Semmi különös, csak finom. Gyorsan kész van, nemigen lehet elrontani. Dobozban elég sokáig elállna, ha nem etetné magát annyira. Ritkán csinálok ilyesmit, mert nem tudok megállni egy darabnál, sajnos. De néha úgy érzem, hogy minden kényeztetés rám fér:)
Hozzávalók:
- 6 dkg kókuszreszelék
- 8,5 dkg zabpehely
- 6 dkg gluténmentes liszt
- fél kávéskanálnyi sütőpor
- 12,5 dkg puha vaj
- 5 dkg barna cukor
- 1 tojás
- fél dl tejszín
- vaníliakivonat
- 5 dkg étcsoki összetörve
Az elkészítés a szokásos: habosra keverjük a puha vajat a cukrokkal, vaníliával, tojással, tejszínnel, utána belekeverjük a liszt-zabpehely-kókusz-sütőpor négyest, meg persze a tört csokit is. Sűrű, jól formázható tésztát kapunk. Sütőpapírral bélelt tepsire diónyi gombócokat teszünk (vizes kéz!), kicsit lenyomkodjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel kb. 10 perc alatt megsütjük.
És akkor jöhet a napi cuki. Régi szokásunk szerint édes mellé édeset. Túl vagyunk a tavasz legnagyobb divatszenzációján, Kóficka megkapta a nyári ruciját. Ilyenkorra már rémesen elhanyagolt kinézete lesz, mint az öregasszonyok, egyre szőrösebb. De aztán lenyűgöző a változás, mindig kiderül, hogy a sok loncsos szőr alatt egy hihetetlenül formás kis test bújik meg:) Asszonyosan gömbölyded, cukorfalat. És irtó jól érzi magát az új bundában. Egyrészt azért, mert nagyon kellemesen hűvös, másrészt azért, mert tudja, hogy gyönyörű, harmadrészt pedig azért, mert ilyenkor folyamatosan simogatjuk és gyömöcköljük, mert isteni érzés hozzáérni, olyan, mint egy extra méretű vakond:)
Bifór:
Áftör:
És akkor most tényleg elvonulunk nyaralni. De ti sem maradtok olvasnivaló nélkül, előre betározok pár posztot, többek között arról, hogy miben tudunk szállítani egy csinos, de túlméretes, elfáradt tacskót. Meg másról.
1 megjegyzés:
Ezzel a recepttel csak az a baj, hogy a zabpehely nem gluténmentes!!!!!!!!!!!!!!
Megjegyzés küldése