Narancsos csokitorta

A szokásos éjszakai vacak képek, de legalább vannak. Miklós-napra készült, rendes kis ütős darab lett. Mindig jókat mulatok az Andi 20-30 dekás csokitortáin (Nancy-i, belga, olasz, hogy csak az elmúlt 1-2 hónapból szemelgessek), tisztelettel jelentem, hogy most úgy sikerült beletuszkolnom fél kiló jobbféle csokit egy kisebbfajta tortában, hogy fel sem tűnt, sem nekem, sem a t. fogyasztóknak. Viszont vaj nem volt benne egy gramm sem:)

Olyan sütit szerettem volna (már megint), amit mindenki szeret. Tavaly somlóit vittem, nem véletlenül nyerte meg a sütiszavazást, tényleg mindenki szereti, most viszont nem volt kedvem zserbóval nyomulni, általában krémes sütiben utazom. A csokitortát meg általában mindenki szereti (kivéve az én fél családomat), én imádom, és a narancsos csokit is imádom.
Sokrétegű tortát szerette volna, csak aztán félidőben kicsit eluntam (igazolt, mert már nagyon késő volt), bele sem merek gondolni, mennyi csokit nyelt volna el, ha még emelem a tétet.
Így aztán ennyi lett: alul egy vékony kakaós piskótalap, azon házi narancslekvár, azon egy réteg marcipán, megint narancslekvár. Utána egy vastag réteg csokis süteménymorzsa, azon egy vékony narancsos piskótalap, Piszke-féle gyors ganache, megint narancsos piskóta, és aztán kívülről körben megint ganache. És minden réteg gondosan meglocsolgatva narancslikőrrel. Lefényképeztem direkt ruci nélkül, itt jól látszanak a rétegek:

Hozzávalók a piskótákhoz:
Kakaós piskóta:
- 3 tojás
- 2 evőkanál liszt
- 1 púpos evőkanál kakaó
- 3 evőkanál cukor
- csipet só

Narancsos piskóta:
- 6 tojás
- 6 evőkanál liszt
- 6 evőkanál cukor
- csipet só
- 3 nagy narancs reszelt héja
- 3 evőkanál narancslé

A piskóta összeállítása a mostanában kényelmes szokásos, nincs szétválasztás, az egész tojásokat a cukorral és a csipet sóval legalább öt percig gépi habverővel felhabosítom, amíg szép, nagy, halvány sárga tömeg nem lesz, akkor óvatosan beleforgatom a lisztet, kakaót, egyéb belevalókat, és sütőpapírral bélelt tepsiben mehet a légkeveréses, 170 fokra előmelegített sütőbe.
A kakaós piskóta pont egy gáztepsinyi, a narancsos pedig kettő. Amikor megsültek (nem sok idő, figyelem a színét, a kakaósnál tűpróba), rácsra borítom, és még forrón lehúzom róla a sütőőpapírt, aztán megint fordítok, szóval hogy világos legyen, alul a rács, azon a sütőpapír, azon a piskóta. Mindezt azért, mert forrón szeretem levenni a papírt, viszont papír nélkül meg hajlamos ráragadni a tészta a rácsra, így aztán mostanában ez a módszer, de működik. Hosszú a leírás, de elég gyorsan megy ez az egész piskótásdi, szerintem sütéssel együtt nincs egy óra.
Elővettem egy 24-25 cm átmérőjű közepes tortaformát, és a lapokból kivágtam egy kakaós és két narancsos kört.  A maradék tészta felére lesz szükség, a másik feléből csináljunk kókuszgolyót, vagy tegyük el szebb napokra (nálam túrótortaalapként éltek tovább).

Hozzávalók a töltelékekhez:
- narancslikőr
- 2 teáskanál neszkávé
-1-2 kanál narancslé
- narancslikőr
- 1-2 evőkanál porcukor
- kis meleg víz
- 300 gramm étcsoki
- 4 dl tejszín
- 2 zacskó habfix vagy zselatin Fix
- kb. 100 gramm marcipán
- kis üveg narancslekvár

Szóval a leeső részeket apróra szaggattam, és egy tálban összekevertem egy kevés neszkávéval (nem porral, hanem folyadékkal), narancslikőrrel, narancslével, pici porcukorral, szóval mint a kókuszgolyónál szoktuk, csak narancsos-csokis kivitelben. A végén pedig belekevertem 100 gramm megolvasztott étcsokit.
A tortaforma aljába beletettem a kakaós lapot, meglocsoltam narancslikőrrel, megkentem narancslekvárra. Porcukorral hintett deszkán kinyújtottam a marcipánt, kerekre szabtam, ráfektettem a lekvárral megkent piskótára. Ezt megint megkentem narancslekvárral, és erre kentem rá a csokis-narancsos süteménymorzsát, ez egy vastagabb réteg lett, természetesen.
Most jött egy lap narancsos piskóta, narancslikőrös locsolgatás. Aztán a fent emlegetett Piszke-féle gyors csokikrém, elronthatatlan és villámgyors. Tehát: 2 dl hideg tejszínből elkezdtem habot verni, rövid idő múlva beleszórtam a zselatin fixet (mert hogy nem volt otthon habfixem, ez viszont volt, az Andinak köszönhetően). Közben megolvasztottam 200 gramm csokit, a lehető legalacsonyabb hőmérsékleten. Rendesebb időszakaimban gőz felett szoktam, most mikró volt. A mikrós olvasztásnál nagyon figyelni kell, nehogy megégjen, gyakran, akár tíz másodpercenként is leállítani, kivenni, megkeverni, nem olyan macerás, mint amilyennek tűnik, de tényleg nagyon könnyen megég, vagy legalábbis túlhevül, és morzsalékos használhatatlan borzalom lesz belőle. A sok keverés azért kell, mert ugye a mikró nem egyenlesen melegíti, és enélkül előfordulhatna, hogy a közepe még darabos, az alja meg már megég. A már majdnem kész tejsznbe folyamatos habverés mellett szép lassan belecsurgattam a folyékony, de nem túl meleg csokit, és jól kihabosítottam a masszát. Ezt kentem rá a középső lapra, a tetejére ment az utolsó narancsos piskótalap, narancslikőr persze, és mehetett összeérni a hűtőbe.
Az utolsó réteg csak másnap került rá, megint egy gyors ganache 200 gramm csokiből, 2 dl tejszínből és egy zselatin fixből (ez az egész fixezést egyébként kihagytam volna szívem szerint, ha nem utaztatom a tortát, de jobban láttam a békességet, otthonra nem tennék bele). Kreatívabbak még díszíthetik ezzel-azzal, mondjuk kandírozott, félig csokiba mártott narancskarikákkal, nekem most erre nem volt időm.

Még egy szelet:

Levezetésként meg néhány cuki kép a mi rég látott, híres-neves bukaresti Villám cicánkról, a szép képekért köszönet a szemfüles gazdinak.

Mint fürdőszobadísz:

Bújócska közben:)

 Iszós buliban:

Reggeli:)