Szeretek szülinapi tortákat sütni. És ez szerintem elég jó is lett. A fénykép kapkodós, csúnya, de a torta jó volt nagyon, szóval még ismétlés is jöhet. A dizájnon még van mit javítani, de egyébként rohadt jó lett, szerintem. Amikor elvivős tortát csinálok, akkor mindig készül egy kicsi is itthonra, egyrészt már tök mindegy, ahol egy torta elkészül, ott a másik sem hal éhen, és legalább van mit tesztelni, nyomkodni, kóstolni, nem zsákbamacskát visz az ember. Szóval a most következő anyaghányad két tortához elég: egy 26 cm-es nagyhoz és egy 17 cm-es kicsihez. Nem kell izgulni, tutira el fog fogyni mind. A torták két mandulás piskótalapból, egy vékonyabb réteg vegyesmagos karamellrétegből és egy vastagabb réteg csokihabból álltak. Elég egyszerű, leírva bonyolultabbnak tűnik. A kalóriát nem érdemes számolni. 2000-re tippelem kis szeletenként.
Tehát a mandulás piskótához:
4 tojás
4 evőkanál cukor
2 evőkanál darált mandula
1 evőkanál kakaó
1 evőkanál barna rizsliszt
1 evőkanál gluténmentes lisztkeverék
A szokásos elkészítés: elektromos habverővel kihabosítom az egész tojásokat a cukorral, utána fakanállal beleforgatom a többi cuccot. Lemérem, és sütök két-két vékony lapot. A nagy tortaformába egy adag kb. 130 g, a kicsibe 90. Nekem ez sokkal jobban bejön, mint az egyben sütés és felvagdosás. Izgalommentes, és időben sem sokkal több. Nincs borzalmasabb, mint mikor az előre megsütött piskótalap a keresztbe szeletelés során morzsákra omlik.
Sós karamella, mindenféle maggal:
1 csésze kristálycukor (2,35 dl)
2 dl tejszín
5 dkg vaj
jó sok vegyes mag (nálam 20 dkg sós kesudió, 20 dkg sós földimogyoró, 5 dkg sótlan földi mogyoró, 10 dkg török mogyoró, 5 dkg mandula)
Egy vastagtalpú serpenyőben karamellizálom a cukrot, utána hozzáöntöm a felmelegített tejszínt, összeforralom, végül hozzákeverem a vajat és a magkeveréket. Picit lehet még sózni, ha sósabban szeretjük.
A csokihabhoz:
6 dl tejszín
45 dkg csoki
5 dkg vaj
instant zselatin
Gőz felett megolvasztom a csokit. A tejszínt habbá verem némi instant zselatinnal (kb. 10 g), és ha már felverődött, hozzácsurgatom az olvadt csokit, és már csak addig verem, amíg egyenletes nem lesz a krém. Hozzákeverem még a puha vajat is, és kész.
Összeállítás:
az egyik piskótalapot visszarakom a tortaformába. Meglocsolom némi mandulalikőrrel, rásimítom a karamellás magokat. Rányomom a másik piskótát, azt is meglocsolom, aztán rásimítom a csokihabot, és kész is van.
Ezért is jó a kicsi otthoni játszós torta, mert le lehet fényképezni megvágva. Az igazinál magasabb volt a csokihab.
Napi cuki. Azért utálok itthon dolgozni, mert akármerre nézek, azt látom, hogy mindenki jóízűen horkol egy kényelmes napsütötte sarokban, és megesz a sárga irigység. A cirmos nap száz órát alszik, ebből áll az élete, hogy minden zugot kipróbál (pár óra erejére), jól lehet-e ott aludni. Igen, jól lehet. Mindenhol.
Még egy kupac újság tetején is.
Zsuzsika meg vérlázító. Ahogy egész délelőtt sütteti a hasát. Annyira irigykedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése