Hát jó, akkor jöjjön egy egyszerű kaja mindenféle fakszni nélkül Csincsillának. Már úgyis régóta szeretném megosztani a világgal a nagy titkot, hogy mitől lesz ropogós a kacsa bőre. Nagyon egyszerű a dolog, a végén 5-10 percre lekapcsolom a hőfokot nullára, és bent hagyom a sütőben a kacsát légkeveréssel. Néha benyúlok, és az ujjammal megkocogtatom a bőrt, hogy ropogós-e már. Ennyi.
Az egész folyamat az elejétől végéig úgy szokott történni, hogy veszek az Aldiban vagy a Lidlben egy csomag kacsamellet (2 db), és azokat szépen megtisztítom. Egy kerámia sütőtálba sütőpapírt teszek, picike olívaolajat locsolok szét benne, majd ebbe teszem a melleket. Mindkét felüket sózom és borsozom. A sütőtálba teszem a félbe/negyedbe vágott krumplit, ezt is sózom, néha összedörzsölöm őket a sózott felükkel, állítólag ettől lesznek szép hólyagosak. Együtt sütöm a kacsamellekkel 180-200 fokon légkeveréssel, vagy van amikor légkeverés és grill funkcióval. Ez hangulatfüggő, nem ezen múlik a ropogósság, hanem azon, hogy amikor a krumplik már puhák (egy hústűvel szoktam ellenőrizni, de kb. 15 perc), és szépen megpirultak, akkor lekapcsolom a hőfokot nullára, és légkeveréssel folytatom a sütést. Ha a krumplik esetleg már túl pirosak voltak ennek a kezdetén, akkor azokat kiveszem előbb, és csak a kacsamellekkel folytatom ezt a ropogósítást.
Tesóm kérdezte, hogy nem szárad-e ki, és de, volt már olyan is, szóval figyelni kell. Aki véresen szereti, annak ez a megoldás nem lesz jó, de én mindenhogy szeretem, még kiszárítva is, csak ne legyen véres. Még annyit, hogy Micike Máltán mindig berácsozza a bőrét, és én is kipróbáltam úgy is, és a berácsozás akkor tényleg sokkal jobb, ha serpenyőben sülnek a kacsamellek, a sütőben mindegy. Illetve ha nem ez a sovány kacsamell kerül a konyhába, hanem olyan, amin van egy jó vastag réteg háj, azt is be kell rácsozni. Olyat szoktam karácsonyra venni, és annak a zsírját öntöttem ki a konyhakőre a vendégek érkezése előtt 5 perccel.
És akkor most jöjjön Csincsillának szeretettel a lényeg, az állatfarm. Mutatom a nyuszit, akit a nyúltársadalom kivetett magából, hogy milyen barátokra talált. Hát először is itt a csivava, aki az egész társaság feje, még a roti, aki Lord névre hallgat és a kanári-szigeteki (tényleg ez a fajtája!), akinek Brútusz a neve, is fél tőle.
Úgy tűnik, hogy a nyuszi beilleszkedett a társaságba, Dzsordzs, a csivava eléggé odavan érte, ha jól látom, itt egy viszonzatlan szerelem van kibontakozóban.
Aztán van egy fekete cica is (le sem merem írni a nevét, mert manapság nem píszí ez a szó), aki, még nem biztos benne, hogy szereti a nyuszit, egyelőre csak összemérte a bundáját vele. Ő későbbre tervezi a barátkozást.
De az is lehet, hogy a nyuszi véletlenül elfoglalta a cica napozóhelyét, aki ezen megsértődött és azért rohant el.
2 megjegyzés:
hát ez nagyon édes. ez a nyúl. meg az összes többi kollégája:)) a gazdi egyébként mit csinál, hogy fér bele az életébe, hogy ennyi állatot ellásson? most már eléggé izgat egyébként, hogy mi a cica neve. én is sok állatot szeretnék és sok időt. tök cuki ez a sok feketeség.
a kaja meg isteni, kicsit macerás a vége, hogy állítani kell a sütőn, de csak pont ennyivel megy túl a komfortfokozatomon, szóval még az is lehet, hogy kipróbáljuk, ha egyszer végre kifogyna a fagyasztóból a ponty és a nyúl (bocs, bocs, bocs).
😱
Megjegyzés küldése