Cukkinis tejszínes tészta roppanós répával - és kutya miniszobrokkal

Ezt a tésztát még múlt héten főztem, de aztán nem tudtam megírni, mert minden szó belém fagyott kedden este, amikor megtudtam, hogy megint eladják a céget a fejem fölül vagy a lábam alól, bármelyik is fejezi ki jobban, hogy mit érzek ilyenkor. Többször sikerült már átélnem ezt a szörnyű bizonytalanságot, hogy mi lesz most, pedig azt hittem, hogy már soha többet nem kell. Még 1,5-2 évem lenne a Nők40 nyugdíjig. Nincs kedvem sokadszor újrakezdeni egy új helyen.

De aztán vasárnap elmentem egy balatoni bringatúrára, amin 3 nap alatt körbebringáztuk a Balatont,  és valamelyik mérőeszköz szerint összesen 240 km-t tettünk meg, ebbe beleértendők az eltévedések is. Nagyon jó volt, teljesen ki tudtam kapcsolni tekerés közben. Majd lehet, hogy írok róla részletesebben.

Ez egy maradékmentő tészta, általában a hűtőben kornyadozó cukkinit és répát szoktam elhasználni hozzá, habár olyan kaja ez, amire az ember rájár, amíg a tűzhelyen a hűtőbe tehetőre hűl, szóval elég finom ahhoz, hogy lehetne csinálni nem csak maradékmentés miatt. Ráadásul még melegítve is meg tudom enni, pedig eléggé beszívja a szaftot. Volt már egy hasonló cukkinis tésztám a blogon, de abban nem volt répa, meg mindenképp szerettem volna valamilyen életjelet adni. 

Hozzávalók:

• 1 csokor újhagyma
• 1 kisebb cukkini hasábokra vagy félkarikára vágva
• 1 kisebb répa hasábokra vágva
• 2,5 dl tejszín
• 1 pohár joghurt vagy tejföl
• kicsi tej
• 2-3 evőkanálnyi reszelt gouda
• sok-sok reszelt parmezán
• sok-sok petrezselyem

Kevés olajon vagy vajon dinsztelni kezdem a felkarikázott újhagymát, aztán a cukkinit is ráteszem, sózom, borsozom és végül mehet a répa is. Fontos, hogy a répa félig nyers maradjon, mert nagyon jó, ahogy roppan, ha ráharapok. Amikor a zöldségek megsültek/dinsztelődtek, ráöntöm a tejszínt, a tejfölt vagy joghurtot és még egy kis tejet is öntök hozzá, hogy jó sok szósz legyen. Összekeverem, és még adok hozzá sót vagy borsot, ha kell, majd beleteszem az összes reszelt goudát és valamennyi parmezánt is. A parmezán nagyon fontos, mert a cukkinit és őt az Isten is egymásnak teremtette, de nem kell túl sok belőle, mert majd a tetejére is szórunk. Amikor kész, petrezselymet szórok a szószba, lehetőleg jó sokat, bár itt a fotón, most nem látszik, hogy sok lenne, de valamiért ez most nem is lett olyan jó, mint szokott. A kettővel ezelőtti ezerszer jobban sikerült, csak arról a fotók használhatatlanok lettek. A végén valamilyen tésztával, általában a képen látható orsóval összekeverem a szószt.

Mostanában mindenféle salátával szoktam enni a tésztákat, de már csak a díszítés kedvéért is érdemes mellétenni egy marékkal (ezt Vikitől tanultam) a tányérra. És még jó sok parmezánt is. Nagyon jó lesz!

Napi cukinak Emike és az ő kis nasija. Ha jól sikerül a kaja, akkor az én fülem is így ketté szokott állni az örömtől. Ezt a csontot Viki kolléganőjétől kapta, akinek a két rotija összeverekedett érte. Állítólag a megfelelő szakboltban lehet ilyet kapni, nem egy kiásott csontról van szó. 

Még jó, hogy Amy egyke, mert én úgy látom, hogy ő is verekedne ezért a mamutcsontért.

Másik napicuki, hogy megkerestem az új kutya miniszobrokat a Hattyú és Batthyány utca találkozásánál lévő kis téren. Nagyon jó élmény volt, bárki, aki arra járt, segeített, hogy hol találom a többit (nem úgy, mint a Trabi miniszobornál, ahol elmebetegek fotózkodtak). Összesen négyet kell keresni, őket:

Egy pulit,

egy nemtudjukmit, talán dán dogot

egy vizslát

és egy kosárban három golden retrievert (vagy valami más fajtát).

A képek egy kicsit becsapósak, ezek tényleg nagyon pici szobrok, volt, amelyiket észre se vettem, csak amikor valakit megláttam, hogy valamit fotóz. Jött egy csoport talán süket-néma, talán külföldi, vagy valami más furcsasággal, de a csoport minden tagja megállt, amíg fotóztam az első kutyát, hogy elmutogassák, hol van a többi, és összesen hányat kell keresni. Nagyon aranyosak voltak.