Nagyon szeretem az ázsiai ételeket alaphelyzetben is, de a máltai nyaralás alatt annyiféle egzotikus kaját kóstoltam, hogy most egészen felerősödött bennem a vágy, folyton csak a nepáli étteremre gondolok (és nem, nem a mamára!). Azt az őrületes felfedezést is tettem, mióta hazajöttem, hogy ha életem hátralévő részében mindennap más és más kaját ennék, akkor se tudnék a végére jutni, és mindent megkóstolni, ami a világon van és ehető. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy eléggé válogatós vagyok, és szűk körben mozgok (no tengeri herkentyűk, nyet belsőségek, nein zsíros-cupákos húsok, le (ezt máltaiul mondtam) rovarok), még így is rengeteg marad, amit nemhogy nem kóstoltam, hanem még csak nem is hallottam róla. És megmondom őszintén, ettől eléggé el vagyok keseredve.
A mie-tésztát az Aldiban vettem, máshol még nem láttam. Persze most majd bajban leszek, mert nyílt egy óriási ázsiai kajabolt a Duna Plázában, és én gyakran megfordulok arrafelé (postára megyek oda), úgyhogy kicsit sokba fog nekem ez a boltnyitás kerülni. Amikor felfedeztem a boltot, azonnal nekiálltam korianderpasztát keresni benne, de még nem találtam meg, a kínai eladó meg nem tudott magyarul, így nem tudott segíteni. Nem baj, mert korianderpaszta-keresés címén mehetek majd sokszor, hogy végignézzem a kínálatot. A bolt legalább olyan nagy, mint a máltai ázsiai bolt, amiben voltam, hát lesz mit nézegetni. Szóval a mie-tésztának nagyon tetszett a formája, hogy olyan hullámos, ezért ebből készült most a pirított tésztám, de a blogban található már egy rizstésztás változat Beától, és egy spagettis változat Csincsillától. (A búzalisztből készült tésztákat hívják a kínaiak mie (vagy mian) tésztának.)
1 zacskó kínai mie-tészta, 250 gramm. Először kevésnek tűnt, aztán soknak, és aztán kiderült, hogy kevés 😀
Hozzávalók:
- 1 csomag mie-tészta (250 gramm), de kifőzés után olyan soknak találtam, hogy nem használtam fel mindet, csak kicsit több, mint a felét. A maradékot betettem a mélyhűtőbe. Sajnos.
- 1 db csirkemellfilé, vagy rák, vagy darált hús, vagy akár teljesen el is hagyható a hús
- 1 db sárgarépa
- 20 dkg káposzta, vagy pak choi, vagy spenót, vagy kínai kel, vagy kelkáposzta
- 1 db újhagyma
- 2 db tojás
- 2 evőkanál szójaszósz
- 1 evőkanál halszósz vagy osztrigaszósz
- 1 evőkanál rizsecet
- olívaolaj
- só
Így a felsorolás alatt írom azt a megjegyzést, hogy talán mindenből egyforma mennyiség lenne jó, tehát mondjuk 20 dkg mindenből. A csirkemell se legyen nagyobb és a répa se legyen kisebb. Én csak a káposztát mértem a többit nem. Szóval legyen legközelebb: 20 dkg csirkemell, 20 dkg sárgarépa, 20 dkg káposzta és 20 dkg tészta. Ebből a receptből indultam ki.
A tésztát kifőztem a zacskón leírtak szerint: sós vízben 4 perc alatt. Bármilyen tésztából készül, nem szabad túlfőzni, mert még pirítva is lesz, nehogy szétessen. Amikor letelt a 4 perc, leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem és egy tálcán szétterítettem, hogy ne tudjon összeragadni. Olajjal meglocsolhattam volna, de az elmaradt.
Ezután a többi hozzávalót is előkészítettem: felcsíkoztam a csirkemellet. Itt jegyzem meg, hogy a recept szerint így kell kisütni, mindenféle fűszerezés nélkül, de kóstolás után megállapítottam, hogy be kell pácolni szójaszószba és rizsecetbe, vagy kínai ötfűszerkeverékbe és olívaolajba, vagy egyszerűen csak sózni-borsozni, mert így eléggé visszafogta a végén az ízeket (és még így is nagyon finom volt!).
A répát 3 darabra vágtam, aztán hosszában felszeleteltem, aztán csíkokra vágtam a szeleteket. A káposztát felcsíkoztam, az újhagymát hosszában félbevágtam és aztán félkarikákra szeleteltem.
A két tojást csipetnyi sóval felvertem.
És így szépen előkészülve már csak 10 perc van hátra az evésig. Először egy evőkanálnyi olajat melegítettem egy serpenyőben, és ráöntöttem a tojást. Kicsit elterítettem, és amikor már kezdett sülni, akkor kisebb darabokra törtem fakanállal (valahogy vékonyabbra kéne sütni, mondjuk olyanra, mint egy palacsintát, és akkor darabolni, talán kisebb tojások kellenek, nem ilyen XL-esek, mint ami nekem van, akkor vékonyabbra terülne szét). A sült tojást átöntöttem egy tányérba, és ugyanebben a serpenyőben néhány löttyintésnyi olívaolajon megsütöttem a csirkehúst. Amikor megpirult, a csirkére szórtam az újhagymát, kicsit sütöttem (mondjuk 1 percet), aztán ment rá a répa, és ezzel is egy kicsit pirítottam (mondjuk 2 percet). Ezután tettem rá a káposztát, amivel már megint csak egy keveset pirítottam, kevergettem (mondjuk megint 1 percet) és erre az egyvelegre ráöntöttem a hideg tésztát. A tésztára 1 evőkanál világos és 1 evőkanál sötét szójaszószt, plusz 1 evőkanál halszószt locsoltam, és 1 csapott teáskanál sót is tettem rá. Eközben is sül a tészta alatt a sok zöldség és a hús, szóval gyorsan kell fűszerezni. Két fakanállal összekevertem a sült tésztát, míg mindenhol szépen bevonta a szójaszósz, és már nem maradt sehol fehéren a tészta, végül hozzáadtam a korábban megsütött tojást is. Ekkor lekapcsoltam a tűzhelyet (kerámialapos, tehát egy darabig még forró marad a serpenyő alatt), és egy evőkanál rizsecettel locsoltam meg a sercegő, gőzölgő sült tésztámat, és ezt is jól elkevertem.
Tálaláskor a tányéron még meglocsoltam egy kis világos szójaszósszal, mert valahogy úgy éreztem, az még kell hozzá. Amit javítani lehetne rajta, hogy a húst mindenképpen be kell fűszerezni sütés előtt, és kicsit kisebb darabokra kell vágni, mint én most. De így is elmondhatatlanul finom lett, egyszerűen tökéletes, pillanatok alatt elfogyott, és sajnáltam, hogy nem csináltam többet. Ami itt a serpenyőben látható, az a kifőtt tésztának kicsit több, mint a fele.
A napi cuki meg az, hogy most már végre teljesen beköltöztem Vikiékhez a tetőteraszomra:
és nem szeretem, ha háborgatnak otthon:
de a mérges nézéssel sem tudom elijeszteni a félelmetes betolakodót, egyre közelebb jön:
és hát el lehet képzelni a folytatást ezek után. Arról nincs fotó szerencsére. Viszont ez a fül ebből a nézetből (is) annyira cuki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése