Kacsakocsonya

"Remegek, mint kicsi-kacsa-kocsonyája Mis-kol-con" - ezt  mondogatta apu, amikor villáján felém egyensúlyozott egy falat kocsonyát. Még kicsit remegtette is a kezével. Viszolyogva néztem a remegő izét, de mindenképpen meg akartam kóstolni. Mert ahogy ette! Ahogy mindent evett, az utánozhatatlan volt, az embernek összefutott a nyál a szájában. Itt van előttem, ahogy kicsi katonákat készít a kis vágódeszkán: felkockázza a kenyeret, vékony kolbászkarikákat tesz rá, és egy pöttyintésnyi mustárral fejezi be az építményt. Vagy ahogy lágytojást evett, teljesen csak arra koncentrálva, amit csinál: kanalával körbeütögette a tojás héját, ezzel megrepesztve, majd megbontotta a tojást. Finoman leszedte kanalával a tetejét, és minden falat előtt belesózott a tojásba. Talán kenyérrel tunkolgatta is, ebben nem vagyok biztos, hogy az ő vagy az én specialitásom-e. Talán inkább az övé, hiszen én nagyon ritkán eszem ilyet, mert sosem sikerül tökéletesre a lágytojás. Sorolhatnám még, ahogy szardíniát evett, vagy a húslevesben főtt mindenfélével telt tálat maga elé húzta...

Sosem néztem utána, honnan van ez a "mondóka", de most megtaláltam, az "Egy kis itóka, ha bennem van" című költeményből. Úgy tűnik, apu kicsit átköltötte, de nagyon tetszik az utolsó strófa:

                "Egy kis itóka, ha bennem van,
                Hét napig ünnepi kedvem van.
                Míg bor van a kis polcon,
                Remegek, mint általába’
                Remegni szokott a gyáva
                Kicsi-kacsa-kocsonyácska
                Miskolcon."

Nagyon cuki, hallgassátok meg itt!

Tavaly ilyenkorig fogalmam se volt róla, hogy van olyan, hogy kacsakocsonya. Nagyon ritkán főzök kocsonyát, talán életemben kétszer csináltam, persze disznóból, és akkor Domi receptjét használtam. De mivel egyedül szeretem ezt a kaját, nem állok neki kocsonyát főzni, mert mindig rengeteg lesz belőle, úgyse tudom mindet megenni. És kapni se szoktam kocsonyát senkitől (nyaf). Szóval Olgitól hallottam, hogy csináltak anyukájával kacsakocsonyát kacsacsontból, kacsanyakból, egyéb alkatrészekből, és hozott nekem is ilyen darabokat a piacról. Annyira jó volt, hogy nem éreztem a diszó szagát, amikor főtt a kocsonya! És persze ez is túl sok lesz, de ebből a fölösleget legalább el tudom tenni a mélyhűtőbe alaplének, vagy csak simán levesnek ínségesebb időkre. Ha nagy a hajtás, csak előveszek egy dobozzal, főzök bele tésztát és megeszem.

Hozzávalók:

• 1 kg körüli kacsadarabok: 1 nyak, 1 farhát, némi kacsaláb és egyéb alkatrész. Ha nincs kacsaláb, akkor legalább csirkeláb kerüljön bele titokban.
• 1-1,5 liter víz 
• 1-2 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 1 fej hagyma
• 1 picike zeller (nem fontos)
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors
• ha nem akar megdermedni, akkor zselatin

A kacsadarabokat megmostam, annyi vízben, amennyi ellepi, feltettem forrni. Amikor felforrt, a habot leszedtem, és mehettek bele a zöldségek. Aztán takarékon 4-5-6 órán keresztül főztem. Tálaláskor megszórhatjuk sóval, borssal, pirospaprikával, meglocsolhatjuk citromlével. Két pici üveggel tesómnak, 2 tányérral nekem lett, a maradék meg ment a mélyhűtőbe alaplének. Aztán kiderült, hogy Vikinek is ízlik, fel is jegyzem ide, nehogy elfelejtsük!

A családunknak vannak egyéb miskolci kötődései is, nem csak a kacsakocsonya, mert Amyt a miskolci árvaházban találta Mazsi, onnan fogadták örökbe Vikiék:

Eleinte szomorú volt és bizalmatlan, de most már nagyon boldog kiskutya lett belőle, ahogy az óriási vigyorból is látszik a képeken:

Asszem értékelné, ha kaphatna a kacsakocsonyámból. 

Nagyon meglepődtem, de nem találtam további kocsonyákat a blogon.