Ari kakaós kuglófja

A recept anyu kolléganőjétől, Aritól van, akit én is ismerek, szeret kísérletezni a konyhában és újdonságokat kipróbálni. Amikor hétvégén anyu megsütötte ezt a kuglófot, mindenhonnan csak dicséretet zsebelt be vele, sőt, egyik szomszédasszony nem átallotta azt állítani, hogy ilyen finomat még nem sütött. Ezért én is gyorsan nekiálltam.

Ha nevezni akarnék egy versenyben, simán csak Csokiss kuglófnak nevezném, mert a szabály az, hogy valami karaácsonyi édességet kell bemutatni, aminek a nevében a Kiss szó szerepel. Szerintem a kuglóf, ha jól sikerül, és még szép is lesz, akármelyik karácsonyi vacsoraasztalon megállja a helyét, nem beszélve nagyszerű variálhatóságáról. Sok, jellegzetesen karácsonyi hozzávaló keverhető a tésztájába, mint például a csoki, a dió, a mák, vagy a kandírozott narancshéj, ahogyan ennek a receptnek az eredetijében is van. Nekem az most nem volt itthon, helyette csokicseppet használtam, és bár terveztem, hogy a recepttől eltérek abban is, hogy az enyémet leöntöm csokimázzal, de aztán úgy éreztem, a Feketeerdő-kehellyel bevittük az éves csokiadagunkat.

Nagyon egyszerű és gyors az elkészítése annak ellenére, hogy kedvenc mumusaimat, a tojásfehérje-hab-óvatosan-beleforgatós műsort is elő kell adni, na meg a tűpróbát, amikkel ki lehet kergetni engem a világból. Mégis sikerült, és szerintem gyönyörű lett!

Hozzávalók:

- 25 dkg liszt

- 1 csomag sütőpor

- 1 zacskó vaníliás cukor

- 7 dkg kandírozott narancshéj (vagy 12 dkg csokicsepp)

- 2 csapott evőkanál kakaópor

- 4 tojás

- 20 dkg cukor

- 1 dl olaj

- 1 dl víz

- citromhéj

Először a tojásfehérjékből robotgéppel jó kemény habot vertem, majd a habot félretéve, ugyanebben a tálban jól kikevertem a tojások sárgáját a cukorral, és amikor ezzel megvoltam, hozzákevertem az olajat és a vizet is. A száraz hozzávalókat egy külön tálban elvegyítettem: a lisztet, sütőport, vaníliás cukrot, citromhéjat és a csokicseppet, majd ezt a keveréket a felhabosított tojásos masszához adtam. A tojásfehérjét - amennyire lehetséges - óvatosan a tésztába kevertem, és amikor úgy tűnt, ez rendben van, a tészta háromnegyedét átöntöttem a kivajazott és lisztezett kuglófformába. A fennmaradó tésztába 2 evőkanál kakaót kevertem, végül ezt ráöntöttem a formában várakozó fehér tésztára. 180 fokos sütőben 60 percig sütöttem, és anyu tanácsára tűpróbát is végeztem, de csak a rend kedvéért, mert - mint tudjuk - nem bízom én ebben a dologban. A formában hagytam kihűlni.

Szeleteléskor látszik, hogy belül sokkal szebb, mint kívülről, és egy finom tejszínhabos kakaóval vagy tejeskávéval isteni reggeli lehet karácsony másnapján. A kakaós tészta jól belefolyt a kakaótlanba, úgy sült meg, és jól is tette, mert pont ez a kakaós része a legfinomabb! Utólag mondta anyu, hogy porcukrot kellett volna a kész kuglóf tetejére szórni, mert ettől még gyönyörűbb lett volna.

Spagetti petrezselymes csirkével

Tesóm főzte! 

Szerintem ez a tészta Andinak is nagyon tetszene. Amikor meghallottam, hogy gyömbér és citromhéj is kell bele, kissé felvontam a szemöldököm. Aztán megkóstoltam és azt mondtam, határozottan finom.  Nagyon különleges íze volt ezeknek az összetevőknek köszönhetően. 

Nem tudom, hogy csinálta Mazsolino, de a csirkemelldarabok olyan puhák voltak benne, hogy szinte szétestek, mégis megtartották a kis kocka formájukat. 

Hozzávalók:
- 25 dkg csirkemellfilé,
- 1 fej lilahagyma,
- 1 ek. olívaolaj,
- 1 citrom reszelt héja,
- 1 kk. firssen reszelt gyömbér,
- 1 kk. cukor,
- 2,5 dl csirkehúsleves kockából (vagy csirkealaplé),
- spagettitészta,
- 5 dkg vaj,
- 2 ek. finomra vágott petrezselyem vagy bazsalikom 

Az előkészület:


A húst megmossuk, leszárítjuk, kisebb kockákra vágjuk. A lilahagymát megtisztítjuk, felaprítjuk.

Az olívaolajat nagyobb serpenyőben felforrósítjuk. Hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, és kis lángon, állandóan kevergetve 5 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a gyömbért, a cukrot, kevés sót, és gyakori keverés mellett még 2 percig pirítjuk. Beleöntjük a csirkehúslevest, felforraljuk, és a forrástól számítva legalább 5 percig főzzük.

Közben egy nagy fazékban sós vizet forralunk, és a tésztát éppen csak puhára főzzük. Leszűrjük, lecsepegtetjük és előmelegített tálalóedénybe tesszük.

A vaj felét nagyobb serpenyőben megolvasztjuk. Bele tesszük a hagymát, üvegesre pároljuk benne, majd hozzáadjuk a húst, és gyakran keverve addig sütjük, amíg megpirul. Beleöntjük a gyömbéres keveréket, összepároljuk. 

A maradék vajat a tésztához keverjük, összeforrósítjuk. A csirkét a tészta tetejére halmozzuk, jól összekeverjük, megszórjuk a petrezselyemmel vagy bazsalikommal, de készíthetjük 1-1 kanállal vegyesen is. Azonnal tálaljuk.


Mazsolino még ezt a megjegyzést fűzte hozzá:

Tyúkhúsleveskockát használtam. Vigyázni kell a citromhéjra, nagyon gyorsan megéghet! Én vegyesen tettem rá petrezselymet és bazsalikomot.

Zöldségleves burgonyagombóccal

Gondoltam, hogy egy zöldséglevessel elrugom a pöttyöst itthon, de amikor megláttam Biankánál, ellenállhatatlanul megkívántam. Mi amúgy sem vagyunk egy leveses család, kivéve talán a húslevest, amit gyakran készítek, aztán nagy ritkán tárkonyos levest, mást nem is nagyon szeretünk. Nekem még a gombaleves is bejön, jó sok friss petrezselyemmel, de ha néha-néha, eszembe is jut, az a baj vele, hogy nincs mindig kéznél friss gomba, el kell menni érte, be kell szerezni, s van, hogy addigra elmúlik az érzés. A krumplilevesekről meg ne is beszéljünk, régen nagyon szerettem, de a mostani krumplikból egyszerűen már semmit nem tudok jól elkészíteni, mert valami borzalmas az ízük, ráadásul főzéskor a még félig nyers krumpli belseje már pépé van főve. Ha krumplit főzök, kedvenc filmemből, a Nap, széna, eperből mindig az a jelenet jut eszembe, amikor az egyik főszereplő kiabál: "Mi ez, Anyuka, ez egy sz...ar, jézusom, ez egy nagy sz...ar! - bocsánat, tudom, hogy ez egy gasztroblog, de sokszor én is ezt kiáltanám, amikor meglátom a szétfőtt, ízetlen krumplikat.

A krumpligombóccal is alapvető problémáim vannak, egyszerűen még sosem sikerült olyan finomra, mint amilyeneket anyu tud készíteni. Egyszer régen Éva unokatesóm áradozott anyu krumpligombóccal készült krumplileveséről, amiről aztán anyu is büszkén beszámolt, és elárulta, hogy a gombóchoz főzött krumpli levét is felhasználta a leveshez, így az dupla, azaz krumpli-krumpli-leves volt. Hogy biztosra menjek, így tettem most én is: azzal kezdtem, hogy megfőztem a krumplit, majd a levét felhasználtam a leveshez. Na tehát:

Hozzávalók a leveshez:

- 3 sárgarépa

- 2 fehérrépa

- 1 kicsi zellergumó

- 1 kis fej karalábé (nálam ehelyett egy közepes burgonya lépett be)

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 kis fej hagyma

- 1 paprika (ehelyett házi paprikakrémemet használtam)

- só, bors, pirospaprika, majoranna, babérlevél, petrezselyem (itt jegyzem meg: babérlevelet szeretnék kérni a beszállítómtól!)

- csirkefarhát (ha nincs, úgy is jó)

- tejföl és liszt a habaráshoz

A zöldséget megpucoltam, daraboltam és karikáztam, és egy kicsi erdei gombás olívaolajon megpirítottam. Jut eszembe, az erdei gombás olívaolajom elfogyott, de meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem érződött rajta se a gomba, se a rozmaring íze. Ezt tapasztaltam legutóbb a chilis olajomnál is, ezért egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a boltban kapható ízesített olajok és ecetek aromával készülnek. Miközben az aromák és aromásított termékek szinte teljesen kiszorultak már a konyhámból, egyről még mindig nem tudok lemondani, nevezetesen a bolti fokhagymás ecetemről. Hogyan tudnék én házilag fokhagymás ízű és illatú ecetet készíteni aroma nélkül?

Amikor a zöldségek megpirultak, a lábosba szórtam az apróra vágott fokhagymát is, és amikor szállingózni kezdett a finom fokhagymaillat, megszórtam az egészet piros paprikával, felöntöttem vízzel és a krumpli főzőlevével, majd hozzáadtam a többi fűszert (borsot, majorannát, babérlevelet, paprikakrémet és a hagymát egyben) és a félkarikára vágott krumplit is. Sót óvatosan használtam, mert a főzőlé és a paprikakrém már sós volt. A farhátat is ekkor helyeztem szépen a leves közepére, és együtt főztem, amíg a hús már szinte magától leomlott a csontról.

Mialatt a leves főtt, a krumpligombócot is elkészítettem, ehhez először anyuval konzultáltam, mivel amit nemrég készítettem, sem volt az igazi.

Hozzávalók a krumpligombóchoz:

- 2 közepes/nagyobb (kinek mi a közepes vagy a nagy) szem burgonya

- 1 púpozott kiskanál vaj

- 1 tojás sárgája

- liszt

A megfőtt krumplit leszűrtem, krumplinyomóval összetörtem, egy kis darabka vajat dugtam a forró krumpli közepébe. Amikor készítettem, hozzágyúrtam még kézzel egy tojás sárgáját, 3 evőkanál lisztet és egy adag petrezselymet. Diónyi gombócokat formáztam és beletettem a megfőtt levesbe. Legvégül egy laza tejfölös habarással az egészet behabartam, aprított petrezselyemmel díszítettem.

Mielőtt kitálaltam volna az ételt, a megfőtt hagymát eltávolítottam, és a farhátról a húst szépen leszedegettem, nehogy látható és felismerhető legyen ez az alkatrész, hátha így még megtarthatom itthon élelmezésvezetői beosztásomat.

Feketeerdő-kehely

Na már megint egy édesség, pedig esküszöm, nem vagyok édesszájú, sőt csokirajongó sem! Ezt most Stahl Gyors édességek szakácskönyvében találtam, amit akkor lapozgattam a héten, amikor Hajninak kerestem valami finomságot, amivel meglephetném. Aznap nem akartam hideg krémmel várni, mert kint is hideg volt, gondoltam jobb lesz valami melegítő, vígasztaló süti. Hát ez is az lett volna, annyira finom.


Szokás szerint a rumot lecseréltem házi narancslikőrre, és a 30 dkg-os magozott meggybefőtt helyett az Amaréna meggyemből használtam kb. 25 szemet, de mást nem változtattam rajta. Azon gondolkoztam, hogy talán elég lenne csak a felét megcsinálni, és végül is tényleg elég lett volna, mert ahhoz túl nagyok az adagok, hogy sajnos nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók:

- meggy (meggybefőtt, vagy ízlés szerint valami más)
- alkohol (narancslikőr, rum, vagy ízlés szerint valami más)
- 20 dkg étcsokoládé
- 4 dl tej
- 4 tojás sárgája
- 1 evőkanál finomliszt
- 5 dkg cukor
- 3 dl hideg tejszín

- a tetejére édes tejszínhab, néhány szem meggy.

A meggyet kis tálkába tettem, spórolósan leöntöttem narancslikőrrel, majd mikróban fél perc alatt felforrósítottam. Félretettem ázni, hűlni, később a díszítésre szánt szemeket egy kicsi szűrőbe lecsöpögni.

Az étcsokit gőz fölött felolvasztottam, majd ezt is félretettem hűlni. A gőzképző láboskámból kiöntöttem a vizet, kiöblítettem, majd ebben feltettem a tejet melegedni. Amíg melegedett, a tojásokat simára kevertem a cukorral és a liszttel, és amikor elkészült, a már meleg tejet apránként hozzákevertem. Ezután ezt az egészet visszaöntöttem a tejes edénybe, és mérsékelt tűzön folytonosan kevergetve 5-10 perc alatt sűrűre főztem. A mosogatóba hideg vizet engedtem, beleállítottam a lábost és időnként kevergetve kihűtöttem.

Amíg hűlt, kemény habbá vertem a tejszínhabot. Amikor végre kihűlt, a fehér krém, a felét áttettem a csokis edénybe, és hozzákevertem a már szintén kihűlt olvasztott csokihoz, végül a tejszínhabot is elfeleztem, és egyik felét a csokis krémbe, másikat a fehér krémbe kevertem.

Összeállításkor a poharak aljára tettem 4-5 szem meggyet, kanalaztam rá egy kis meggyes narancslikőrt (mehetett volna több is), erre jött a csokis réteg, végül a fehér krém. A tetejét "keményre" vert édes tejszínhabbal, és egy-egy szem meggyel díszítettem.

Persze mondanom se kell, hogy míg a krémekbe kerülő tejszínhabot sikerült tökéletesen keményre felverni, addig a díszítésre szánt adag félig folyékony maradt, pedig ugyanabból a zacskóból használtam el a maradékot. Nem értem! Viszont nem sok időm maradt bosszankodni ezen, mert annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok édesszájú, és csoki nélkül is jól elketyegek akár évekig is, ezt egyszerűen nem bírtam abbahagyni! Nem túl édes, nem túl keserű, nem túl hideg, nem túl meleg, nem túl savanyú, nem túl alkoholos, stb. stb. Szerintem tökéletes vendégváró is, mert akár előző nap is elkészíthető, s a vendégek érkezésekor csak a díszítéssel kell bíbelődni. És ráadásul akkora adag, hogy hatfelé is szégyenkezés nélkül lehet szétosztani.

És itt van még egy édesség, hogy tökéletesen teljes legyen az örömünk:

Poczak-a-mopsz a Fekete-erdőben, vagy valahol máshol falevelekre vadászik.

Mazsolás túrólepény

Sajnos mazsola nélkül csináltam, mert nem tudtam, hogy Hajni mennyire szereti. Neki készült ma délután ez a süti, amikor eljött beszámolni munkahelyi viszontagságairól, és megmutatni az izraeli útján készült fényképeket, videókat. Szerencsére mazsola nélkül is nagyon ízlett neki.

Hétvégén, amikor a túróm sorsáról kellett döntenem, Évával beszéltem telefonon, és azt mesélte, hogy mostani kedvencemből, Stahl Végre otthon! szakácskönyvéből éppen ezt a mazsolás túrólepényt süti. Este visszahívtam, hogy megtudakoljam, hogy sikerült, s azt mondta, nagyon-nagyon finom lett. Ezért mindenképpen ki akartam próbálni én is ezt az egyszerű receptet, és Hajnit választottam kísérleti nyuszinak. De mint mondtam, a mazsolát kihagytam belőle, mert azt sokan nem szeretik, valamint házi narancslikőrrel helyettesítettem a rumot, mert azt meg én nem szeretem. Féladagot készítettem, ahogyan Éva is, ezért ennek a receptjét írom le.

Kezdem azzal, hogy 24 cm-es tortaforma helyett 17 cm-esben sütöttem, így ezt a pici, vékony, finomságot majdnem felfaltuk egy ültő helyünkben.

Hozzávalók a féladaghoz:

- 25 dkg tehéntúró

- 1 citrom reszelt héja (vakmerően most nem hagytam ki)

- 5 dkg puha vaj

- 1 zacskó vaníliás cukor (az eredeti receptben egy vaníliarúd kikapart belseje volt)

- 7,5 dkg cukor (ami tartalmazta a fenti vaníliás cukrot is)

- 1 tojás

- 1/2 evőkanál sütőpor

- 2 csapott evőkanál étkezési keményítő

- csipet só

- 2,5 dkg mazsola

- kb. 1/2 dl rum, vagy narancslikőr, vagy bármilyen alkoholos/alkoholmentes folyadék

A sütőt előmelegítettem 175 fokra. Amíg melegszik, tortaformát kivajaztam és kevés cukorral meghintettem. A mazsolát, ha használtam volna, felforraltam volna a narancslikőrben, kihűtöttem, majd leszűrtem volna.

A túrót egy nagyobb lyukú szűrőn átpasszíroztam. Ezután a robotgéppel jól kikevertem a puha vajat a cukrokkal, majd beledolgoztam a tojást. Belekevertem a sütőport, az étkezési keményítőt, 2 evőkanál narancslikőrt, az áttört túrót, a reszelt citromhéjat és a sót. A mazsolát is ekkor tettem volna hozzá. Átöntöttem az előkészített tortaformába, a tetejét megigazítottam, hogy szép sima legyen, és betoltam a sütőbe 50 percre. Csak az utolsó 10 percre kellett letakarnom alufóliával, hogy ne piruljon tovább. Fél ötkor kezdtem neki, és ötkor már betoltam a sütőbe!

Tálaláskor Csincsilla baracklekvárját kanalaztuk a tetejére, úgy ettük. Az eredeti receptben az áll, hogy a tetejét meg kell szórni porcukorral, ezt elfelejtettem, de nem is baj, mert így is elég édes lett, valamint az, hogy egy éjszakára hűtőbe kell tenni, hogy az ízek jól összeérjenek. Szerintem így is jól össze voltak érve az ízek, s ha Toma is megeszi a neki félretett utolsó szeletet, akkor soha meg nem tudom, milyen lett volna összeért ízekkel.

Tegnapi kenyerem belülről

Tegnap nem vágtam fel, mert még meleg volt, de Csincsilla kérésére megmutatom belülről is.

És emlékeztetőül kívülről még egyszer.

Meg hogy milyen szépen lehet szeletelni.

Elég jól néz ki, nem? :-)

Lángos a sütőből

Pár éve unokatesómnál, Évánál ettem életem legfinomabb lángosát, ő is maradék krumpli elhasználására sütötte. A kész lángosokat jól megkentük fokhagymás tejföllel, és a tűzhely mellett állva ettük a kisülés ütemében. Azóta tervezgetem, hogy én is megpróbálkozom vele, de mivel az olajban sült, emiatt mindig meghátráltam a feladattól. Mint kiderült, mostanában gyűjtöm azokat a ételrecepteket, amiben a hagyományos olajban sütést a kellemesebb sütőben sütéssel (fánk, rántott hús) lehet kiváltani, ezért nagyon megörültem Chef Viki napokban közzétett sajtos-tejfölös kenyérlángosának.

Legutóbb két hete volt itthon maradék krumplipüré, és már akkor is lángosban gondolkodtam, sőt felmerült bennem a sütőben sült lángos terve is, de kellett hozzá ez a löket, hogy kipróbáljam. Istenem, hogy miért nem írta Viki két héttel hamarabb ezt a receptet?!

Épp akkoriban beszélgettünk tesómmal arról, hogy vajon most, hogy lecsökkentette az évek óta tartó napi 12 órás munkáját rendes napi 8 órára, vajon miért jön ki jobban a fizetéséből, mint akkoriban, és arra a következtetésre (is) jutottunk, hogy nagyon sokat számít, ha az ember nem dobálja ki kilószám a kaját csak azért, mert nincs elég ideje és energiája arra figyelni, hogy a hűtőjében éppen minek jár le a szavatossági ideje, vagy épp azért, mert olyan maradék, ami már semmiképpen nem fogyhat el. Ilyen maradék lehet például a krumplipüré, ami hidegen vagy melegítve már nem olyan finom, legalábbis az én elkényeztetett gyermekem úgy már nem eszi. Akartam egy szép bejegyzést írni nektek akkor a maradékok felhasználásáról, de az abból a krumplipüréből végül is kipróbált hercegnő burgonya végül ehetetlen lett, így ez elmaradt. Pedig írhattam volna a spórolásnak arról a "vicces" esetéről, amikor ahhoz a bizonyos maradékhoz még hozzáadunk pár tojást, némi tejszínt, esetleg jó sok cukrot, vagy egyéb jó drága alapanyagot, majd hosszas energiafogyasztással elkészítjük, és csak ezután kerül a szemétbe - mint az én hercegnő bugonyám akkor. De nem találtam elég szórakoztatónak ezt a témát - legalábbis a magam számára...

Hosszas bevezető után jöjjön ennek a szuper kajának a receptje. Zsuzsi kérésére szeretném kitenni a figyelmeztető jelzést (karikát) szénhidrátfüggők részére: "Csak szülői felügyelettel, vagy saját felelősségre olvassák!"

Hozzávalók:

- 55 dkg liszt
- 20 dkg maradék krumplipüré/főtt krumpli
- 2 teáskanál cukor
- 2 mokkáskanál só
- 1/4 kocka friss élesztő
- 2,5 dl víz
- 2 evőkanál olaj

Reménykedtem benne, hogy a mostani maradék krumplipürém nem 20, hanem csak 10 deka, ezzel megúszhatom a kenyérsütést, de pont 20 deka volt, így kénytelen voltam elkészíteni a teljes receptet. Nem bántam meg.

Dagasztókarú robotgéppel összekevertem a lisztet a maradék krumplipürével, a cukorral, sóval, élesztővel, és amikor mindezek már jól elvegyültek, beleöntöttem a vizet és az olajat. Ezzel szép fényesre dagasztottam a tésztát, és 1 órát kelesztettem. Amikor megkelt, újra átgyúrtam, öt darabot levágtam belőle, ebből lettek a lángosok, a megmaradt tésztát kenyérnek formáztam és félretettem újra kelni. A lángosokat kinyújtottam-húzogattam, és elrendeztem a tepsin szépen egymás mellé.

A lángos tetejére valók:

- 1 deci tejföl

- fokhagyma

- reszelt sajt

- én még vettem hozzá füstölt-főtt császárszalonnát, de azt elfelejtettem rákockázni. Nem rontotta volna el!

A tejfölt kicsit megsóztam, és a reszelt fokhagymát is elkevertem benne. Ezzel megkentem a lángosokat, a tetejükre reszelt sajtot szórtam és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem. Nagyon finom lett, külön előnye - a maradék-felhasználáson kívül -, hogy vacsora után nem kellett tányérokat mosogatni, úgy ettük állva-ülve-járkálva, mint a strandon szokás.

Amíg a lángosok kisültek, a kenyér is megkelt újból, ekkor három nem túl mély vágást ejtettem rajta, és betoltam a lángosok helyére a 180 fokos sütőbe 25 percre. Talán 200-220 fokra feltekerhettem volna a sütőt, mert úgy érzem, nem elég ropogós a héja, de gyönyrű!

Fűszeres tepsis krumpli

Íme, a mostani kedvenc köretem. :) Ilyesmit kerestem már réges-régen, de valahogy soha nem találtam meg a megfelelő receptet. A követelményeim a következők voltak: szaftos legyen, krumpliból és hagymából álljon, rövid idő alatt elkészüljön, tepsiben kelljen sütni.

Naná, hogy ezt a receptet is Imi találta meg nekem, méghozzá ugyanonnan, ahonnan a csülköt, de ezt nem Guszti, hanem Edit küldte be.

Ezen is módosítottam valamennyit, mert Edit debreceni kolbásszal és petrezselyemmel készítette. Én ezeket kihagytam. Úgy gondolom, hogy ha még debrecenit is tettem volna bele, nem köret lenne, hanem egy jó, laktató főétel. :)

Hozzávalók:
- krumpli (nálam 5 nagyobb)
- hagyma (nálam 2 nagyobb)
- olaj
- pirospaprika
- szárított majoránna
- őrölt bors
- só vagy ételízesítő

A krumplit meghámoztam, megmostam, cikkekre szeltem. Belehelyeztem egy sütőtálba.  A hagymát megpucoltam, négyfelé vágtam, majd a negyedeket - mivel elég nagy hagymáim voltak - még háromfelé. A rétegeket szétszedtem és rászórtam a krumplira.

Meglocsoltam olajjal, megszórtam ételízesítővel, majoránnával, borssal, kevés pirospaprikával és az egészet alaposan összekevertem. Fontos, hogy annyi olaj legyen rajta, hogy minden krumplidarabot be tudjon vonni.


A sütőtálat betakartam alufóliával és 220 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 20 perc sütés-párolás után eltávolítottam az alufóliát és egy villát beleszúrva a krumpliba már puhának is találtam.  Néhány percig pirítottam még, aztán gyorsan tálaltam a csülök mellé. :)

Ha a csülök nem is, de ez a krumpli egészen biztosan felkerül a karácsonyi menü-listámra. :) 

Sörben sült csülök

Na igen, már a címből látszik, hogy nem egy könnyű nyári ebédről van szó. Hiába, itt a tél, a hűvös, sötét idő, amikor jól esik valami forró, nem feltétlenül könnyű kaja. Nálunk mostanában szinte csak ilyenek találhatók az ebédlőasztalon, amikor hetente egyszer-kétszer nekiállok főzni. :)

Csülköt ritkán készítek, mert időigényes és nem biztos, hogy mindig megpuhul annyira amennyire szeretném. Nem szimpatizálok az előfőzős dologgal, mert a végére már nem lesz olyan finom, erőteljes füstölt íze, mint amikor belehelyezem a főzővízbe. Márpedig én eddig szinte csak olyan receptekkel találkoztam, ahol a csülköt elő kellett főzni.

Most azonban Imi rábukkant álmaim receptjére. Nem kell főzni, nincs vele macera, úgyhogy eldöntöttem: ez kell nekem.

A recept Gusztitól származik és azt hiszem, ha személyesen ismerném, akár még kezet is csókolnék neki. :)

Egy kis módosítással ugyanúgy készítettem, ahogy ő leírja.

Hozzávalók:
- 1 bőrös csülök (az enyém füstölt volt)
- olaj
- fokhagyma
- őrölt bors
- őrölt kömény
- fél liter sör
- só

Előkészítés:

A csülköt megmostam és minden oldalán jó mélyen bevagdostam a bőrét (ezt nem írta Guszti, de gondoltam jobb lesz így). Próbáltam átlós mintát vágni bele, de nem mindehol sikerült. Belehelyeztem egy mély tálba.

Kb 1,5 dl olajba belenyomtam 4 gerezd megtisztított fokhagymát, beleszórtam egy csipet sót, egy kávéskanál borsot, egy kávéskanál őrölt köményt.

Egy szilikonos ecsettel mindenhol megkentem a csülköt. A bevágott részekbe folyattam is a fűszeres olajból. Lefedtem a tálat és egy éjszakára hűtőbe helyeztem, hogy jól magába szívja a hús az ízeket.

Elkészítés:

Másnap reggel kivettem a csülköt a hűtőből és aláöntöttem a fél liter sört. Lefedve hagytam még állni egy órát. Ez alatt az idő alatt beáztattam a római tálamat.

Egy óra múlva kiöntöttem a cserépedényből a vizet és beleemeltem a csülköt. Aláöntöttem a sörös-fűszeres-olajos páclevet (majdnem teljesen beterítette), lefedtem és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Egy óra múlva már hihetetlenül finom illatok kezdtek terjedni a konyhában, két óra múlva már türelmetlenül vártam, hogy mikor készül el. Úgy voltam vele, hogy az eddigi tapasztalataim alapján még legalább két óra kell neki, mire ehető puhaságú lesz. Ekkor nem bírtam tovább, levettem róla a fedőt és nem hittem a szememnek: a csülök szinte levált a csontról, szép pirosas színe lett és amikor beleszúrtam a húsvillát úgy éreztem mintha vajba szúrnám. Meglocsoltam a levével - ami sütés közben felére elpárolgott - és most már fedő nélkül toltam vissza a sütőbe. 180 fokra csökkentettem a hőmérsékletet és kb. 20 perc alatt megpirítottam a bőrét.

Még forrón, fűszeres tepsis krumplival tálaltam - ami egy külön bejegyzés lesz Csincsilla ötlete alapján, hogy később is megtaláljuk, ha keressük.

Kívül ropogós a bőre (ezt csak Imi elmondása alapján tudom, mert én nem szeretem), belül pedig szinte szétolvadt a hús. Semmit nem veszített a füstölt ízéből, úgyhogy ezért a receptért Guszti kap tőlem egy csillagos ötöst. Olyan finom lett, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha karácsonykor ez lenne a naaagy családi ebéd. :)

Túrós-csokis puffancs

Nagyon régen mentettem a kedvencek közé ezt a receptet Latsiától, mint amit mindenképpen ki fogok próbálni. És mivel szombaton reggel 9-től szinte megállás nélkül olvastam vasárnap hajnali egyig a szülinapomra kapott Funtineli boszorkányt, vasárnap már elő kellett rukkolnom valami finomsággal. Ezért esett a választásom erre a gyors édességre.

Az idejére se emlékszem, mikor tudtam ennyi időt szánni olvasásra egyhuzamban, de talán leginkább a kamaszkoromba repített vissza az érzés. Persze a kamaszkorral szemben ma már egy nap kiesés a házimunkából is megbosszulja magát, hiszen most én vagyok a kajafelelős. És nemcsak a kaja hiányzott, hanem valami finom édesség is. A hűtő szinte teljesen üres volt, de mélyhűtőben találtam egy kis túrót. Érdekes, hogy a lefagyasztott és felengedett túróval szemben van valami ellenérzésem, azt csak sütve vagy főzve tudom elképzelni.

Hozzávalók:

- 12,5 dkg túró
- 1 dl tej
- 20 dkg cukor
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1 tojás
- 35 dkg liszt
- 1/2 tk sütőpor
- 10 dkg nem olvadós csokicsepp (vagy aprított étcsoki)

A cukrot egy kicsit sokalltam, de nem mertem nagyon csökkenteni, ezért 19 dekát használtam. Nekem így is jó édes lett, de finom!

Szóval robotgéppel összekevertem a túrót, a tejet, a cukrot, vaníliás cukrot és egy tojást. Amíg a gép ezeket szép simára keverte, egy másik tálba kimértem és összekevertem a lisztet a sütőporral és a csokicseppekkel, majd ezt is hozzáadtam a túrós masszához. Kézzel kicsi gombócokat formáztam a ragacsos masszából, a tetejüket lekentem tejjel, és megsütöttem 180 fokon 20 perc alatt. Mivel nem akart szép színük lenni, légkeveréssel még 5 percig sütöttem.

Érzékelhetően nagyon finom lenne ez a puffancs, ha nem rontottam volna el pár dolgot. Először is, nem 1 deci tejet használtam, hanem a tejnek a fölét, meg egy kis tejet, de ez így biztos nem volt 1 deci. Ezáltal a tészta kicsit tömör lett. Aztán mivel nem pirult, és légkeveréssel még tovább sütöttem, kicsit meg is keményedett a külseje. Talán cukros tejjel lekenve az előírt 15-20 perces sütési idő alatt is szépen megpirulna. Végül pedig nekem kicsit túl édes, de a gyereknek így is nagyon ízlett!

Töltött libanyak

helyett: töltött csirkenyak. Már hosszú évek óta szeretném megkóstolni ezt a híres töltött libanyakat. Régebben el se tudtam képzelni, hogyan töltik meg a nyakat, amikor az tele van hússal és csontokkal, de aztán végre eljött az internet korszaka, és én utána tudtam nézni, hogyan is készül. Nem is értettem, hogy nem jöttem rá magamtól is, hogy a nyakról a bőrt le kell húzni és azt kell csak megtölteni...

Nálam persze sosem járt még libanyak, főleg nem bőrös. Csirkenyakat is ritkán látok, mert ritkán veszek egyben csirkét (Toma nem szereti), inkább csak bizonyos alkatrészekkel próbálkozom. De most, hogy sikerült három szép tanyasi csirkéhez jutnom, ezeknek a nyakbőrét tettem félre erre a kísérletre.

A libanyakat sokféleképpen lehet tölteni, Körner András - Kóstoló a múltból - anyukája búzadarát, vöröshagymát, csirke- vagy libamájat és fűszereket használt hozzá. Nagyon érdekes lehet az is, csodálkozom, hogy még nem próbáltam ki semmit abból a könyvből, pedig olvasás közben sok receptet megjelöltem magamnak.

Nálam most így készült:

A csirkék darabolása közben a nyakról lehúztam a nyakbőrt, persze bizonyos oknál fogva ez nem volt teljesen sérülésmentes, de gondoltam, nekem jó lesz. A mélyhűtőben várakoztak mostanáig. A mélyhűtőben találtam még egy kis doboz sült csirke maradékot, amit egyszer egy maradék hátról és kicsi maradék combról szedegettem le azzal a céllal, hogy majd csirkés rétest készítek belőle. De pechemre pont amikor az következett volna, intett be Toma a további újításokra. Ezért azt elhalasztottam, s most előkerítettem. A töltelék hozzávalói ezek voltak:

- maradék sült hús

- 1 kis fej hagyma

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 tejbe áztatott zsömle

- 1 tojás sárgája (azért csak a sárgája, mert egyrészt gyűjtöm a fehérjét, másrészt túl pici volt az adag egy egész tojáshoz)

- gomba

- só, bors, petrezselyem

A maradék sült húst aprítogépbe tettem, aprítottam. Hozzáadtam a hagymát, a fokhagymát és a tejben jól megázott, kifacsart zsömlét és együtt kevertem még egy ideig a késekkel. Ezután hozzáadtam a tojássárgáját, a dinsztelt gombát, a fűszereket, alaposan összegyúrtam és a nyakakba töltöttem. Nem varrtam össze, mert nem bántam, hogy kifolyik belőle, legalább ott is megpirul a töltelék. A megtöltött nyakakat kívülről sóztam, borsoztam (kicsi túlságosan is), majd vajforgácsokkal a tetejükön betoltam őket a sütőbe. 200 fokon addig sütöttem, amíg szép piros nem lett. Elég finomra sikerült!

Csipkebogyó szárítása és tea

Persze nem egyszerűen csak a csipkebogyóteáról szeretnék írni, hanem néhány hasznos információt gyűjtöttem ide, hogy a jövőben ne kelljen keresgélni. A csipkebogyószedés borzalmairól és a hecsedlikészítés megpróbáltatásairól már olvashattunk Csincsillánál, de én azt sem tudtam eddig, hogyan kell megtisztítani, kiszárítani és teát készíteni belőle. Ezek pedig nagyon fontosak szerintem. Sőt, magáról a csipkebogyóról is érdemes néhány dolgot tudni, vajon mire jó?

"A csipkebogyó rendkívül egészséges; A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin található benne, ám legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. Fokozott C-vitamin-bevitel szükséges testi-lelki megterhelés, pl. szoptatás idején, de szükséges a tavaszi fáradtság, járványveszély idején is.
A csipkebogyóban található C-vitamin jótékonyan hat az emésztésre és vesekő- vesehomokképződés eseténe enyhe vízhajtóként kedvező hatású. Jelentős vértisztító és görcsoldó hatása is van." (Forrás 1. és Forrás 2.)

Szárítás

"Az érett, bíborszínű bogyókat szárazzuk le és mossuk meg. A mosást ugyan hagyományosan nem szokták elvégezni a szárítandó terméseknél, mégis biztonságosabb, ha friss vízzel átöblítve megszabadítjuk a bogyókat a rájuk rakódott portól, piszoktól. Ha mégsem mossuk meg, akkor teakészítés előtt meleg folyóvízzel öblítsük majd át a száraz bogyókat, és csak utána öntsük le a teavízzel.

A termést száríthatjuk hagyományosan napon, ám ehhez tartósan jó idő szükséges, ami szeptemberben ritkaság. Ennél gyorsabb módszer, ha sütőben szárítjuk a csipkebogyót. Ügyeljünk arra, hogy a sütő hőmérséklete semmiképpen ne haladja meg a 60 fokot, mert akkor a bogyók megsülnek, ráadásul vitamintartalmuk is veszendőbe megy. Szárítás közben párszor forgassuk meg a terméseket.

Sűrű szövésű dróthálóból eszbákált kis kosárban a radiátor fölé akasztva is kiválóan szárítható a csipkebogyó - persze csak ha már fűtésszezon van.

A már kész, teljesen megszáradt csipkebogyót kössük vászontasakba és fénytől, nedvességtől védett helyre lógassuk föl. Ügyeljünk a molyokra is; általában szeretik, ha nekik is jut a csipkebogyóból, és hajlamosak beköltözni a bogyótároló helyiségbe. Ellenük a bogyók közé/mellé rakott vagy lógatott levendulával, babérlevéllel védekezhetünk." (Forrás ugyanaz, mint előbb - szóról szóra mindkettőben.)

Mivel nekem nincs cserépkályhám, aminek a tetejére téve ingyen kiszárad, és abban sem bízhattam, hogy pár nap kánikula következik mostanában, ezért 50 fokos sütőben szárítottam légkeveréssel, résnyire nyitva hagyott sütőajtóval három estén keresztül. Talán az energiafogyasztás fölötti szörnyülködés elhalkul majd, ha megtudjátok, hogy 10 dkg szárított csipkebogyót 700 Ft-ért lehet kapni.


Tea

"A szárított csipkebogyó kitűnő teának. Fontos, hogy a csipkebogyót nem szabad leforrázni. Ahhoz, hogy C-vitamin tartalma a legjobban érvényesüljön, előző este kell beáztatni a bogyókat meleg, de nem forró vízbe. Másnapra lesz kész a tea; meglangyosítható, megmelegíthető, de felforralni tilos. Természetesen hagyományos forrázással is készíthető csipketea - ennek íze nagyon jó, de vitamintartalma jóval alacsonyabb, mint forrázatlan társáé. Ha tehát megfázás, nátha ellen isszuk a teát, semmiképpen ne forrázzuk ki belőle a vitamint." (Forrás)

Teát egyébként nemcsak szárított bogyóból, hanem a frissen leszedettből is lehet készíteni. Emlékszem, gyerekkorunkban, amikor kilószám hordtuk haza a csipkebogyót, Anyuci mindig teát készített belőle, amit nagyon szerettem, bár egészen más ízre emlékeztem, mint amilyenre most sikerült a tea. Emlékszik még ezekre a csipkebogyó-beszerzésekre és -teákra rajtam kívül valaki?

A szép képekért és a vadiúj képszerkesztőért köszönet Vivinek és Tomának. A fotón lévő tea színének meghamisítása pedig nekem köszönhető. Valójában ugyanis pont olyan színe van, mint egy gyengére főzött fekete teának, de arra Toma azt mondta, vizeletmintának fogjátok nézni. A színezés kiolvasztott és lecsöpögtetett eper levével történt, amit amúgy máskor is el szoktam használni tea vagy limonádé ízesítésére, színezésére.