Tojásspórolós házi tészta

De hát honnan is kezdjem el? - vág bele Révész a Francia lány című számába. És most én is itt ülök, és nem tudom, honnan kezdjem a tegnapi vacsora leírását.

Azzal kezdődött, hogy szerettem volna Anna majdnem bolognaiját újból elkészíteni, de most már tökéletesre. Ehhez viszont újfajta tésztát terveztem, amit egy különleges eszközzel kell készíteni. Ezt unokatesómtól kaptam, Horvátországból hozta pár évvel ezelőtt egy nyaralásról:

A recept és az eszköz, rajta egy szárított mintadarabbal

A horvát šurlice szerintem ugyanaz a tészta, mint az olasz pici, amivel Jamie Olasz kaják c. szakácskönyvében találkoztam, és nagyon régóta szeretném kipróbálni. Itt jön a bonyodalom! Van ugye a megszokott tésztarecept: 1 tojáshoz 10 deka liszt (ez szerintem 1 fős adag), aztán van a horvát recept, ami a fotón látszik, és van Jamie olasz receptje: 455 g finomra őrölt kukoricaliszt, kb. 200 ml víz (4 főre írja). Melyiket csináljam? 

Persze itt a recept, mert a papír másik oldalán volt...

Hosszas vívódás után a šurlicekészítő eszközhöz mellékelt receptet választottam. Hozzávalók:


- 1 kg liszt
- 2 tojás
- 1 dl olaj
- 0,35 l víz


Persze rögtön a felét vettem mindennek így elsőre. Összegyúrtam a tésztát, és elkezdtem 1 dkg-os darabokra tépkedni. Felsodortam az első tésztát, majd alig tudtam lehúzni az eszközről. Megpróbálkoztam a másodikkal is, kb. 5 percbe telt a sodrás, megint alig tudtam lehúzni. Na ez már nekem is sok volt, mert kiszámoltam, hogy ezzel a tempóval 250 percig tart a tésztakészítés, úgyhogy gyorsan újra összegyúrtam a tésztát és előbányásztam a tésztanyújtó gépemet, hogy a szokásos módon szélesmetéltet készítsek.

A nyújtáshoz nagyon kellett lisztezni ezt a tésztát, mert folyton elszakadt, de aztán végül sikerült megküzdenem vele, és rengeteg szélesmetéltem lett az egytojásos tésztából. Igazán spórolós adag, a hagyományos módszerrel ehhez 5 tojásra lett volna szükség! A tészta felét a géppel vágtam szélesmetéltre, a másik felét pedig késsel, kicsit szélesebbre. Főzéskor pedig kiderült, hogy ezt még sokkal kevesebb ideig kell főzni, mint a szokásos friss házi tésztát. Én kicsit túlfőztem.

Aztán elkészítettem hozzá a szószt: 6 gerezd fokhagymát és 3 ág friss rozmaringot apróra vágtam, olajon jól megsütöttem. Sokkal tovább kell sütni, mint ahogy azt a fokhagyma megkeseredésétől félő szakács gondolná, de azért még ne égjen meg. Amikor elkezdene barnulni a fokhagyma, ráöntöttem 7 deci házi paradicsomlét, és ebbe tettem a 35 dkg darált húst. A hús azonnal szépen szétolvadt a folyadékban, nem kellett villával tördelni, stb. stb., hanem csak kevergetni folyamatosan. Azt tapasztaltam azonban, hogy amint a hús a paradicsomszószba került, a szósz kivilágosodott, majdnem rózsaszín lett, s mivel ez nem tetszett, a főzés végén adtam még hozzá paradicsomlét, hogy a színét kicsit visszanyerje. Így aztán kicsit túl paradicsomos lett most a szószom, de nagyon-nagyon finom! Ezért szerintem érdemes először csak a paradicsomlé felét használni, abba a darált húst, és utána a maradék paradicsomlét. Sóztam, borsoztam, picike cukorral ízesítettem és kész.


És ha már sikerült 4 tojást megspórolnom (120 Ft), akkor igazán megérdemeltem ehhez a finomsághoz egy szép darab parmezán sajtot (1700 Ft), meg is vettem. A maradék tésztát megszárítottam és ezt fogom a zsírosbödönömben tárolni!