Stockholmi almatorta

Gyanús volt, nagyon gyanús ez a recept, amit Európa eszik c. szakácskönyvemben találtam: túl sok az alma, a sütőpor és a cukor, túl kevés a sütési idő, vajon megsütötte ezt rajtam kívül valaki? De én betartottam (majdnem) mindent, mert még mindig elhiszem, hogy az ami le van írva bárhol, az úgy igaz, ahogy van. Úgy kell annak lennie, ezt várom tőle. Végül is finom lett egy-két apró módosítással, ám egy-két elmaradt, de szükséges módosítással még jobb lehetne.

Itt van ruha nélkül

Hozzávalók a tésztához:

• 25 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor (én felet tettem bele)
• 2 tojás sárgája

A 24 cm-es kapcsos tortaformámat kivajaztam és megszórtam a zsemlemorzsával. A lisztet, a sütőport és a cukrot, valamint a vaníliás cukrot összekevertem, a vajjal morzsásítottam, majd hozzáadtam a két tojás sárgáját. Semmiképpen nem akart összeállni a tészta, ezért kicsi vizet adtam hozzá és addig gyömöszöltem, míg megadta magát. Azonnal kibéleltem vele a tortaformámat, és így tettem a hűtőbe 2 órára, mert gyanítottam, hogy hűtés után ezt a tésztát már nem tudom majd kinyújtani.

Amikor letelt a két óra (vagy valamennyi), előmelegítettem a sütőt 200 fokra és 10 percig elősütöttem a tésztát. Ezalatt elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 1-1,5 kg alma (nekem nem volt egy kiló almám, csak valami 80 dkg, de ennél kevesebb is elég lett volna ehhez a tortaforma-mérethez)
• 5 dkg mogyoró, dió vagy mandula
• 1 citrom leve és héja (fél citromot használtam és a mélyhűtőmben tartott biocitrom reszelt héjából egy nagyobb csipettel tettem bele)
• 10 dkg cukor (na hát ehelyett talán egy evőkanál barnacukrot szórtam az almára)
• 3 dl tejszín (2 dl tejszín volt itthon és 1 dl tej)
• 3 egész tojás (kettőt használtam és csak a sárgáját, majd később megmagyarázom, miért)
• 1 evőkanál keményítő
• 2 evőkanál zsemlemorzsa (a tortaformához)

Az almát elnegyedeltem, majd vékony szeletekre vágtam. Meglocsoltam a fél citrom levével, rászórtam 1-2 evőkanál barna cukrot, 5 dkg (vagy több, vagy kevesebb) mandulapálcikát és jól összekevertem. Az elősütött tésztát kivettem a sütőből és ledöbbentem rajta, hogy néz ki: a sütőportól mindenhol megdagadt, lehet, hogy valami súllyal (babbal, rizzsel, stb.-vel kellett volna lenyomni és úgy elősütni). 

Az almát elrendeztem a tésztán, meg is nyomkodtam, hogy beleférjen, mert kipúposodott és nem tudtam elképzelni, hogyan fogja a tojásos tejszín mindenhol befedni (sehogy). Ekkor fájdult meg a szívem a Vivitől kapott utolsó szem isteni almáért, amit még hozzáadtam az ehhez a sütihez vásárolt 80 dekányi almához, mert az az alma nyersen annyira finom, kár volt megsütni, nem hiányzott a mennyiséghez. 

A tejszínt összekevertem a tejjel, majd csomómentesre kevertem benne a keményítőt, ezután a tojássárgákat és a reszelt citromhéjat is beledolgoztam. (Azért csak két tojássárgát tettem bele, mert ekkorra már elég reménytelennek láttam, hogy ebből a tortából ehető valami lesz, és a veszteséglistát akartam csökkenteni az egy darab megspórolt tojással.) Az egészet az almára öntöttem, majd (előírás szerint) 200 fokon 15 percig sütöttem. (Ekkor kellene rákenni a felvert tojásfehérjéket, és ezzel még 2-3 percig sütni, de ezt a lépést kihagytam, mert a fehérjékre máshol és máskor lesz majd szükségem.) 

Kivettem 15 perc után a sütőből, de az alma még tök nyers volt, a tejszínes cucc meg folyékony, ezért visszatoltam újabb 15 percre. Amikor megint ellenőriztem, a dolog nem változott, ezért megint visszatoltam 30 percre, ebből 15 percig fóliával letakarva, hogy az alma puhuljon, majd fólia nélkül, hogy piruljon. 

Este már megkóstolni nem tudtam, mert éjfél is elmúlt, mire elkészült, de reggel egy bögre finom tejeskávéval isteni reggeli volt. Egyértelmű különben, hogy a fent nevezett szakácskönyv a 30 cm-es tortaformát favorizálja (ami nekem nincs), és bár itt nem említette ezt a méretet (más recepteknél már többször is), de biztos vagyok benne, hogy minden jobban alakult volna, ha ez az almamennyiség nagyobb felületen oszlik szét, és a tejszínes finomság mindenhol befedi az almát. A tészta egyébként nagyon finom, pont jó édes és ropogós.

Remélem, megdicsér Csincsilla, hogy magamtól észrevettem: a stockholmi almatorta a mogyorós-almás sütinkre hasonlít a legjobban.