Pudingos meggyes, kert helyett cuki négylábúval

Egyszer mindennek eljön az ideje. Az ígéretek beteljesítésének is, meg a régvolt húsvéti sütemények posztolásának is. Mint a pomázi pizzarendelésnek, de az egy másik történet. Szóval az van, hogy helyből nem foglalkozom semmi olyan nasival, amiben pudingpor van meg bolti keksz, hiszen pont azért sütök otthon, hogy mindezek, illetve az ezekben lévő nekem nem tetsző dolgok ne kerüljenek belénk (egyetlen kivétel van, a kókuszgolyó, azt időnként merő nosztalgiából hajlandó vagyok bolti háztartási kekszből megcsinálni, de tényleg nagyon ritkán). Ezt a süteményt viszont volt szerencsém megkóstolni az egyik Vidék íze főzésen, mert hogy - ez itt a reklám helye, és bocs, Bea, ha nálad ez már lefényképezve várakozna:) - a Vidék íze húsvéti számában jelent meg, és ellenállhatatlanul vonzónak éreztem:) Azt is mondhatnám, hogy isteni volt, a savanykás meggy, a puha piskóta, a tejszínhab, meg a citrommázas megpuhult keksz a tetején, egyszerűen nem lehetett abbahagyni. Szóval gondoltam, egyszer élünk, és húsvétkor gyártottunk belőle egy nagy tepsivel. Egyetlen gond volt vele, hogy a vendégek és a családtagjaim kevesebbet bírtak enni, mint én, és ezért a képen látható marha nagy tepsinek minimum a felét én faltam fel. Mondjuk, meg is látszik. De egy évig nem csinálok ilyet, talán sikerül ledolgozzam.

Még egy kép, mielőtt jönne a recept, ilyen kekszet vettem a teszkóban:

Teljesen megfelelt a célnak, kellően semleges volt.

Akkor a recept (persze picit átgyúrva, mert úgysem bírom ki):

Hozzávalók:
- 4 tojásból piskóta
- 1 liter fagyasztott meggy
- 3 kanál kristálycukor
- 3 csomag vaníliás pudingpor
- 4 dl tejszín
- 2 zacsi habfixáló
- 10 dkg porcukor
- 1 vaníliás cukor
- 250 gramm vajas keksz (maradt belőle)
- 6 evőkanál citromlé
- 25 dkg porcukor

A nagy gáztepsiben 4 tojásból igyekeztem vékony piskótát sütni (a szokásos eljárás, cukor és egész tojások legalább öt percig teljes fokozaton habosítva, utána beleszórva a liszt, aztán sütőpapíros tepsi, stb.) Hamar megsült, utána pofára fordítottam, lehúztam a sütőpapírt, és rácson kihűtöttem. Közben kimostam a tepsit, és a teljesen kihűlt piskótát visszaraktam.
A meggyet összefőztem a cukorral meg némi vízzel, csak annyira, hogy kicsit megrogyjon. Aztán leszűrtem, a levét gondosan felfogtam, és kiegészítettem annyi vízzel, hogy összesen 1,2 dl legyen. És akkor ezzel főztem meg a pudingporokat meg a három kanál cukorral, az a cél, hogy kellemesen savanyú maradjon. Aztán ez ment a piskóta tetejére, nem tűzforrón, de még melegen, hogy jól el lehessen kenni.
Amikor már teljesen kihűlt, akkor felvertem a tejszínhabot a cukorral, fogalmam sincs, mennyivel, mondjuk olyan 10 dkg-val meg vaníliás cukorral és a habfixálókkal, és ha jól emlékszem, ekkor érkezett meg a Bendi, és a továbbiakban szülői vezénylet alatt ő folytatta a süteménykészítést. Szóval ezt rákente a gyerek a meggyes krém tetejére.
Jöhettek a kekszek, ezekkel kirakta a tetejét a sütinek, utána egy edénykében összekeverte a citromlevet valamennyi porcukorral, szerintem kicsit több kellett volna belőle, mármint a porcukorból, de azért ez sem volt rossz, és ezt kentre rá a kekszekre, vagy kanállal locsolta, már nem emlékszem.
Mint látszik, nem egy bonyolult dologról van szó:) De tényleg nagyon, nagyon finom, kell neki legalább egy éjszaka, hogy minden kicsit összeérjen.

És akkor most az ígért kert helyett (aminek szintén eljön majd az ideje) a napi cuki:

Tegnap délelőtt a Margitszigeten szaladgáltunk körbe-körbe (sajnos, pontosan csak ennyiszer), és Kóficka hiába kapott lenge rucit, így is nagyon melegnek találta az időtöltést, szóval úgy kb. félkörönként ledöngetett egyet csobbanni. Annyira, de annyira cuki volt! (A Zsuzsi persze kirohant a képből.) Ha valaki nem találná az ebet sok nagy kő között, akkor segítek:)