Tejszínes-mézes labane eperrel - Yoda miniszoborral

Azért kell leírnom ezt a receptet, mert a méz a citromhéjjal és a tejszínhabbal ebben a lecsöpögtetett joghurtban valami olyan hókuszpókuszt vitt végbe, hogy szinte sajnáltam az epret hozzárétegezni. (És szerintetek következő alkalommal, amikor elkészítettem, mit felejtettem ki a joghurthabból? Igen! A mézet és a citromhéjat.) Úgy, ahogy volt, tökéletes volt, a labane. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem volt mézíze! A reszelt citromhéj viszont mindenképpen kellett ehhez a varázslathoz.

Azzal kezdődött, hogy már tavaly óta vagy még régebben szeretnék probiotikus fermentált limonádét csinálni. Még sosem jutottam tovább, mint hogy betűről betűre elolvasom a receptet. Nem értem én sem, hogy mitől vagyok elakadva. De idén eggyel továbbjutottam a feladatokban, kimostam az üveget, amiben tervezem a fermentálást, és lecsöpögtettem a joghurtot, mert élőflórás tejsavó kell ehhez a recepthez. Megvettem a biocitromokat is, tehát minden készen állt, csak 3 literes üvegem nincs, helyette 2 literes van. Talán emiatt nem tudom megugrani ezt a bonyolult feladatot. Addig-addig totyogtam a recept körül, míg elment a kedvem megint, és a tejsavót felhasználtam tesóm kenyeréhez, a visszamaradt krémes, sűrű joghurtot meg ehhez desszerthez.

Egy doboz 400 grammos (aldis) görög joghurtot lecsöpögtettem, ahogyan már ebben a bejegyzésben mutattam. A kapott kétféle anyagot sok mindenhez fel lehet használni. A savót kenyérsütéshez szoktam, de biztosan jól állna mindenféle tejfölös-tejszínes ételnek is, a sűrű krémsajtot lehet sósan és édesen is fogyasztani. Tehát mi most itt csak a krémsajtot fogjuk használni.

Hozzávalók:

• 1 adag jó sűrű joghurtsajt (labane, labneh vagy labnita, nem tudom mi az igazi neve)
• 2 evőkanál méz
• 1 citrom reszelt héja (biocitrom)
• 1 dl habtejszínből felvert hab
• eper (most mélyhűtött, felengedett volt)
• a tetejére díszítésnek: eper, citromhéj és keserű csokoládé

A joghurtsajtban villával jól elkevertem a mézet és a citrom reszelt héját. A hideg habtejszínt felvertem, és beleforgattam a mézes-citromhéjas joghurtkrémbe. Nagyon csodálkoztam, de ez az összeállítás annyira finom, hogy akár ezen a ponton is elkezdődhet a dorbézolás. De mivel az epret már felolvasztottam, folytattam az eredeti terv szerint: az epret két darab kicsi, kb. 2 dl-es befőttesüvegbe* tettem, rákanalaztam egy adag joghurthabot, erre ismét epret tettem, majd megint a joghurthabot. A tetejére reszeltem még egy kis citromhéjat, eperszemeket tettem rá és aprítottam egy kocka keserű csokoládét, és azzal szórtam meg mindkét desszertet.

*A befőttesüveg helyesírása: „Amennyiben az adott üveg kizárólag arra az adott célra szolgál, úgy egybeírjuk, amennyiben csak alkalmilag, úgy külön. Alapeset: boros üveg és borosüveg, ugyanez: tintás üveg és tintásüveg. Ennek nyomán mindenkinek egyedileg kell eldöntenie, hogy mire gondol, amikor pl. a konzerves üveg kifejezést kívánja leírni." Ezt jegyezzétek meg, mert ki fogom kérdezni!

Aztán a csokiból újból és újból szórtam a pohárkrémre, mert annyira jó volt így együtt az összes íz. Biztos tök jó lehet Mascarponéval vagy Philadelphia krémsajttal, de hirtelen felindulásból akár a nem lecsöpizett görög joghurttal is.

Éva ma majdnem ugyanezt csinálta, csak dinsztelt almával és magokkal rétegezte, és ő nem csöpizte le a joghurtot. Holnap én is megpróbálkozom vele, már csöpög a következő adag joghurt.

A mai napi cuki már jó régóta várakozik. Anna megtalálta a Yoda miniszobrot a Gellért-téren, rögtön másnap, hogy kikerült oda.

Ekkora a kis cuki:

Mondjuk, mind a kettő cuki, szóval ekkorák a kis cukik.