Marlenka torta

 

Nem fogok mellébeszélni, ennek a sütinek az elkészítése, borzasztó időigényes, de évente egyszer érdemes megcsinálni. Ennél gyakrabban én sem fogok vállalkozni rá, bár nagyon ízlett mindenkinek, aki kóstolta. Én nem tudom abbahagyni, pedig kéne... A Wikipedia szerint a süti orosz eredetű, neve medovik, és örmény változatát egy cseh cég tette népszerűvé Kelet-Európában, Marlenka néven. (Viki persze átkeresztelte Marlenára, nekem nagyon tetszik ez a név is.) Az, hogy orosz eredetű, nem is volt kétséges, mert legújabb véleményem szerint nincs a földön még egy nép, amelyiknek ennyi ráérő ideje lenne. Erre nemrég jöttem rá, amikor Réka rábeszélt, hogy vegyük ki a könyvtárból Dosztojevszkij, Karamazov testvéreket, mert azt olvasta valahol, hogy valakinek ez a regény megváltoztatta az életét. Bele is kezdtünk, de én feladtam a 100. oldalnál, mert egyszerűen addig a pontig még mindig nem történt semmi. Akkor gondoltam arra először, hogy ezeknek a régi orosz íróknak biztos nagyon sok idejük volt a hosszú orosz teleken, hogy ennyire elhúzzák a történeteiket. Réka kicsit tovább jutott a regényben, de ő is feladta szégyenszemre. 

Ha az orosz regényekhez sok idő kell, akkor az orosz sütikhez miért ne kéne? Mi Marlenkát Olgival karácsony előtt szoktunk sütni. A szoktuk egy kicsit túlzás, mert ez most a 2. vagy 3. év majdnem tízéves ismeretségünk alatt. Ilyenkor átjön hozzám, lepakolok minden gépet a pultról, és szinkronban csináljuk a sütijeinket. Bekeverjük a két adag tésztát precízen, külön-külön mérünk és keverünk és gyúrunk, majd nyújtunk egymás mellett, és nagyon profi összmunkával folyamatosan sütjük a lapokat. Azért kell a profi összmunka, mert egy lapnak 3-5 percet szabad sülnie, nagyon kell figyelni, mert gyorsan megég. Most nekem 10 lapot, Olginak 12 lapot sütöttünk. Fontos még, hogy ha ilyen szép kerek tortát szeretnénk, akkor a lapokat még forrón, amint kikerülnek a sütőből, egy tányér mentén körbe kell vágni, mert ha kihűlt, megkeményedik a tészta és már nem vágható, törik. Ja igen, 4 óra volt csak a lapok elkészítése. 

Hozzávalók a tésztához:

• szilárd mézből 1,5 evőkanál, folyósból 5-6 evőkanál
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 500 g liszt (esetleg még + 2 evőkanál)

Legjobb lesz, ha pontokba szedve írom a tészta összeállítását, ahogy a füzetembe felírtam:

1. A mézet felmelegítjük gőz fölött, megy bele egy evőkanál szódabikarbóna, ez jól fel fog habzani, ezért viszonylag mély edényt kell választani. Kevergetve összemelegítjük, és egy idő után a hab el fog tűnni.
2. A 2 tojást 10 dkg cukorral kikeverjük.
3. Ha a mézes cucc kihűlt, 10 dkg vajat belekeverünk, majd a tojásos-cukros keveréket és ezt összekeverjük.
4. 500 gramm lisztet hozzákeverünk, aztán gyúrni kell, lehet, hogy kell még bele egy kicsi liszt. Lágy, zsíros tésztát kapunk.
5. 135 grammos darabokra vágjuk, így 8 db lesz, de szerintem a képen 10 db lett, úgyhogy rossz a jegyzetem. Olgi egyébként kisebb darabokra vágta, és neki legalább 12 lapja lett, de lehet, hogy 14. Kisebbeket csinált és vékonyabbakat, mert azt is lehet.
6. Lisztezett sütőpapíron kinyújtjuk a darabokat akkorára, hogy ha azt a tányért rámérjük, amit körül fogunk vágni, az ráférjen. Nem baj, ha szakad, mert a széléből lecsípett pici darabokkal be lehet foltozni a lyukakat, és úgyis összesül a végén. Ha ragad, lehet alá és fölé is leheletnyi lisztet szórni teaszűrő segítségével. Minden lapot külön-külön papíron nyújtottunk, mert így tudtunk jól haladni. A sütőpapír később újra felhasználható bármilyen sütésre, addig is összetekerve, összegumizva jól elvan a fiókban.
7. 170 fokon sütjük 3-4 percet. A vékonyabbakat kevesebbet. Fél szemmel figyelni kell a sütőben lévő tésztára, persze közben már nyújtani kell a következőt és így tovább, egy idő után őrült kapkodás lesz. Ha gyorsabb a nyújtás, akkor a sütőpapírokkal együtt egymásra halmozva várakozhatnak a lapok a sütésre. Ha ketten nyújtunk, akkor ez előfordulhat, ha egyedül, akkor kizárt. :-)
8. A sütőből kivéve még forrón, amíg puha, körbevágjuk egy tányérral. A leeső szélek egy részét össze kell aprítani, és majd a tetejére és az oldalára kell szórni.

Hozzávalók a krémhez:

• 1 db dobozos konzerv sűrített tej (Olgi vette az enyémet is, mert nem lehet mindenhol kapni, van egy speckó beszerzési helye erre egy kici kínainál), 397 grammos. Állítólag Nestlé márkájút lehet az Auchanban kapni. Ha nem sikerül ilyet szerezni, akkor 2 db tubusos sűrített tejet lehet helyette használni, ez több helyen megtalálható, például Sparban is.
• 3 doboz minél zsírosabb tejföl. Én most a Lidlben kapható 25%-os Zselici tejfölt használtam, ami 330 grammos. Egyébként csak kettőt vettem belőle, mert nem hittem el, hogy három fog kelleni, pedig Olgi mondta. Szerencsére volt itthon másmilyen tejföl, és azzal tudtam pótolni a hiányt.

A tubusos sűrített tejet 3 órán át kell főzni a tubusban úgy, hogy ki kell hajtogatni az alsó részét. Tavaly ebből csináltuk a Marlenkánkat, és nagyon finom volt az is. Nekem idén konzerv volt, ezt is 3 órán át gyöngyöztettem, hogy finom karamell legyen belőle, bár több helyen 2 órát olvastam. Annuskámnál rengeteg jó tanács van, érdemes megnézni a videókat. Ő egyébként a sűrített tejet is maga csinálta, úgy, hogy bő 1 órán keresztül közepes lángon főzte a cukros tejet, amit 4-5 percenként megkevert. A cukrot lehet helyettesíteni barna- vagy kókuszcukorral is, és tej helyett készülhet kókusztejjel is. A rendes cukros tej hűtőben 2 hónapig, a kókuszcukros csak 1 hétig áll el. Hát ehhez még gyűjtenem kell a bátorságot. Szóval a sűrített tejeket bele kell állítani egy lábosba, és teleengedni vízzel. Annuskám tanácsa szerint egy evőkanál ecetet is lehet tenni a vízbe, hogy ne legyen vízköves a lábos a hosszú forralás miatt. Nekem fém lábosaim vannak, ebbe nem mertem ecetet tenni, de alulra tettem egy picike konyharuhát, hogy ne kotyogjon a konzerv. Gyöngyöztetve kell főzni 2-3 órán keresztül. (Nyugi, csak 142 kW lett a fogyasztásom januárban! Decemberben 165, akkor sültek a mézes lapok a Marlenkához, meg az a híres-hírhedt kacsa is a karácsonyi bulira, amit még mindig nem hevertem ki.)

Csak akkor szabad kinyitni a konzervet, amikor kihűlt. Ekkor össze kell keverni a tejfölökkel a karamellt (nekem nagyon-nagyon sűrű lett a karamellem 3 óra főzéssel), és a lapokat jól megkenni vele. Olyan 6-7 evőkanálnyi ment egy-egy rétegbe, de lehet, hogy kicsit több. Féltem, nehogy száraz legyen majd a sütim. Amikor minden réteg elkészült, a tetejére krém kerül, amit megszórtam az aprított tésztával. Az oldalán elkentem a kifolyó krémet, és amennyire tudtam, beszórtam ezzel az aprított tésztával. Ha maradna még krém, akkor Olgi szerint a tetejére lehet kenni úgy, hogy egy adag krém, egy adag aprított tészta, és így tovább, amíg van krém. Azt mondta, ez volt a legfinomabb rész a tortájából. (Sajnos én azt nem kóstoltam.) Az oldalára is lehet kenni a krémből, ha még mindig marad.

Egy másik fajta krémet is mondott Olgi, ezt úgy kell csinálni, hogy fél liter tejet kell melegíteni. Közben 2 tojást, 10 dkg cukrot, fél zacskó vaníliás cukrot, 2 púpos evőkanál liszttel kikeverünk. Beleöntjük a forró tejbe és folyamatos keveréssel besűrítjük. Kihűlés után 20 dkg vajat apránként habverővel belekeverünk. Olgi harmadik krémváltozata, hogy csak simán tejfölt cukorral összekever és ezzel tölti a lapokat. Azt mondta, ez is finom. 

Volt már Marlenka a blogon, azt Éva unokatesóm készítette Toma 21. szülinapjára. Emiről pedig készült néhány gyönyörű januári kép:

A képek Szabi szülinapi kirándulásán készültek, azt hiszem ez egy ajándék Amytől Szabinak. Mármint hogy elviszi kirándulni őt a szülinapján. De a cicákról sajnos nem tudok semmit.