Volt pont két és fél szabadnapom Tésán, az egész napos alvás, hempergés és folyamatos Kossuthos olimpiahallgatás (tv nincs) mellett próbáltam valami hasznosat is csinálni. Egyrészt ugye elkezdett érni a szeder, mármint a vadszeder, van néhány tuti bejáratott bokrom a környéken, azokat le kellett szüretelni. Még segítségem is volt, azt hiszem, a gyerekek is belátták, hogy szederlekvár nélkül lehet élni, de minek. Már tavaly is ódákat írtam róla, frenetikusan finom lekvár, gyakorlatilag abban a tempóban fogy, ahogy csinálom. Nagyon finom a piacokon, boltban kapható nagyszemű fekete szeder is, de az erdei az maga a csoda, olyan erős, intenzív íze van (ld. még erdei szamóca kontra eper). Sajnos, a hozzájutás nem lett egyszerűbb, sőt, ha lehet, tavaly óta még tüskésebbek lettek, mondjuk én is. Nem is tudom, hány üveg lett, 10-15, kb., de tényleg folyamatosan töltjük magunkba, szóval már alig egy-kettő van a kamrában, nyaf. Megbeszéltük, hogy egyet eldugunk karácsonyra. Vaníliafagyival egyszerűen frenetikus, de joghurttal is isteni, egyáltalán bármilyen vaníliás dolgot a mennyekbe emel. Érdemes kipróbálni. Tele van minden szederrel. Ámbár tegnap láttam, hogy kislányok kis vödörbe szedték a szentendrei bicikliút és a 11-es út közötti keskeny sávon, hát, én azért az ilyet nem enném meg, de úgy általában teli van minden erdő kipufogógázmentes szederhegyekkel.
Íme az egyik adag zsákmány (ha jól számolom, háromszor voltunk vadászni):
A szederszedő brigádtagjaim:
És egy kis végeredmény (mert fahéjas palacsintával is isteni):
Aztán ott volt ugye a szilva. Tésán eredetileg rengeteg szilvafánk volt, a nyaralások szilvaszedésből álltak. Aztán szép lassan kihaltak, ezzel együtt drasztikusan lecsökkent a saját pálinka mennyisége is, gyakorlatilag a nullán állunk. Pedig a tésai szilvapálinkánál nincs finomabb. Kétféle szilvafánk volt/van, az egyik a vörös szilva, ami szerintem csak pálinkának jó, szép nagyszemű, elég édes, leves, de nem magvaváló egyáltalán, és szerintem vannak sokkal jobb ízű rokonai is. Ez olyan július/augusztusban érik. A másik meg a a besztercei, apró, nagyon édes, kemény húsú, magvaváló. Tökéletes a cukormentes sült szilvalekvárhoz. Már vagy két éve nem volt vörös szilva, de most az idén rengeteg volt, megint (a megmaradt két fán). Szóval még egy kis cefre is lesz. De ha már úgyis ott voltam, akkor elraktam a vörös szilvából is némi lekvárt. Eredetileg nem szeretem olyan nagyon, de a májusi átpasszírozott dolgok nagyon jól szoktak sikerülni, szóval gondoltam, frissből is működni fog. Az eljárás ugyanaz volt, mint a fagyasztottnál, egyben mentek a szilvák a lábasba, aztán a megfőtt gyümölcsöt átpasszíroztam magtalanítás céljából. Pici cukor, fahéj, újabb pár percnyi főzés, és mehettek az üvegekbe.
Hátul látható a passzírozó készülékem. Balra a lekváralap, jobbra meg a magok. Látszik, hogy nem tökéletes a munka, de nekem megfelelt.
Többféle változatot csináltam aztán az alapból, mivel úgyis volt egy csomó körte (iszonyat lelkes kis körtefánk van, minden évben rengeteget terem), lett körtés változat is.
A hullott körtéket meghámoztam, magház, csutka ki, a húst meg feldarabolva pici vízben megpároltam:
Aztán meg összekevertem az átpasszírozott szilvával. Cukorral átrotyogtat, és kész is. Ezt még nem kóstoltuk, de szerintem finom lett, jó sűrű állagot adott neki a körte.
A nagyobb része meg rumos-fahéjas lett, mármint a szilvalekvár, és szerintem irtó finomak.
Ha már unod a lekvárt, akkor jöhetnek a napi cukik, a nyaraló ebekről.
Megint kitört a járvány:
Sokat gyötörték Kófickát:
Néha szegény Zsuzsit is:
Voltunk gombászni is, egyesek pedig fürdőztek közben:
Aztán próbálták szegények kipihenni a fáradalmakat:
Az a gyönyörű, gömbölyű, szerelmetes tárgy napozás közben is jól jöhet. Egyébként is kevés röhejesebb dolog van egy hátán fekve napozó foxinál, és ha be van tömve a szája egy labdával, cseppet sem segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése