Jöhetnek az őszi kaják végre! Pénteken Segebagával az Átriumban voltam színházban, mert Pintér Béla elköltözött innen Újpestről. Most kicsit bánatos voltam emiatt, mert egész napra esőt mondtak, féltem, hogy végül villamossal kell mennem, de aztán olyan szerencsém volt, hogy pont elállt az eső, mehettem bringával. Viszont hihetetlen, hogy vinnem kellett kesztyűt és sálat is, és hazafelé a színház után még így is fáztam, mert a nadrágom nem volt elég vastag. Ahhoz képest, hogy előző pénteken, még besötétített, hűtött lakásban gubbasztottam a harmincvalahány fokban, ez egy kicsit hirtelen váltás volt. De a hidegben nagyon jól tud esni egy ilyen forró, piros leveske!
Ezt a levest, vagy egy hasonlót Tahiban kóstoltam először tavasszal, amit Anna főzött, és egy jó kis kirándulás után csak megmelegítette, és ezt ettük. Aztán amikor megettem egy tányérral, szó nélkül felálltam és szedtem még magamnak. Ha jól emlékszem, harmadszorra már nem mertem szedni, de bármennyit meg tudtam volna enni, mert annyira jól esett és olyan finom volt. Azóta már kétszer meg is főztem, csak nem tudtam lefotózni, olyan gyorsan elfogyott. Most nagy adagot csináltam, mert Tomáéknak is adtam belőle. (Most kaptam a hírt, hogy Fanninak is nagyon ízlett!)
Annyira odavagyok ezért a levesért, hogy Évát is befűtöttem, és meg is főzte a hétvégén ő is. És neki sikerült jó fotót is csinálni róla, íme:
Ő kicsit sűrűbbre főzte, bazsalikommal és sajttal tálalta. Sajtot talán azért tett rá, mert Anna hízókúrán van. A neten találtam különböző recepteket, és én ebből a receptből indultam ki, Éva pontosan ezt csinálta, de én aztán folyamatosan kóstolgattam és igazítgattam a mennyiségeket, tehát nekem nem pont ez lett. Éva szerintem követte a receptet, azért lett neki sűrűbb. Egyébként az eredeti receptben nincs szárzeller fehérrépa, meg leveskocka.
Hozzávalók nálam:
- 1 közepes fej hagyma
- kb. 2 szál szárzeller (nekem a mélyhűtőben van feldarabolva, onnan vettem ki kábé ennyit)
- 1,5 szál sárgarépa (nagyon nagyok voltak a répák)
- 1 szál fehérrépa
- 1 gerezd fokhagyma
- olaj
- 200 gramm vörös lencse
- kb. 2 liter víz (lehet, hogy másfél...)
- majdnem egy egész dobozka sűrített paradicsom (fácános), kb. 50 gramm - egy kávéskanálnyi maradt, eltettem a mélyhűtőbe
- fél doboz hámozottparadicsom-konzerv (kb. 200 gramm)
- volt még pár szem koktélparadicsom, amit Olgitól kaptam, azt is beledobtam, hát Tomának főztem, és ő imádja a paradicsomot
- 1 erőleveskocka (húsmentes, direkt elolvastam az összetevőket mert Fanni vega, és reméltem, hogy eszik a levesből)
- só, bors, kakukkfű
Napi cuki nem a tazmán ördög, hanem Muki, Fanni kutyája, ahogy Tomával melegítik egymást és együtt tévéznek.
A panelben meg ma délután beindították a fűtést. Hihetetlen!
2 megjegyzés:
hát ez nagyon cuki. ha a jobb oldalon a füle van, akkor hol a bal???? képzeld, tegnap én is pont vöröslencselevest akartam főzni, nagyjából pont úgy, ahogy írod, annyi különbséggel, hogy paradicsomot nem terveztem beletenni, viszont a végén kicsit áttörtem volna. Addig jutottam, hogy póréhagyma, zöldségek illendően dinsztelve, és akkor elrohantam kutyasétáltatni, ahol is találtunk egy nagy zacskó laskagombát, utána meg a menhelyi nagyréten még vagy fél kiló csiperkét, szóval a végén a vöröslencsét visszavittem a spájzba, és gombaleves lett a végén. Nem volt rossz, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem szeretem a laskagombát. Vargánya, rókagomba, galambgomba és csiperke, a többi meg nem az én világom és slussz passz.
Szerzek fotót a bal füléről is! Majd próbáld ki paradicsommal is a vörös lencsét, mert nagyon finom. Laskát ne tudom, hogy ettem-e, de ha igen, akkor én se vagyok oda érte. Jó, hogy rájöttél, hogy szereted-e!
Megjegyzés küldése