Dragomán-féle dagasztás nélküli parasztkenyér az új öntöttvas sütőtálamban

Több, mint ezer éve készülök rá, hogy egy ilyen kenyeret süssek, csak a főszereplő hiányzott, az öntöttvas sütőedény. És karácsonyra megkaptam, annyira boldog vagyok! Ő az:

Annyira szép, és olyan nehéz, hogy külön oda kell figyelni a mozgatására amikor forró, mert a kesztyűn keresztül is megégeti a kezemet. Fel kell gyorsulni mindenesetre, nem lehet totyogni vele jobbra-balra. 

Óriási terveim vannak vele, úgymint töltött káposzta, székelykáposzta, sólet, és kacsát vagy csirkét is sütnék benne egyben (végül is ez egy kacsasütő edény vagy nem? de!), vagy erről az oldalról (amit Anna mutatott) a 42 slow-cook casserole receptből megcsinálnék néhányat, és akkor még csak az elején tartok az ötletelésnek. De a Dragomán-féle kenyér volt az első, ami készült benne, ez természetes, ha már annyit vártam rá. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt, bármilyen lehet vegyesen, de legalább 40 dkg fehér liszt legyen
• ½ liter víz
• 3 evőkanál kovász
• 1 teáskanál só (nekem lehet kicsit több is)

A keverőtál aljába egy kis vizet kell önteni, én persze felülbíráltam ezt, és a liszttel indítottam, ahogy szoktam, de igaza van a receptnek, mert kicsi vizet kell tenni a tál aljába, könnyebb lesz összekeverni a tésztát. Tehát a vízre mehetnek a lisztek (nálam most 55 dkg simaliszt, 15 dkg világos rozsliszt volt), aztán a só és a kovász, végül a maradék víz is. Egy fakanállal összekevertem. Aztán itt is eltértem kissé a recepttől, mert még öntöttem rá egy kis vizet, mert úgy éreztem, nem elég (de elég). Összekeverés után fél napon vagy egy éjszakán át pihentetni, keleszteni kell a tésztát, a videón az van, hogy nem a hűtőben.

Másnap sütés előtt néhányszor hajtogatni kell, végül megformázni. A videón látszik hogyan kell hajtogatni és formázni. A formázás után a hideg öntöttvas sütőedénybe kell tenni, bevágni néhány helyen, de ezt kihagytam ezzel a híg tésztával, Dragomán is mondja, hogy nem mindig vágja be, vannak korszakai, amikor szereti a magától megrepedt kenyeret. Bevágással vagy bevágás nélkül be kell tolni a hideg sütőbe. Nekem így nézett ki ennél a pontnál. Nem fűztem sok reményt hozzá, hogy ebből kenyér lesz. 

Nem igazán értem, hogy ha már egyszer gyönyörűen megkelt az éjszaka alatt, akkor utána mért kell még hajtogatni meg formázni, egyszer tuti ki fogom próbálni anélkül. Nekem mindig összeesik ilyenkor a tészta a felére, és úgy sajnálom, hogy nem rögtön sütöttem, amíg magas volt. 

Na mindegy, ezt csak magamnak írtam emlékeztetőnek, a lényeg, hogy ekkor ebben a hideg vaslábosban be kell tenni a hideg sütőbe a tetejével lefedve. Ha bent van, a sütőt 230 fokra kell állítani és így kell sütni 45 percig, aztán fedő nélkül még 15 percig. És aztán csoda történt, és ezt csakis a vasedénynek köszönhetem, hogy ilyen tökéletes kenyerem lett végül. Meg a recept is jó, az az igazság.

És hogy milyen íze van, az leírhatatlan! Annyira finom!

A mai cukik a miniszobrok, amiket megtaláltunk Judittal. Vasárnap voltunk kirándulni, ami inkább sétának nevezhető. A Budai Zöld turistaút budai szakaszán sétáltunk végig a Vérmezőtől a Tabánon át a Gellért-hegyig. A Moszkva téren találkoztunk, oda én bringával mentem. Azt senki nem mondta, hogy jeges szél fog fújni, és kockára fogok fagyni! Láttam, hogy 2 fok lesz, de napsütést írtak, és a szelet nem vettem észre az előrejelzésben. Fú ez elég durva volt, de hősiesen kitartottunk. Amikor megvoltak a miniszobrok, akkor viszont már villamossal mentünk vissza a Moszkva térre, ahol hagytam a bringát. És nekem onnan még haza kellett gurulni, alig vártam a forró zuhanyt. (Viszont a vérnyomásom rögtön lement 114/71-re, ilyen nem volt mostanában! Lehet, hogy kockára kell fagyni az alacsony vérnyomásért?) Csak halkan szeretnék célozni rá, hogy tavaly ilyenkor egy ugyanilyen hideg túra után kaptam Szabi csirkés Pho gyógylevesét, ami annyira finom volt, és életmentő is egyben... Rémlik, hogy tervezett valami marhahúsost is, de azt még nem tudtam tesztelni.

Vuk a legújabb miniszobra Kolodko Mihálynak, és őt találtuk meg előbb. Nagyon picike, a hegy oldalában van, de nem írom meg, hogy hol, hátha valaki szeret még miniszobrot keresni.

Remy, a patkány elég közel van hozzá, kb. 3 perc sétára, úgyhogy őt is megkerestük, bár már semmi másra nem vágytunk, csak egy fűtött villamosra. Ő is nagyon cuki, és valaki festett neki egy cicát, nem tudom, hogy ez a kompozíció része lehet-e, de a cica is tökéletes. Most tudtam meg, amikor utánanéztem hogy ez a Remy patkány szeret főzni, és séf akar lenni. Csak bajba kerül, mert az emberek nem szeretik a patkányokat a konyhában. Nem láttam a rajzfilmet, de pótolni fogom, hogy megnézzem a szaktársam kalandjait.

Tartsatok ki, mindjárt jön a tavasz, az erkélyemen a varjúhájak elkezdtek kibújni:

Pennyről és Winstonról, továbbra sincsenek hírek. Nem értem, és most már én is ezt kérdezem: élnek még ezek a cicák?