Karácsonyi kaktusz

Gyönyörű szép karácsonyi kaktuszom is készülődik a Karácsonyra :-), én se maradhatok le!

Rengeteg bimbó van rajta, alig várom, hogy mind kinyíljon!

Hosszú idő óta ez volt az első hétvége, amikor nem dolgoztam. Gyorsan ki is használtam a felszabaduló rengeteg időt és energiát: háromféle sütit sütöttem!

Végre megsütöttem Csincsilla isteni kakaós csigáját, amiről teljesen véletlenül derült ki, hogy az egész családom imádja, beleértve a fiamat és tesómat is! Őket csak azért emelem külön ki, mert róluk ezt nem gondoltam volna!

Szerintem nem sikerült olyan jól, mint a sütőtanfolyamon, de nagyon rossz se lehet, mert fiam egy ültő helyében hármat megevett és folyamatosan ájuldozott, hogy milyen finom.

Nekem nem lett olyan szép lágy a tésztám, hanem inkább pizzatésztához hasonlított, nehéz is volt kinyújtani. A kakaót meg a porcukrot egy külön tálban összekevertem, nehogy valahol keserű maradjon a süti, ezt jó ötletnek tartom :-) és gratulálok is magamnak mindjárt! Az első tepsi kicsit megégett, a másodikat pedig jól eláztattam a tejjel, de Toma azt mondta, pont ilyen eláztatva szereti. Nagyon rendes gyerek!

Megsütöttem szokásos karácsonyi sütinket, a Csincsilla-féle lekváros linzert, nagyon jól sikerült, már csak ennyi maradt belőle.

És szokásos karácsonyi mézes sütinket is gyorsan elkészítettem, amitől isteni mézessüti illat van a lakásban!

Az asztal most roskadásig tele sütikkel, a lakás pedig illatokkal és egy újabb dal a ráhangolódáshoz nekem pedig a nosztalgiázáshoz: Piramis: Ajándék - imádom!

Pepperkakor - Svéd karácsonyi mézes süti

Érdekes "vita" van kialakulóban másik kedvenc főzős blogomon arról, hogy főzzünk-e, vagy sem. Nekem tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy valaki mivel tölti a szabadidejét, én szeretek sütni-főzni, de megértem azokat is, akik ez idő alatt inkább tévéznek, sportolnak, interneteznek, dolgoznak, vagy bármi mást csinálnak. Mégis nagyon meggyőzött a sütés-főzés értékességéről az, amikor tavaly ez idő tájt épp ezt a sütit sütöttem és fiam belépett a lakásba új barátnőjével, megérezte a süti illatát, majd rögtön azt mondta neki: "Látod, nálunk ilyen illatok szoktak lenni Karácsonykor!" Ha tesóm, Mazsi, Viki, sőt egész családom és barátaim lelkes rajongása nem lenne elég motiváció a sütéshez-főzéshez, már önmagában ez is egy olyan fantasztikus mondat számomra, amitől szárnyakat kapok a konyhában. Igen, azért is érdemes, mert sok más dolog között az illatok és ízek is összekötnek bennünket. Ráadásul ez volt az első süti, amit hagyományként elkezdtem minden Karácsonykor sütni. Erika barátnőm kapta az Ikeában a receptet az ott vásárolt Pepperkakorja mellé. Megsütötte, Toma megkóstolta és mivel nagyon ízlett neki, nem volt más választásom, mint megtanulni ez a sütit. Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 30 dkg margarin (vaj!)
• 2 db tojás sárgája
• 10 dkg porcukor
• 10 dkg méz (Lécci ne használjatok kristályos mézet felmelegítve, mert sokkal nehezebb vele dolgozni! Törik, ragad, és esetleg kicsit karamelles ízűre sül a süti.)
• 1/2 evőkanál őrölt szegfűszeg
• 1/2 evőkanál őrölt fahéj
• 1/2 kiskanál szerecsendió
• 1/2 kiskanál gyömbér
• 1 kiskanál sütőpor
• 4 dkg kakaó

A lisztet összekeverem a porcukorral, fűszerekkel, sütőporral és a kakaóval, majd elmorzsolom a vajjal. A tojássárgákat és a mézet hozzáadva jól összegyúrom. A kész masszát pihentetni kell a hűtőben minimum 3 órát, de legfeljebb 1 napot. Pihentetés után a tésztát kiveszem a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjen, kinyújtom 2-3 milliméter vékonyságúra, majd szép karácsonyi formákat szaggatok belőle. Előmelegített sütőben 180-200 fokon 5-6 percig sütöm.

Amíg hideg a tészta, elég nehéz nyújtani, de ilyenkor könnyebb a bonyolultabb figurákat kiszúrni, mint például a macit, aminek vékonyka keze és lába van. Hamar felmelegszik, akkor már könnyebb, bár még így is sok kis adagban szoktam nyújtani. Nekem se hidegen, se melegen nem kell a nyújtáshoz liszt, bár lehet, hogy azért nem, mert konyhapulton szoktam dolgozni, nincs deszkám.

 

Nagyon finom, különlegesen fűszeres sütemény, aki eddig megkóstolta, kérte a receptjét!

Csincsilla-féle karácsonyi linzer

Rettenetesen kell sietnem ezzel a bejegyzéssel, mert versenyben vagyok Csincsillával, ugyanis azzal fenyegetett, hogy ezen a hétvégén ő is bemutatja ezt a sütit. Évek óta keresek ilyen sütikiszúró formákat (szaggatót stb-t), és most Csincsilla végre talált valahol és rendes volt tőle, vett nekem, amivel nagyon boldoggá tett. Eddig az ő készletét használtuk közösen, volt, hogy elosztottuk a formákat, volt, hogy az összeset megkaptam pár napra (ez is rendes volt tőle). Mert hát ugye nálam enélkül nincs Karácsony!
















A recept is Csincsillától származik, persze ezt is elég nehéz volt tőle megszerezni! Egyszer Karácsony előtt csinált egy csomó gyönyörű lekváros linzert, amit behozott pár napra a munkahelyi hűtőbe, mert (azt hiszem) nem merte otthon hagyni, nehogy elfogyjon. Ekkor láttam meg ezeket a szépségeket és azóta én is csinálok több tonnát minden Karácsonykor.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 15 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• néhány kanál hideg víz

A lisztet a cukorral elvegyítem, majd a vajjal morzsás tésztát keverek a robotgéppel. Beleteszem a tojásságrágát, valamint 2-3 evőkanál vizet és addig keverem, amíg összeáll. Folpackba csomagolva hűtőbe teszem fél órára, de akár egy napra is. Általában úgy szoktam csinálni, hogy egyik nap összegyúrom, másnap megsütöm a sütiket (170 fokon 7 perc).

Amikor minden süti kisült, az asztalra készítem a nyáron szorgalmasan eltett összes lekváromat (balról jobbra: bodza, őszibarack (Marcsitól), eper, szilva, sárgabarack) és elkezdem összeragasztgatni lekvárral a sütik alját és tetejét. Nagyon szeretem ezt csinálni, mert ilyenkor odakészítek magam mellé egy pohár bort is (ami a képen szándékosan nem látszik!), bekapcsolom a tévét vagy a rádiót és kikapcsolom a zavaró dolgokat. De mégis a legjobb, amikor tesóm és Mazsi is átjön és együtt, kalákában lekvározzuk a sütiket.

Annyira izgi, hogy lesz-e mindegyiknek párja! Ha véletlenül nem, akkor Toma gyorsan megeszi a pártalan szegénykéket, hogy ne idegeskedjek. Ugyanis mindig igyekszem kiszámolni, hogy ugyanannyi legyen mindegyikből. Sose sikerül :-). A végén porcukorral meg szoktam hinteni az összes sütit, de láthatóan ezt most elfelejtettem.

Tavaly ezt adtam néhány szerettemnek karácsonyra: Ikeában kapható kis kosárkába beleraktam annyit, amennyi belefért, celofánnal szépen becsomagoltam és a csomagot feldíszítettem. Szerintem örült neki mindenki!

Nagyon sokféleképpen lehet díszíteni ezt a sütit, néhányat tanultam már Csincsillától. Ezeket most nem mutatom be, mert gondolom Csincsilla bejegyzésében szebbnél szebb variációk fognak szerepelni. (Ha nem, akkor keresek a tavalyi sütikről fényképet.)

Karfiolkrémleves, hideg napokra

Nagyon finom, nagyon melegítő, és gyakorlatilag nullkalóriás, mert vagyunk néhányan, akiknek erre is oda kell figyelnie. Pont jó a karácsonyi nagy sütizések előtt, legalábbis a lelkiismeret-furdalást tudja némileg csökkenteni:)
Hozzávalók:
- karfiol
- só, bors, szerecsendió
- víz

Jobb lett volna persze valamilyen alaplé, csak azt elfelejtettem kivenni a fagyasztóból, de így is nagyon finom lett. Nem túlzottan sok vízben jó puhára főzöm a karfiolt, sózom, borsozom és némi szerecsendiót reszelek rá, az nagyon jól áll a karfiolnak. Merülőmixerrel pépesítem, és már kész is van. Üresen is finom, de lehet rá dobálni vajon pirított zsemlekockákat, tuti nem árt neki. Nálunk épp volt kéznél pörkölt dió és pirított vargánya, ezekkel fenséges volt.

Fűszeres-mézes gyógylikőr

Ezt a likőrt is még tavaly készítettem, mint a narancslikőrt, de én nem adtam ajándékba, mert a baráti és családi körömen nem szereti senki a likőrt. Én se szeretem, de már évek óta tároltam itthon egy ajándékba kapott (félliteres) üveg gint és szerettem volna valamire elhasználni.

Sajnos a receptet nem találtam meg itthon, ezért nem is tudom pontosan megírni, hogy honnan van. Most viszont rákerestem az interneten és egy fórumon megtaláltam.

Hozzávalók:

• gyerekököl méretű friss (vagy kétdiónyi szárított) gyömbér
• egy-egy tasak darabos fahéj és szegfűszeg
• 50 dkg méz
• 7 dl gyümölcspálinka vagy vodka vagy gin
• egy másfél literes csavaros tetejű befőttes üveg

Az üvegbe szórjuk bele a fűszereket. (A friss gyömbért vágjuk vékony szeletekre.) Öntsük hozzá a mézet és a pálinkát. Egy-két napig, amíg a méz teljesen fel nem oldódik, kevergessük-rázogassuk, aztán rejtsük el a jól lezárt üveget, mert csak három-négy hét múlva lesz igazán finom a likőr, sőt minél tovább érik, annál ízesebb lesz. Az érlelési idő végére a fűszerek leülepszenek az ital aljára, és a nedű szép borostyánsárga vagy óarany színben tündököl. Ekkor óvatosan öntsük át csinos üvegekbe. Szerintem olyan íze van, mint az Unicumnak.

Zsófinak kerestem elő ezt a receptet, mert az ajándékok készítése is hozzátartozik az adventi készülődéshez. És nem árt idejében elkezdeni, mert néhány konyhában készített ajándéknak van valamennyi érési ideje! Az egyik általam olvasott főzős blog fejlécében pedig megkezdődött a visszaszámlálás: már csak 27 nap van Karácsonyig :-)

Szegedi gulyás

Nem tudom, miért Szegedi gulyás ennek az ételnek a neve, az egyszerűség kedvéért én is ezt használom, mert a cserépedényes szakácskönyvemben így van. Szerintem inkább cserépedényben sült Székely káposzta lenne a helyes. Néhányszor készítettem már így a székelykápit és mindig nagyon ízlett, bár most ezt még nem kóstoltam, annyira tele lettem az illatával. Toma egy tányérral bevágott belőle, aztán zaklató kérdéseimre nem túl lelkesen, de azt mondta, finom.

Egyébként is arról jutott eszembe ez a kaja, hogy múlt héten hoztam haza egy kis savanyú káposztát savanyúságnak és a fiam legnagyobb döbbenetemre mind megette egy ültő helyében. Úgy tűnik, kezd felnőni, legalábbis abban, hogy a savanyú káposztát már végre megeszi.


Azzal kezdődik, hogy fél kiló húsból pörköltet kell főzni. A recept vegyesen sertés- és marhahúst ír fele-fele arányban, de csináltam már pulykából is. Amíg fő a pörkölt, a cseréptálat be kell áztatni. Én most úgy csináltam, hogy tegnap már megfőztem a pörit, mert tudtam, hogy ma dolgoznom kell, ezért amikor hazaértem, beáztattam a tálat, majd amikor végeztem a munkával, kezdtem a rétegezést: fél kiló savanyú káposztát kell a vizezett cseréptál aljára tenni, erre a pörköltet, és betakarni savanyú káposztával. Negyed liter leveskockából készült húslevest kell még ráönteni. Én most a rétegek közé és a tetejére is tettem pár darab babérlevelet, hogy kicsit pikánsabb legyen. A cseréptálat a fedelével lezártam, hideg sütőbe beraktam, és 220-225 fokon másfél órát sütöttem.

Sokféleképpen lehetne még variálni, például gondolom, nem lenne rossz, egy kis krumplit belekockázni, vagy már tejfölt tenni a rétegek közé is, esetleg nem rétegesen lerakni, hanem összekeverni, majd azt megsütni. Annyi biztos, hogy ez egy igazi téli étel! (Tudom, Micike télen-nyáron, tavasszal-ősszel, bármikor imádja! Fogok is vinni neki a pénteki hosszú műszakjához egy adagot.)

Sztroganoff-csirke avagy Sztroganov-csirke

A napokban levettem a polcról egy üveg uborkát a vacsorához és amikor megkóstoltam, borzasztó dolog történt: nem az volt az üvegben, amire számítottam. Ugyanis két-három üveg uborkámra nem jutott Ilonka néni savanyúléjéből, ezért tettem rá az előző években is használt, boltban vásárolható, előre elkészített savanyúeltevőből, és pont olyan lett, mint eddig minden évben: ehetetlen. Savanyú volt, puha és a leve teljesen zavaros. Na akkor határoztam el, hogy Sztroganoff-csirkét fogok csinálni, abba pont jó lesz ez az iszonyúan ecetes, szinte ehetetlen uborka.

Ki gondolta volna, hogy ez is egy Stahl recept? A piros könyvében van, de ha valakinek ez nem lenne meg, leírom:

Hozzávalók:

• 1 csokor újhagyma
• 30 deka csirkemellfilé csíkokra vágva, sózva, borsozva, lisztezve
• 15 deka gomba vékony szeletekre vágva
• 2 evőkanál vaj
• 2 evőkajál olaj
• 1 deci tejföl
• 1 deci tejszín
• 1/2 teáskanál magos mustár
• 1-2 darab csemegeuborka

A csirkecsíkokat egy evőkanál vaj és olaj keverékén halványpirosra sütöttem, kiszedtem egy tányérba és félretettem. Újabb egy evőkanál vaj és olaj keverékén kicsit megdinszteltem a hagymát, ráöntöttem a gombaszeleteket és pár perc alatt puhára pároltam mindkettőt. Eközben a tejszínt, elkevertem a tejföllel és a magos mustárral, ráöntöttem a megpárolódott gombára, visszaöntöttem a sült csirkecsíkokat és végül még belekevertem az apróra vágott uborkát. Pár percig még együtt rotyogtattam őket, kóstolgatás után pedig utánsóztam és borsoztam.

Régebben mindig rizzsel tállaltam, később spagettivel, de mivel most nem kívántam a rizst, spagettit meg nem találtam, szélesmetéltet főztem hozzá. Így is nagyon finom volt.

Épp elkészültem a fotózással és kezdtem volna vacsorázni, amikor hazaért a fiam. Kérdezte, mi a vacsi? Mondom Sztroganoff-csirke. Mire ő: És nekem? Amit ekkor gondoltam, azt inkább nem írom le!

Kakaós csiga, élesztős-vajas tésztából

A vasárnapi sportprogramomat keresztülhúzta a kisebb hóvihar, és ha már így be voltam zárva a finom meleg házba, gondoltam, épp itt az ideje a már régen tervbe vett élesztős-vajas tészta elkészítésének. Hát, tökéletes nem lett, de legalább vannak sejtéseim, hogy hogyan lehet rajta segíteni. Mindenesetre, sokkal finomabb lett a kelt tésztásnál, még másnaposan is. Persze ha már ennyi kalória van valamiben, akkor legalább finom legyen.

A kenyérsütőgépben csináltam egy adag édes kelt tésztát, olyan lágyabb formát (a vajat kihagytam belőle, mert lesz még úgyis doszt a tésztában).


Közben összedolgoztam 25 dkg vajat 10 dkg liszttel. Az a lényeg, hogy a meleg kezünkkel minél kevesebbet érintkezzen a vajas-lisztes keverék. A hideg vajat felkockázva a liszttel együtt beledobtam az aprítógépbe, a morzsát deszkára borítottam, és gyorsan összegyúrtam, egy nagy késsel megpróbáltam újra kockaalakúvá szobrászkodni, és mehetett megint vissza a hűtőbe.







A kelt tésztát hagytam kb. a duplájára kelni, ez olyan egy óra volt. Aztán egy kicsit ő is mehetett a hűtőbe.



Egy fél óra múlva a kelt tésztát szép nagyra kinyújtottam, a közepére tettem a lisztes vajkockát, szépen ráhajtogattam a tésztát, jobbról, balról, felülről, alulról. Aztán ezt még néhányszor eljátszottam, közte mindig visszaraktam a tésztát a hűtőbe egy fél órácskára.



A többi már ismert, kinyújtottam, megszórtam kakaóval, porcukorral, stb. Ezt viszont nem így kellett volna, mert ez a tészta sokkal hamarabb megsül, mint a kelt tészta, és nem is kell cukros tejjel locsolgatni, szóval nem volt ideje megolvadni a porcukornak, és ropogott az ember foga alatt. Szóval legközelebb tényleg össze kell keverni némi vajjal a kakaóport és a porcukrot, és azt a masszát kell felkenni a tésztára (ami viszont elég macerás, csillagászati mennyiségűre növeli a mosatlanok számát és sokkal lassabb a művelet, sajnos).
Formázás után hagytam még állni vagy 20 percet, és forró, 220 fokos sütőben sütöttem.

Bolognai canelloni

A jolán-napi zsemlesütés alkalmából bolognai spagettit kapott a családom főtt ételként (fő a gyorsaság), és rengeteg szószt csináltam hozzá, amiből még vasárnapra is maradt egy jókora adag. És nem szívesen fagyasztom le, mert, sajnos, ez is fagyasztott húsból készült. Mindenhol azt olvasom, hogy ha a fagyasztott cuccból főzünk, akkor a végterméket nyugodtan le lehet újra fagyasztani, de nekem nem nagyon tetszik ez a dupla fagyasztás, és nem is szoktam élni vele. Friss húsból viszont, sajnos, nagyon ritkán főzök, mert a napjaim általában nem úgy indulnak, hogy egy nagy bögre tea mellett kitalálom, hogy mit is főzzek aznap, és fogom a kosárkámat, elsétálok a piacra, beszerzem az aznapi gyönyörű friss árut, és békésen főzdögélek odahaza, na, szóval nagyon nem így. Így aztán előre betárazok mindenfélét a fagyasztóba, és onnan dolgozom... Na, ezért lett a canelloni, mert mit is csináljak a maradék szósszal. Ami végül is nagyjából olyan lett most, mint egy feltekercselt lasagne.
Hozzávalók:
- kb. 20 dekányi canelloni
- bolognai szósz, olyan 30 dkg darált húsból (mondjuk valami ilyen )
- híg besamel mártás olyan 5 dekányi vajból
- sajt

Kivajaztam egy szögletes sütőtálat, és szépen belefektettem a mokkáskanállal és szósszal (ebből az egyik a szerszám volt:)) feltöltögetett tésztarudacskákat (nem főztem meg előre, nyersen!).

Jó híg besamel mártást csináltam, sok sajttal feltuningoltam, és ezzel felöntöttem a lerakott rudacskákat.
Fólia alatt forró sütőben sütöttem vagy fél órát, ezalatt megfőtt a tészta a híg mártásban. A végén levettem a fóliát, reszeltem még sajtot a tetejére, és rápirítottam.

Rántott csirkecomb

Mit is kívánhattam volna meg ezen a szép téli napon, amikor először havazott? Az egyik legtavaszibb ételt, a rántott csirkecombot petrezselymes krumplival és fejessalátával! Őrület!

Nekem erről a kajáról mindig a tavasz jut eszembe, talán ősi csirketartó gének dolgoznak bennem, talán csak van elég háttérinformációm ahhoz, hogy tudjam, a tyúkok télen nem tojnak, így hát nem is lehet kiscsirke, majd nagyobb csirke, amiből ilyen finom combokat lehetne rántani.

Nem tudok sok új információval szolgálni. Annyit esetleg, hogy mindig szobahőmérsékletű combokat sütök, hogy ne azzal menjen a drága idő a forró olajban, hogy átmelegszik csontig a hús. A másik pedig, hogy panírozás előtt sok-sok-sok helyen hústűvel megszurkálom (lehet késsel bevagdosni is), nem érdekel hogy kifolyik a finom húslé (egyébként nem folyik ki semmi), viszont a só is és a forró olaj is jól el tud jutni a csontig. A legjobban azt utálom, ha sótlan meg ha véres.

Na most nem tudom, látszik-e a képen, hogy ezek a csirkecombok tökéletesre sikerültek? Alig bírtam abbahagyni, de aztán fegyelmeztem magam és kettőt meghagytam holnapra ebédre. Mind a négyet meg tudtam volna enni!

Dzsozeftől szeretném megkérdezni, hogy az hogy lehet, hogy valaki nem tud rántott csirkecombot csinálni?

És akkor most Viki ajánlásával kezdjünk el ráhangolódni a karácsonyi ünnepekre ezen a szép téli napon! :-) (Végre minden munkát leadtam, én már kezdem is! Várom a Mikulás-partyt!)

Pomázi szépségek

Ime a pomázi legszebbek: Kisárpi és Hanka :-)