Annyira furcsa ilyen jó kis téli időjárásban nyári kajáról írni, bár igazán megszokhatnám már, hogy mindig van uborka, meg paradicsom, paprika, szőlő és dinnye. Tesóm szokta forgatni a szemét a boltban, amikor megkérdezik, hogy milyen a paradicsom, édes-e. Hát milyen legyen decemberben, csókolom? Szar! És a dinnye/eper/szőlő nem magyar, ne tessék megkérdezni! Hogy lenne magyar, hülyék? Tök jó bemenni a boltba, és a szemmel beszélgetést gyakorolni tesómmal. Sokszor össze se kell néznünk, a háta is sugározza a véleményét. És igen, a kígyóuborka sem a legjobb most, de mit tegyünk, ha egyszer azt akarunk enni? Azt eszünk, és kész. Ráadásul ez a joghurtos uborka teljesen ugyanolyan, mint egy jó kis tzatziki, de a recept Ottolenghitől van, úgyhogy ez még annál is sokkal jobb (nekem).
Hozzávalók:
- 2 pici uborka (összesen 200 g) - sajnos nekem most kígyóuborkám volt, ami sokkal vizesebb, mint az a pici uborka, amire Y. O. utal
- 500 g görög joghurt
- 1 gerezd fokhagyma, áttörve
- csipetnyi Cayenne-bors
- 1 evőkanál szárított menta (nem volt itthon, vagy nem találtam meg)
- 2 evőkanál aprított friss menta (az erkélyen még mindig van!)
- 2 evőkanál citromlé
- ½ teáskanál só
- ½ teáskanál őrölt fehér bors
Az uborkát meghámoztam és a nagylyukú reszelővel lereszeltem. (Y. O. azt írja a receptjében, hogy nagyon vékony szeletekre kell vágni, majd abban a formában is ki fogom próbálni.) Mivel a kígyóuborkának rengeteg leve van, egy 10 percre félretettem, hogy engedje ki. Közben az összes többi hozzávalót összekevertem egy tálban, és kinyomva hozzáadtam az uborkát is. 30 percre hűtőbe tettem, hogy jó hidegen tudjam tálalni.
A tetejére mentát tettem díszítésnek, és egy kiskanálnyi pácolt citromot, meg egy kis chilit. Sütőben sült rántott cukkinivel és krumplipürével ettem, és alig bírtam abbahagyni.
De ezt az egészet csak azért írtam le, mert annyira aranyos fotók érkeztek Amyről a hóesésben, hogy azt muszáj megörökíteni a blogban. Nem tudom jól látszik-e, mennyire nem örül itt Amyke a hidegnek és a hónak, még a "kezét" se rakja le, mert fázik. Vagy csak színészkedik, és sajnáltatja magát.
Na, hát tesóm szokott pont ilyen tekintettel hátrafordulni a boltban (oda, ahol én üldögélek, amíg ő kiszolgál), amikor megkérdezik, hogy magyar-e a déligyümölcs, vagy édes-e valami, ami egyébként csak nyáron terem Magyarországon.
Pár perccel később már semmi baja nem volt Amynek a hóeséssel, és készen állt egy újabb hóember-építésre. De ehelyett inkább lesből megtámadta Vikit. Sajnos azt a videót nem tudom megmutatni, mert csúnya szavak hangzanak el benne. A támadás pillanatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése