Sós karamellás szaloncukor

Anna szokott minden évben sós karamellás szaloncukrot készíteni ajándékba, és nekem annyira ízlett például a tavalyi, hogy csinálni akartam, hogy többet tudjak enni belőle. Ez egy Jamie Oliver-féle fudge-recept, ami átalakult a csokibevonat miatt szaloncukorrá. Utánanéztem, hogy mi az a fudge, és kiderült, hogy ez egy amerikai édesség, de jelenti még azt is, hogy ostobaság, butaság, koholmány, vagy pl. lapzárta utáni hír is lehet. Szóval a Jamie-féle fudge olyan a fotói alapján hogy a tejkaramellát mindenféle finomsággal szórja meg, pl. ehető bronzcukordarabokkal vagy szárított gyümölcsökkel. Nálunk a díszítés helyett lett a csokival bevonás és papírba csomagolás, hogy szaloncukorrá változzon.

Hozzávalók:

• 1 db 397 grammos konzerv sűrített tej
• 80 gramm sótlan vaj
• 150 gramm barna cukor (Jamie-nél lágy, világos barna cukor, nálam olyan, amilyen volt itthon)
• egy egész vaníliarúd (kihagytam)
• egy jó csipet (kb. fél teáskanál) tengeri só (Anna mondta, hogy nagyszemű legyen, és igaza volt, ez nem oldódott fel teljesen, jól rá lehet harapni, hogy még sósabb legyen)

Kibéleltem sütőpapírral egy 25×12 cm-es tálat, ebbe fogom majd önteni az elkészült karamellt. Az eredeti recept 20×20 cm-es négyzet alakú tepsit ír. A sűrített tejet, a vajat és a barna cukrot egy teflon serpenyőben fakanállal addig kevergettem, amíg a cukor fel nem oldódott. Folyamatosan kevertem, hogy a cukor ne ragadjon le. (Ha elkezd leragadni, csökkenteni kell a hőt.) Ezután óvatosan felforraltam, és folyamatosan kevergettem további 10 percig. Amikor ez megvolt, hozzáadtam sót, és hagytam hűlni pár percig. Ezután fakanállal ismét erőteljesen kevertem 5 percig, amíg kicsit megszilárdult a karamell. 

Átöntöttem a formába, és megpróbáltam elsimítani, de a fenti képen jól látszik, hogy ez mennyire sikerült. Nagyon sűrű volt az anyag. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, bár Jamie írja, hogy nem kell hűtőben tartani, úgy is 2-3 hétig eláll. 

Pár nap múlva feldaraboltam és egyesével csokiba mártottam. A csokizáshoz gőz fölött felolvasztottam 2 tábla átlagos fekete csokit, majd amikor felolvadt, levettem a gőzről és hozzákevertem 1 tábla 75%-os keserű csokit. Állítólag ezzel a hőkiegyenlítéses módszerrel fényes lesz a csokibevonat. Egyenként beledobtam a csokiba a hideg karamelldarabokat, majd amennyi csokit sikerült, lecsöpögtettem róla, és egy sütőpapírra tettem megdermedni. 

Persze nem lettek egyformák a darabok, és amiket nem csomagoltam papírba, azok lettek a sós karamellás bonbonok, ahogy Viki nevezte őket.

Nagyon finom lett, bár lehetett volna nagyobb darabokra vágni. És főleg egyformára.

További szaloncukrok, amiket ki kellene próbálni:

1. Ács Boritól vajkaramellás
2. Annuskámtól zselés
3. Lila Füge sóskaramellás

Napi cuki most a karácsonyi ajándékom Tomától. Mindenki kapott egy hasonló képet, és ott helyben sorba kellett őket rendeznünk, hogy összeálljon egy jó kis sztori egy képregénnyé. Ha jól emlékszem, kapásból legalább két történetet felvázoltunk a 4 db képből. De lehet, hogy hármat is.

Hogy miért pont én kaptam ezt a kajáját féltő mosómedvét, azt nem tudom!