kicsi szobájában. Csoda dolgokat láttam és hallottam ám nála!

Egyik ez a hajtogatott, kelesztett túrós-sajtos-szezámmagos pogácsa, amit segítettem kiszaggatni. A receptet nem tudom sajnos, bár Domi biztos elmondta fejből, de szeretném benevezni Nagy Télvégi Pogácsaversenyünkre. Az újdonság, amit ezzel kapcsolatban Dominál tanultam az, hogy nem drága sütőpapíron, hanem sima A4-es nyomtatópapíron sütötte ki ezeket a szépséges pogikat. A pogik nagyon jól csúsztak házi ágyas szilvapálinkájára és a másik kerítésszaggatóra is, de ezek kóstolgatásában sajnos Toma helyettesített engem. Legközelebb remélem Toma vezet!

A másik meglepetés, ami várt engem Dominál ez a fantasztikus muffin, érdekessége egyrészt az, hogy nem receptből készült, hanem "csak úgy fejből" amit én fel se tudok fogni, nemhogy előadni, a másik az, hogy a muffinok közepébe nyomott Domi egy-egy szeletke marcipános Tibi csokit, amihez eljutni kész gyönyörűség volt, és a harmadik, nagyon lényeges újdonság számomra a benne található házi meggybefőtt volt. Ez úgy készül, hogy csak simán le kell cukrozni a meggyet és egy nap álldogálás után üvegekbe kell tölteni. Sokat hallottam már erről a módszerről, de nem tudtam elképzelni, hogy ez ennyire finom!!! Idén mi is teszünk el ilyen módon meggyet! Ropogós, meggyízű, finom lédús, savanykás, nem is tudom szavakkal leírni, hogy milyen jó.

Következő finomság, amit ott már képtelen voltam megkóstolni, de itthonra kaptam egy egész befőttesüveggel, Domi híres és sokunk által kipróbált és megszeretett tárkonyos levese, amiben a különlegessség ez a finom kapros-sajtos grízgombóc volt. Reklamáltam, is, hogy ez nincs a receptben! Ennek elkészítési módját Domi elmondta, de nem tudtam megjegyezni, gondolom, valahogy hozzájutunk valamikor. :-)

Ma ez volt az ebédem, sütöttem hozzá egy finomnak ígérkező rozskenyeret, ami kicsit túlkelt, amíg Évával telefonon eljutottunk ahhoz a szokásos kérdésünkhöz, hogy "hogyismondjam: mi értelme van ennek az egésznek???", ezután pedig nem sikerült jól megsütnöm se első, se második nekifutásra, de ettől függetlenül ezt falatoztam nyersen a finom tárkonyos leveshez, amit nagyon köszönök!

Volt még ott sok finomság. A milánói/bolognai spagettit nem tudtam lefényképezni, mert Toma mindkét adagot felfalta reggel 10-kor, amikor hazajött a buliból, s amire még emlékszem, de nem hoztam belőle kóstolót, az a virslipörkölt volt. Ez valamihez készült, de ha megölnek, akkor se jut eszembe, hogy mihez. A lista ezzel még nem ért véget, csak én nem emlékszem a többire sajnos.

Ez pedig itt Zsuzsi kolléganőm hónyuszija, amit a férje épített neki a nagy havazás után. Remélem még nem késtem le arról, hogy meghirdessem a Nagy Hóember- és Hónyúl-Szépségversenyt, amire bárki nevezhet egy házi készítésű hóélőlénnyel.

Zsuzsinak egyébként pénteken volt a névnapja, amihez nagyon sok boldogságot kívánok, sőt az összes Zsuzsánnának boldog névnapot! Mint megtudtam kedvenc blogomból: "Zsuzsánna napja után egy nappal tényleg meghallottuk a pacsirta szavát, úgyhogy reménykedünk."

Innen pedig ezt: "A téli, a zimankós időjárás igazi végét a Zsuzsánna napján megszólaló pacsirták jelzik – meg az, hogy a mondás szerint 'Zsuzsánna elpisálja a havat'. A néphit szerint, ha ekkor magasan száll a pacsirta, hamarosan megjön a jó idő, és ha reptében még énekel is, akkor már biztosra vehető, hogy itt a szép kikelet, de ha a pacsirtát alacsonyan látták repülni, azt gondolták, tovább tart még a tél.

Petőfi is a tavasz hírnökét látja benne, amikor így ír:

Pacsirtaszót hallok megint!

Egészen elfeledtem már.

Dalolj, tavasznak hírmondója te,

Dalolj, te kedves kis madár."

Kedvező jelnek tekintették, ha csorog az eresz, mert jó termést ígért.

Szép idő esetén, e napon már sokfelé elkezdték a tavaszi szántó-vető munkák előkészületeit. (Na erről majd holnap írok.)

Zsuzsánna napján ünnepelte Poczak is 2. szülinapját, amiről szintén holnap írok. Most sajnos még dolgoznom kell. :-(

Maradjunk a hónyúlnál: köszönöm Zsuzsinak a képeket, én még ilyen ötletes hóélőlényt nem is láttam! Várom a további versenyzőket! :-)