Májkrém Mariannkonyha-módra

Réges-régen, amikor Fóton laktam, elég gyakran csináltam májkrémet, és arra emlékszem, hogy nagyon szerettem, tele volt petrezselyemmel, ami a kertben termett, de most már nem emlékszem rá, hogy készült. Persze nagy variációk nincsenek a készítés módjában (májat megfőzni, zsírral vagy vajjal krémesre turmixolni/aprítani, és valamivel nagyon be kell fűszerezni), csak azt nem tudom, hogy mikor nevezik májpástétomnak, mikor májkrémnek, és hogy amit én csinálok, az mi. A receptet a Mariannkonyha-blogon találtam Rozmaringos csirkemájpástétom néven, és tulajdonképpen szinte szó szerint azt csinálom, ami ott le van írva. 

Nem készítem túl gyakran, mert társakat kell találnom az elfogyasztásához. Mariannkonyha azt írja, hogy hetekig eláll a hűtőben, de én nem tudom hetekig ezt enni. Néhányszor viszont nagyon szívesen, mert annyira finom. Volt már olyan is, hogy nem társult be senki (legnagyobb bánatomra), ilyenkor pici dobozokban betettem a mélyhűtőbe.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 50 dkg csirkemáj
• 1 dl bor (rozé vagy fehér)
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, bors, fűszerek: majoranna vagy rozmaring, vagy mindkettő
• kacsazsír a hagyma dinszteléséhez, plusz olvasztva a tetejére
• 10 dkg vaj

A hagymát nem túl apróra vágva (hiszen úgyis aprítógépbe kerül a végén), megdinszteltem, majd rádobtam a kisebb darabokra vágott májat. A májról előtte levágtam minden hártyát és egyéb nem szimpatikus dolgokat, és az ereket is kivágtam, hogy minden vér tűnjön el. Többször áztattam, mostam folyóvízzel és bevágtam több helyen, hogy előkerüljön, ha van még benne. Ha ismerném az anatómiát, akkor kevésbé trancsírozás lenne ez, hanem ügyesen, az elméleti tudás mentén haladva megtalálnék minden eret a májban. A lényeg, hogy megtisztítottam és feldaraboltam a májat, és rátettem a dinsztelt hagymára. Hozzáadtam a szeletekre vágott fokhagymát (most 2 gerezdet). Felöntöttem 1 deci borral (most fehérrel, de sokszor rozéval), meg egy kis vízzel is. Sóztam, borsoztam, őrölt rozmaringgal megszórtam (van, amikor morzsolt majorannát használok rozmaring helyett). Kicsit több, mint 10 percig főztem. 

Még melegen átöntöttem az aprítógépbe, hozzáadtam a vajat, és krémesre aprítottam. Többször kóstoltam, és mindig adtam hozzá egy kis sót és borsot, és kevertem rajta még egyet a géppel. Az utolsó sózás elmaradhatott volna, de így is nagyon finom lett. A tetejére olvasztott kacsazsírt öntöttem, hogy a máj ne színeződjön el majd a levegőtől. Ez most saját kacsazsír volt abból, amit nem öntöttem ki karácsonykor a konyhakőre.

Végül elosztottam Vikivel és Mazsival, és ezt kaptam cserébe:

Annyira édes ez a kis Émike, van egy tippem, hogy a bort nézi-e vagy a szendvicset. Szerencsére a mélyhűtőből az összes bagelt is odaadtam a májkrémhez, így most már készíthetem a következőt! Viszont retekcsírát nem tudtam adni, mert mindet megettem, annyira sajnálom.

Marlenka torta

 

Nem fogok mellébeszélni, ennek a sütinek az elkészítése, borzasztó időigényes, de évente egyszer érdemes megcsinálni. Ennél gyakrabban én sem fogok vállalkozni rá, bár nagyon ízlett mindenkinek, aki kóstolta. Én nem tudom abbahagyni, pedig kéne... A Wikipedia szerint a süti orosz eredetű, neve medovik, és örmény változatát egy cseh cég tette népszerűvé Kelet-Európában, Marlenka néven. (Viki persze átkeresztelte Marlenára, nekem nagyon tetszik ez a név is.) Az, hogy orosz eredetű, nem is volt kétséges, mert legújabb véleményem szerint nincs a földön még egy nép, amelyiknek ennyi ráérő ideje lenne. Erre nemrég jöttem rá, amikor Réka rábeszélt, hogy vegyük ki a könyvtárból Dosztojevszkij, Karamazov testvéreket, mert azt olvasta valahol, hogy valakinek ez a regény megváltoztatta az életét. Bele is kezdtünk, de én feladtam a 100. oldalnál, mert egyszerűen addig a pontig még mindig nem történt semmi. Akkor gondoltam arra először, hogy ezeknek a régi orosz íróknak biztos nagyon sok idejük volt a hosszú orosz teleken, hogy ennyire elhúzzák a történeteiket. Réka kicsit tovább jutott a regényben, de ő is feladta szégyenszemre. 

Ha az orosz regényekhez sok idő kell, akkor az orosz sütikhez miért ne kéne? Mi Marlenkát Olgival karácsony előtt szoktunk sütni. A szoktuk egy kicsit túlzás, mert ez most a 2. vagy 3. év majdnem tízéves ismeretségünk alatt. Ilyenkor átjön hozzám, lepakolok minden gépet a pultról, és szinkronban csináljuk a sütijeinket. Bekeverjük a két adag tésztát precízen, külön-külön mérünk és keverünk és gyúrunk, majd nyújtunk egymás mellett, és nagyon profi összmunkával folyamatosan sütjük a lapokat. Azért kell a profi összmunka, mert egy lapnak 3-5 percet szabad sülnie, nagyon kell figyelni, mert gyorsan megég. Most nekem 10 lapot, Olginak 12 lapot sütöttünk. Fontos még, hogy ha ilyen szép kerek tortát szeretnénk, akkor a lapokat még forrón, amint kikerülnek a sütőből, egy tányér mentén körbe kell vágni, mert ha kihűlt, megkeményedik a tészta és már nem vágható, törik. Ja igen, 4 óra volt csak a lapok elkészítése. 

Hozzávalók a tésztához:

• szilárd mézből 1,5 evőkanál, folyósból 5-6 evőkanál
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 500 g liszt (esetleg még + 2 evőkanál)

Legjobb lesz, ha pontokba szedve írom a tészta összeállítását, ahogy a füzetembe felírtam:

1. A mézet felmelegítjük gőz fölött, megy bele egy evőkanál szódabikarbóna, ez jól fel fog habzani, ezért viszonylag mély edényt kell választani. Kevergetve összemelegítjük, és egy idő után a hab el fog tűnni.
2. A 2 tojást 10 dkg cukorral kikeverjük.
3. Ha a mézes cucc kihűlt, 10 dkg vajat belekeverünk, majd a tojásos-cukros keveréket és ezt összekeverjük.
4. 500 gramm lisztet hozzákeverünk, aztán gyúrni kell, lehet, hogy kell még bele egy kicsi liszt. Lágy, zsíros tésztát kapunk.
5. 135 grammos darabokra vágjuk, így 8 db lesz, de szerintem a képen 10 db lett, úgyhogy rossz a jegyzetem. Olgi egyébként kisebb darabokra vágta, és neki legalább 12 lapja lett, de lehet, hogy 14. Kisebbeket csinált és vékonyabbakat, mert azt is lehet.
6. Lisztezett sütőpapíron kinyújtjuk a darabokat akkorára, hogy ha azt a tányért rámérjük, amit körül fogunk vágni, az ráférjen. Nem baj, ha szakad, mert a széléből lecsípett pici darabokkal be lehet foltozni a lyukakat, és úgyis összesül a végén. Ha ragad, lehet alá és fölé is leheletnyi lisztet szórni teaszűrő segítségével. Minden lapot külön-külön papíron nyújtottunk, mert így tudtunk jól haladni. A sütőpapír később újra felhasználható bármilyen sütésre, addig is összetekerve, összegumizva jól elvan a fiókban.
7. 170 fokon sütjük 3-4 percet. A vékonyabbakat kevesebbet. Fél szemmel figyelni kell a sütőben lévő tésztára, persze közben már nyújtani kell a következőt és így tovább, egy idő után őrült kapkodás lesz. Ha gyorsabb a nyújtás, akkor a sütőpapírokkal együtt egymásra halmozva várakozhatnak a lapok a sütésre. Ha ketten nyújtunk, akkor ez előfordulhat, ha egyedül, akkor kizárt. :-)
8. A sütőből kivéve még forrón, amíg puha, körbevágjuk egy tányérral. A leeső szélek egy részét össze kell aprítani, és majd a tetejére és az oldalára kell szórni.

Hozzávalók a krémhez:

• 1 db dobozos konzerv sűrített tej (Olgi vette az enyémet is, mert nem lehet mindenhol kapni, van egy speckó beszerzési helye erre egy kici kínainál), 397 grammos. Állítólag Nestlé márkájút lehet az Auchanban kapni. Ha nem sikerül ilyet szerezni, akkor 2 db tubusos sűrített tejet lehet helyette használni, ez több helyen megtalálható, például Sparban is.
• 3 doboz minél zsírosabb tejföl. Én most a Lidlben kapható 25%-os Zselici tejfölt használtam, ami 330 grammos. Egyébként csak kettőt vettem belőle, mert nem hittem el, hogy három fog kelleni, pedig Olgi mondta. Szerencsére volt itthon másmilyen tejföl, és azzal tudtam pótolni a hiányt.

A tubusos sűrített tejet 3 órán át kell főzni a tubusban úgy, hogy ki kell hajtogatni az alsó részét. Tavaly ebből csináltuk a Marlenkánkat, és nagyon finom volt az is. Nekem idén konzerv volt, ezt is 3 órán át gyöngyöztettem, hogy finom karamell legyen belőle, bár több helyen 2 órát olvastam. Annuskámnál rengeteg jó tanács van, érdemes megnézni a videókat. Ő egyébként a sűrített tejet is maga csinálta, úgy, hogy bő 1 órán keresztül közepes lángon főzte a cukros tejet, amit 4-5 percenként megkevert. A cukrot lehet helyettesíteni barna- vagy kókuszcukorral is, és tej helyett készülhet kókusztejjel is. A rendes cukros tej hűtőben 2 hónapig, a kókuszcukros csak 1 hétig áll el. Hát ehhez még gyűjtenem kell a bátorságot. Szóval a sűrített tejeket bele kell állítani egy lábosba, és teleengedni vízzel. Annuskám tanácsa szerint egy evőkanál ecetet is lehet tenni a vízbe, hogy ne legyen vízköves a lábos a hosszú forralás miatt. Nekem fém lábosaim vannak, ebbe nem mertem ecetet tenni, de alulra tettem egy picike konyharuhát, hogy ne kotyogjon a konzerv. Gyöngyöztetve kell főzni 2-3 órán keresztül. (Nyugi, csak 142 kW lett a fogyasztásom januárban! Decemberben 165, akkor sültek a mézes lapok a Marlenkához, meg az a híres-hírhedt kacsa is a karácsonyi bulira, amit még mindig nem hevertem ki.)

Csak akkor szabad kinyitni a konzervet, amikor kihűlt. Ekkor össze kell keverni a tejfölökkel a karamellt (nekem nagyon-nagyon sűrű lett a karamellem 3 óra főzéssel), és a lapokat jól megkenni vele. Olyan 6-7 evőkanálnyi ment egy-egy rétegbe, de lehet, hogy kicsit több. Féltem, nehogy száraz legyen majd a sütim. Amikor minden réteg elkészült, a tetejére krém kerül, amit megszórtam az aprított tésztával. Az oldalán elkentem a kifolyó krémet, és amennyire tudtam, beszórtam ezzel az aprított tésztával. Ha maradna még krém, akkor Olgi szerint a tetejére lehet kenni úgy, hogy egy adag krém, egy adag aprított tészta, és így tovább, amíg van krém. Azt mondta, ez volt a legfinomabb rész a tortájából. (Sajnos én azt nem kóstoltam.) Az oldalára is lehet kenni a krémből, ha még mindig marad.

Egy másik fajta krémet is mondott Olgi, ezt úgy kell csinálni, hogy fél liter tejet kell melegíteni. Közben 2 tojást, 10 dkg cukrot, fél zacskó vaníliás cukrot, 2 púpos evőkanál liszttel kikeverünk. Beleöntjük a forró tejbe és folyamatos keveréssel besűrítjük. Kihűlés után 20 dkg vajat apránként habverővel belekeverünk. Olgi harmadik krémváltozata, hogy csak simán tejfölt cukorral összekever és ezzel tölti a lapokat. Azt mondta, ez is finom. 

Volt már Marlenka a blogon, azt Éva unokatesóm készítette Toma 21. szülinapjára. Emiről pedig készült néhány gyönyörű januári kép:

A képek Szabi szülinapi kirándulásán készültek, azt hiszem ez egy ajándék Amytől Szabinak. Mármint hogy elviszi kirándulni őt a szülinapján. De a cicákról sajnos nem tudok semmit.

Almalé fermentált almából

Ez nem az, aminek látszik, hanem almalé

Elég lassan haladok a fermentálási tanulmányaimmal, a kezdőlökést szokás szerint egy Telex-cikk adta, és ki is próbáltam a technikát uborkával, és nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy Micikénél Máltán már elképzelhetetlen, hogy ne legyen otthon fermentált uborka. Aztán megint a Telexen olvastam azt a hulladékhasznosítási ötletet, hogy ne dobjam ki az almahéjat, hanem készítsek belőle buborékos üdítőitalt fermentálással. Micike próbálta ki először, és már több kísérleten is túl van, de az a helyzet, hogy nála sincsen almahéj kidobva, és nálam sincs, mert megesszük azt is, úgyhogy mindenféle almaalkatrésszel próbálkoztunk, Micike speciel almacsutkákkal. Az lett a tapasztalatunk, hogy finom, de nem buborékos az ital. Na ennek gyorsan utánaolvastam a Fermentor Blogon, meg még más helyeken is, és nagyon sokat okosodtam, de nem eleget. Mindenesetre azt sikerült leszűrnöm, hogy buborékok akkor lesznek, ha szorosan le van zárva az üveg, nem kap levegőt a cucc, és ha nagyon sziszegne, akkor icipicit ki szabad nyitni, hogy kijöjjenek a gázok, de gyorsan vissza is kell zárni. Azt is olvastam, hogy egy gyümölcsöt akár kétszer is lehet fermentálni, csak másodszor gyengébb lesz az íze.

Ilyen volt az első adagom, 3 üveg, amiből csak 1 lett buborékos, pont emiatt néztem utána, hogy mi lehet a megfejtés:

És ez a második adag ugyanabból az almából, amit már nagyon-nagyon lezártam, és elég gyorsan buborékozni és sziszegni kezdett:

Bocsi, de nem tudok jó képeket csinálni, valamiért mindegyik homályos. Gondolom remeg a kezem az izgalomtól.

Szóval sokat olvastam, és videókat is néztem, és mindent összesítve így készítettem a fermentált almalémet:

Hozzávalók 3 db 720 ml-es befőttes üveghez

• 3 db alma (üvegenként 1 db)
• 3 csipet mazsola (üvegenként 1 csipet)
• 3×½ teáskanál cukor (üvegenként ½ teáskanál)
• 1,5 liter forralt, majd visszahűtött víz (üvegenként ½ liter)

Az almákat jól megmostam, mert amúgy fontos lenne, hogy biogyümölcsből készüljön az ital, vagy meg kellett volna hámozni, de ezt nem tettem. A hűtőben volt 3 db jonatán alma, amit már jó régen vettem, és már nem volt kedvem megenni, mert olyan kásásak lettek, na őket használtam. Elosztottam az üvegben a gyümölcsöket, szórtam hozzájuk mazsolát, egy kis cukrot, mert a cukor kell a tejsavbaktériumoknak, és felöntöttem a vízzel. Lezártam, az üvegeket (első körben nem túl szorosan), és 2 napig hagytam érlelődni a konyhában (nálam 22 fok van). Tettem alájuk tálcát is, hogyha kifolynának, akkor ne ragadjon minden tőlük. Naponta megkevertem egy saslikpálcával, de utólag azt olvastam, hogy nem szabad kevergetni, le kéne szorítani az almákat a víz alá valamivel (de az se mindegy, hogy mivel), más helyen azt olvastam, hogy ha megrázogatom a lezárt üvegben, az is jó. A második adagnál ezt csinálom kevergetés helyett. 

Ezek Micike próbálkozásai almacsutkákkal:

Azt olvastam, hogy a fermentált ételek és italok fogyasztása jót tesz a bélflórának, és hogy probiotikumnak számítanak. Az még egy érdekesség, de csak magamnak jegyzem fel ide, mert elég rosszul tudok lenni a babtól, borsótól és lencsétől, szóval azt olvastam, hogy ennek oka lehet ezekben a zöldségekben megtalálható lektin. Viszont pl. a lencsében található lektinek 72 óra erjesztés után teljesen lebomlanak. Ez jó hír, ki kell próbálnom. Tavaly szilveszterkor egy isteni vöröslencse dahlt főztem, amit aztán el kellett ajándékoznom Tomának, mert egy tányér elfogyasztása után 2 napig nem tudtam enni.

Micike elkészült fermentált almaleve:

Olvastam még sok okosságot, amit majd leírok egy következő fermentálási kísérletnél. A lényeg, hogy az én almalevem kicsit édeskés lett, nem buborékos, és első ízlelésre olyan, mint az állott cukros-citromos tea, de amint lenyelem, már finom almaízű lesz.

Ez itt Micikénél a fermentálógyár a sok uborkával és a kis almával:

Itt van rengeteg okosság a fermentálásról kezdőknek a Kreatív Farmer blogon, a laktofermentálásról tudnivalók a Fermentor blogon és szintén a Fermentoron egy fermentálás 1×1. Még az is kiderült a Kovászlabor blogon, hogy kenyeret is lehet sütni cefrével, szebben mondva gyümölcsvízzel. Tegnap az egész éjszakám ezzel ment el, nagyon-nagyon érdekes ez a téma nekem. Majd ha nyugdíjas leszek végre, akkor mindent ki fogok próbálni!

A mai cuki Soma, aki nagyon beteg volt decemberben, az orvosai vele aludtak a rendelő kövén, érte sírtak és aggódtak, mert súlyos bélgyulladása volt. És még annyi minden baj jött elő, mert ő még túl kicsike egy ilyen komoly betegséghez. Itt még nincs túl jól, egyáltalán nem biztos, hogy valaha házat fog őrizni.

Kicsit javul, kicsit visszaesik, folyamatosan aggódnak érte. És persze gyógyítják ezerrel.

Már tud enni:

És így búcsúzik az orvosoktól, mert már teljesen meggyógyult:

Házőrző lesz belőle, és szerintem elég kemény. Örülnék, ha az emberorvosok is ilyenek lennének 😍 Jó, a puszilgatáshoz nem ragaszkodom.

Bagel

Muszáj volt bagelt sütnöm, mert már régóta várakozik ez a recept a kedvencek között, hogy kipróbáljam, és akkor bejött a képbe, hogy a két ünnep között elmentünk a lányokkal Viki névnapot ünnepelni egy jó kis reggelizőhelyre, és ott kiderült, hogy ez a legkedvencebb péksüti. Rendeltünk Eggs Benedictet, ez nekem bakancslistás kaja volt (ezt nem bagellel adták, hanem angol muffinnal, amit szintén ki kell majd próbálni!). még sosem ettem, és még odáig se jutottam el, hogy megcsináljam magamnak. De majd ez is meglesz, ha nyugdíjas leszek. Mármint a saját készítés.

Szóval elmentünk a Pozsonyi útra a Briósba, erre a jó kis reggelizőhelyre négyen lányok, „Két Eggs Benedict rendel!”, és persze Mazsi és Viki különcködött, ők valamilyen menő szendvicset kértek, és azokhoz volt a bagel. Sajnos nem kaptunk asztalt az emeleten, így a lent található összes asztalt (2 db-ot) összetoltuk és elfoglaltuk. Szerencsénk volt, mert az utánunk jövőknek már nem volt hely. Viszont így a bejárati ajtó mellett ültünk, és az nem csukódott rendesen, időnként fel kellett pattanni valamelyikünknek, hogy becsukja az ajtót, ha nem akartunk megfagyni, néha a pincérek csukták, vagy udvariasan szóltak a bejövőknek, hogy nyugodtan becsukhatják. Aztán távozáskor nem tudtuk kihagyni, hogy a nyitott ajtóból visszakérdezzünk, hogy Becsukjuk az ajtót? Vették a lapot, mert mondták, hogy Áááá, nem fontos!

Azért akadt meg a szemem ezen a bagelrecepten, mert sütés előtt picit főzni kell a megformázott tésztát, és egyszer már csináltam ilyesmit, és el voltam ájulva akkor a forró víz hatásától (hirtelen megdagadt a tészta, és levegős kenyereim lettek, nem pont ilyen, mert az gőzölös, de ilyesmi volt a knédli), de most ez valahogy nem jött be. Mint látható a képen, nem egy laza, könnyű bagel lett belőle, hanem olyan, hogy megeszel két szendvicset, és másnap se bírsz enni egész nap, mert még emészted. És még szerencse, hogy jó fogaim vannak, mert az is kell hozzá. Vagy a bagelnek ilyennek kell lennie? Valamiért nagyon tetszenek ezek az Ács Bori receptek, de még egyik sem sikerült igazán. Nem baj, még próbálkozom néhányszor, aztán meg csak élvezem az olvasásukat, az is jó. Így készült ez a bagel:

Először tahngzhongot kell készíteni. Na, hát ezt is ki akartam már régóta próbálni, ez egy japán kenyérsütési mód. Á.B. itt kifejti, hogy mi is ez a tangzhong, de röviden leírom, mert időnként a belinkelt anyagok eltűnnek a netről. Szóval ez egy japán technika, aminek az a lényege, hogy a liszt mennyiségének 10 százalékából és a folyadék mennyiségének feléből, negyedéből egy csirizt kell főzni, tehát addig kell összemelegíteni a kettőt, amíg el nem kezd sűrűsödni. Ennyi.

Hozzávalók a tangzhonghoz:

• 50 gramm liszt
• 1,5 dl víz

Kis lábosban kézi habverővel kevergetve alacsony lángon addig melegítettem a vizet meg a lisztet, amíg be nem sűrűsödött. Ekkor átöntöttem a dagasztótálba, és megvártam, hogy kihűljön.

Hozzávalók a tésztához:

• a tangzhong
• egy teáskanál élesztő
• 450 gramm kenyérliszt
• 2 teáskanál só (végre elég mennyiségű sót írnak!)
• 1 evőkanál cukor
• 1,2 dl víz (nekem ez nagyon kevés volt, tettem még hozzá egy kicsit)

Az összes hozzávalót összekevertem, és megdagasztottam a gépemmel. Letakartam, és hagytam 15 percig kelni. Ekkor nyolc egyforma részre osztottam (ha jól emlékszem, 110 grammos darabok voltak), gombócokat formáztam belőlük és letakarva hagytam megint 30 percig kelni. Ezután minden gombóc közepébe lyukat fúrtam, és kicsit kitágítottam a lyukat, hogy csinos (bagel formájú) karikáim legyenek. Újból 30 percig kelesztettem őket.

Hozzávalók a főzéshez:

• 4-5 liter víz
• egy teáskanál szódabikarbóna
• egy evőkanál méz (cukrot tettem, mert nem volt mézem)

A vizet felforraltam, közben a sütőt előmelegítettem 220 fokra. Egy kis tányérba szórtam mákot, egy másikba lenmagot. Főzés után ezekbe fogom némelyiket forgatni. Kettesével a forró vízbe dobtam a karikákat, fél percig az egyik oldalát, fél percig a másikat főztem, majd kiemeltem egy szűrőkanállal és valamelyik magba pottyantottam, vagy nem. Volt amelyiket üresen hagytam. Ezután sütőlemezen szépen elrendeztem őket, és amikor mind elkészült, betoltam a 220 fokos sütőbe 25 percre.

Amikor megsültek és kihűltek, szendvicseket gyártottam belőlük. Finom volt, csak kicsit lazább szerkezetű tésztát képzeltem el, és meglepett az is, hogy milyen édes. Persze lehet, hogy a kovászos kenyerekhez vagyok szokva, és azért. 

Itt egy másik bagel recept, amit ki fogok próbálni, ebben van vaj és tojás is, és még fortélyokat is írnak, csak azt nem találom, hogy mire jó az előfőzés. Ha valaki tudja, megírhatná.

Vajjal megkentem mindkét felet, sonkát tettem rá, uborkát, salátát és vörösherecsírát, legvégül majonézt is, de azt nem kellett volna, mert az is édes volt.

Napi cuki pedig Amy lesz megint, biztos hiányoltátok már:

Elég jól áll neki, hogy ilyen okosan tud nézni