Könnyű csokoládétorta

Mi csak gumitortának hívjuk, mert ismét sikerült elrontanom egy tortát. Kivételesen nem a recepttel volt a baj, hanem mivel nem találtam itthon szódabikarbónát, idő már nem volt rá, hogy leszaladjak érte a boltba, ezért ezt kihagytam. Nagy hiba volt, legalábbis én úgy érzem, ezért lett tömör, nehéz sületlenszerű, gumiállagú. Ízre viszont nagyon finom érdemes lesz majd még egyszer megpróbálni - ha kiheverem a sok finom kakaópor elvesztegetését.

A recept megint Daniel Green, Catherine Collins: A koleszterinszint csökkenthető szakácskönyvéből van, ez most az új kedvencem. Tesómnak sütöttem szülinapjára, de most mégis inkább felszeletelve megszárítom az egész tortát sütőben és szabad levegőn, és tortadarának, eperjoghurtra ízesítőnek, meg ilyenekre szeretném elhasználni, ha működik ez a B terv.

Hozzávalók 14 személyre:

- 240 g finomliszt

- 120 g nem édesített kakaópor

- 240 g extra finom porcukor (azaz porcukor)

- 2 teáskanál szódabikarbóna

- 2 teáskanál sütőpor

- 1 teáskanál só (hát ennyit nem mertem beletenni, de majdnem)

- 1 teáskanál őrölt fahéj

- 275 g kimagozott aszalt szilva pürésítve (sajnos a finom sültszilva-lekváromat használtam)

- 2 teáskanál vaníliaesszencia (nem hiszem, hogy azért nem sikerült a torta, mert ezt kihagytam belőle)

- 2 tojás

- 225 ml fölözött tej

- 225 ml erős kávé

- maréknyi eper a tálaláshoz (elhagyható)

A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kikenünk olajjal egy 22 cm-es tortaformát (én az aljára inkább sütőpapírt tettem). Egy nagyméretű keverőtálban összeöntjük a lisztet, a kakaóport, a porcukrot, a szódabikarbónát, a sütőport, a sót és a fahéjat. Hozzáadjuk az aszalt szilvát, a tojást és a tejet, majd jól összekeverjük. Hozzáöntjük a kávét a keverékhez, és az egészet az előkészített tortaformába töltjük. 40-45 percig sütjük, vagy addig, amíg a sütemény közepébe szúrt kés hegyére már nem ragad rá a torta.

Néhány percig hagyjuk hűlni, majd a tetejét porcukorral hitnjük meg, és máris tálalhatjuk, mellé esetleg epret is szolgálhatunk fel.

Egy adag tápértéke: 854 kJ (204 kcal), 4,1 g zsír, 1,4 g telített zsír, 0,31 g nátrium.

Sajnálom, hogy nekem nem sikerült, és majd megkérem tesómat, hogy szkennelje be az eredeti fotót a tortáról, hogy fel tudjam ide tenni, hátha kedvet kap valaki a kipróbáláshoz.

Paradicsomos-kukoricás házi spagetti

Amióta anyukám nyugdíjas lett, egyre-másra valósítja meg azokat a dolgokat, amikre az elmúlt években-évtizedekben nem volt ideje vagy energiája. Az egyik ilyen például a házitészta készítése.


Testvérem születésekor (lassan 26 éve) vették ezt a jó kis tésztakészítő gépet, ami azóta kb. kétszer volt használva mindössze. Ugyanis anyukám, ha nekiáll, nagy mennyiségben csinál tésztát, amit utána megszárít és dobozokba csomagolva eltesz. Múlt hét szombaton nekiálltunk...


Andi már többször is beavatott minket a házitészta készítés rejtelmeibe, például itt és itt lehet olvasni.

Mi a következő receptet követtük:
- 10 dkg liszt
- 1 db tojás

Természetesen ennek a sokszorosával kezdtünk. Próbaként beleszórtunk 1 kg lisztet a dagasztógép keverőtáljába és alacsony fokozaton elkezdtük keverni. Apránként hozzáadtunk 10 db tojást és amikor már majdnem teljesen összeállította a gép, kiborítottuk a tálból és alaposan átgyúrtuk a tésztát.

Először az alap, simítófejjel kezdtük a nyújtást. A nagy cipóból kis darabokat vágtunk és egy-egy darabot ötször-hatszor áthajtottunk a tésztakészítő hengerei között, mindig egyre szűkülő fokozaton. Anyu gépén az 1-es a legvastagabb, a 7-es a legvékonyabb. Ennyi lap lett 1 kg lisztből:


Rövid ideig szárítottuk a lapokat, hogy könnyebben tudjunk bánni velük. Amíg száradtak, addig begyúrtunk újabb 1 kg lisztet és 10 tojást és ezzel a tésztával is megismételtük az előző folyamatot.

Ezután a szárazabb lapokat kezdtük feldolgozni. 6 vagy 7 féle különböző tészta készítésére alkalmas fejet tudtunk volna csatlakoztatni géphez, de végül 4 féle készült belőlük.

Spagetti:


Cikkcakkos szélű szélesmetélt:


Cérnametélt:


Sima szélű szélesmetélt:


A szélesmetéltekkel könnyű dolgunk volt, szépen vágta a gép, de a spagettivel és a cérnametélttel szenvedtünk. Folyamatosan tapadt össze, ahogy kijött a gépből és nem mertük nagyon szétrázogatni, nehogy szétszakadjon.

A 2 kg lisztből annyi tészta lett, hogy anyukámék ágyát teljesen beterítette. Aznap majdnem teljesen meg is száradtak, anyu bedobozolta mindegyiket, de a biztonság kedvéért másnap még kitette száradni a napra.


Ma pedig kipróbáltam az egyik kérdéses tésztát, a spagettit, hogy egyáltalán érdemes-e legközelebb foglalkozni vele.

Először is kifőztem a tésztát. Addig nem mertem szószt készíteni hozzá, mert benne volt a levegőben, hogy végül a kutyák kapják meg. :) De nem így lett. Igaz, hogy az összetapadt szálak nem nagyon akartak szétjönni a főzővízben sem, de egészen ehetőre sikerült. Természetesen más íze van, mint a "bolti" tésztáknak, de aki úgy áll hozzá, hogy ez két külön műfaj, az nem fog csalódni.

Ugyanúgy főztem ki mint bármilyen más tésztát: forrásban lévő sós vízbe szórtam (amibe pici olajat is tettem), néha megkeverve megvártam hogy újra felforrjon, ekkor elzártam a gázt, lefedtem a lábast és néhány percig hagytam hogy puhuljon. A leszűréskor láttam, hogy az összetapadt szálak nagy része szétesett, de azért sajnos maradt benne olyan is. :(


Ekkor gyorsan körülnéztem, hogy miből dobhatnék össze szószt kb. 25 dkg tésztához. A választék a következő volt:

- fél doboz bontott konzerv csemegekukorica
- 1 db kápia paprika
- 2 szál csemegehagyma
- 2 db paradicsom
- zellerszár
- só, bors
- olaj

A hagymát felkarikáztam, a paprikát kis darabokra vágtam, majd olajon megpároltam. Hozzákevertem a kukoricát és a kockára vágott paradicsomokat is. Sóztam-borsoztam, lefedve főztem. A paradicsom nagyon hamar levet eresztett és néhány perc alatt sűrű szaftja lett. A zellerszárat felaprítottam és megszórtam vele a szószt. Két-három perc után pedig tálaltam a tésztát.

Azt hiszem, folytatás következik, már ami a tésztagyártást illeti...

Ha van valakinek ötlete, hogyan lehet megvalósítani, hogy ne tapadjanak össze a spagetti és cérnametélt szálak, örömmel veszem és előre is köszönöm!

Csirkehúsleves

Megint Daniel Green-Catherine Collins: A koleszterinszint csökkenthető - Étrend, főzés, receptek szakácskönyvből próbáltam ki egy receptet. Fotó nem volt hozzá, nyilván a szerző előszava miatt kaptam kedvet ehhez a leveshez. Így szól:

Ezt a fogást a világ minden pontján előszeretettel készítik. A kínaiak a jó erőnlét érdekében fogyasztják, és jótékony hatása miatt neve évszázadokon át "zsidó penicillin" volt. Nagyon meggyzőző."

Valahogy engem is meggyőzött! :-)

Hozzávalók hat személyre:

- 1 evőkanál olívaolaj

- 2 hagyma felkockázva

- 2 szál zellerzöld apróra vágva

- 2 répa apróra felkockázva

- 55 g finomliszt

- 1,2 l házi készítésű, vagy alacsony sótartalmú leveskockából készült csirkehúsleves-alap

- frissen őrölt fekete bors

- 450 g kicsontozott főtt csirkehús bőr nélkül és feldarabolva

- 1 evőkanál petrezselyem felvágva.

Azzal kezdtem, hogy elfeleztem a mennyiségeket, mégse három, hanem két adag lett belőle. Egyet megettem azon nyomban, egy pedig tesómé lesz, legalább néha diétázzon egy kicsit! A 2 répát nem tudtam értelmezni, ezért egy közepes sárga-, és egy közepes fehérrépát használtam, még a fele adaghoz is. A főtt hús helyett pedig sült csirkecombot tettem bele, szerintem nincs túl nagy különbség, és persze sóztam is rendesen. A végeredmény finom laktató, melengető leves lett, nincs is jobb ennél ilyen hűvös, szeles őszi időben.

Felmelegítjük az olajat egy nagyméretű lábosban. Hozzáadjuk a hagymát, a zellerzöldet és a répát, majd 3-4 percig sütjük alacsony hőfokon. Beleszórjuk a lisztet, és további 1 perci sütjük, ezután beleöntjük a levesalapot, és forrásba hozzuk. Frissen őrölt borssal ízesítjük, és 10 percig lassú tűzön főzzük. Hozzáadjuk az apró falatkákra vágott főtt csirkehúst, és még 5 percig melegítjük, majd petrezselyemmel díszítve tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 1021 kJ (244 kcal), 8 g zsír, 2,2 g telített zsír, 0,17 g nátrium)

Nincs is más hátra, mint hogy várjam a jó erőnlétet.

Nagyon gyorsan elkészíthető, finom, laktató leves, nem mellékesen tökéletesen el lehet adni vele maradék főtt vagy sült húsokat a finnyás közönségnek.

Lepénykenyér, DNK

Csak egy kis játék, épp elfogytak a készletek, viszont már ott volt a kész dagasztás nélküli tésztám, merthogy kenyérsütő nap volt.
Két kis gyerekökölnyi darabot lisztes deszkán körformára pofoztam, és icipici vajjal kikent palacsintasütőben megsütöttem. Új forma, új íz:) Ez is nagyon finom lett (és nincs belseje, ami nyers maradna:)), tökéletes ragukhoz, főzelékekhez, de csak úgy magában egy kis vajjal is.

Paradicsomos-sajtos tészta

Fuszulyka kérésére, mert számomra is érthetetlen módon eddig még nem szerepelt nálunk (pedig úgy kéthetente egyszer biztos összedobok egyet).

Nálunk ez pont olyan, mint másutt a paprikás krumpli, amikor gyorsan kéne valami főtt étel, amit mindenki szeret, nem is kell hozzá boltba menni, csak olyasmi van benne, ami általában azért van otthon. Vegáknak is jó, ha épp errefelé téved egy, de a húsevők is szeretik általában, mert olyan jó melengetően fűszeres. Egy Stahl-recept volt az őse, de már erősen átalakult. Tényleg semmi extra, de valahogy mindenki szereti. Ja, és remek maradékfaló, szuperül hasznosítható benne az összes száraz sajtvég, elfelejtett krémsajt, megpuhult paradicsom, unatkozó csili, meg még amit találok a hűtőben:)
Stopperrel lemértem, négy nagy adag 30 perc alatt van egy kicsivel, vegáknak még rövidebb (nekik ugye nem kell bajlódniuk a füstölt szalonnával). Mosogatás nélkül.

Hozzávalók:
- némi füstölt szalonna vagy libazsír vagy olívaolaj, illetve ezek keveréke
- 1 liter sűrített paradicsom, 1-2 dl vízzel együtt (a paradicsomos üvegeket és dobozokat ezzel kényelmesen ki tudom öblíteni, nem kell kapirgálni)
- néhány nyers paradicsom (kihagyható, de jobb vele)
- 1 kávéskanál méz, cukor, ilyesmi
- kb. 20 dkg vegyes sajt (amit épp találok, trappista, ementáli, krémsajt, feta, stb.)
- 2-3 fej vöröshagyma
- fél fej fokhagyma (nyugodtan lehet több is:))
- egy csili
- só, bors, őrölt gyömbér és római kömény (a két utolsó kihagyható, de azért jobb velük)

Ha szalonnát is teszek bele, akkor apróra felkockázom, és egy jó nagy lábasban (akkorában, amiben majd elfér az egész tészta) halványbarnára sütöm. Szalonna nélkül csak beleteszek 2-3 evőkanálnyi zsiradékot a lábasba. A hagymát apróra vágom, és némi só társaságában  üvegesre párolom. (Közben felteszem a tésztafőző vizet.) Belenyomom a tengernyi fokhagymát, fél percig összeforrósítom. Most mehet bele a sűrített paradicsom, meg a nyers is, felkockázva (ha van időm és kedvem, akkor forró vízbe mártva lehúzom a héjukat). Mehetnek bele a fűszerek is, meg a csili összevágva, meg a méz is. Fedő nélkül kis lángon rotyogtatom, néha megkeverem, szépen be fog sűrűsödni addig, amíg kifő a tészta.
A mártásba kerülő sajtokat előkészítem, ha kell, lereszelem. Mikor már majdnem kész a tészta, akkor beleöntöm a sajtokat a paradicsomszószba, és már zárom is el a gázt alatta, csak jó alaposan átkeverem. Ebbe szedem bele a kész tésztát (a legjobb valamilyen csavaros fazon, hogy jó nagy legyen a felülete).
Eleinte nagyon soknak fog tűnni a szósz, de ezt a tészta majd szépen fel fogja szívni, és nagyon-nagyon finom lesz. Tehát tálalás előtt még legalább tíz percig pihentetni kell. (Van, amikor kivajazott tepsibe borítom, és még kicsit átsütöm.) Érdemes még egy kicsi finomabb sajttal megszórni a tányéron, de az sem katasztrófa, ha ez elmarad.

Napi cukinak ropogós friss kép a a rég látott bukaresti Villám cicáról, aki így fogadja a hazatérőket. Annyira édes, nem? Gondolom, közben meg ezer decibellel dorombol:)

Káposztával töltött almapaprika

Évek óta készülök rá, hogy káposztával töltött almapaprikát is teszek el télire, mert ez a fiam kedvence. Piacon szoktam neki venni nagy ritkán, de a piacos savanyúságokkal az a bajom, hogy egyenízük van, és nem tudom, mennyi vegyszert használnak hozzá. Gyanítom, sokat.

Mindig nagy macerának képzeltem ennek a savanyúságnak az eltevését, és meg kell mondjam őszintén, az is. Én ugyan a töltögetésről gondoltam, hogy megvisel majd, de nem azzal van a fő probléma, hanem hogy sok kis munkafolyamat van, sok időt kell rászánni az üvegek mosogatásától kezdve a káposzta lereszelésén és órákig sóban pihentetésén keresztül a paprikák kimagozásáig - rámegy az egész nap. Most, hogy van időm rá, belevágtam mégis egy kisebb kísérleti adag elkészítésébe, de a végső döntést, hogy fogok-e ilyet még csinálni, csak 1-2 hónap múlva tudom meghozni, amikor az első kóstolásnál kiderül, milyen lett.

Sajnos nincsen ősi házi receptem, ezért Erdélyi Lajosné dr. Rakjunk el télire szakácskönyvéből néztem ki a receptet. Itt nem írják le pontosan, mennyi paprikához mennyi káposzta és mennyi felöntőlé kell, ezért most ez is a kísérlet része volt. Én 2,5 kiló almapaprikát vettem, és a káposzta lereszelés után 1,5 kiló lett, ami nagyon kevésnek bizonyult. Ezért írom majd a hozzávalókhoz, hogy a paprika és a káposzta mennyisége egyenlő legyen, bár szerintem ha több a káposzta, azt is bele lehet gyömöszölni a paprikák belsejébe.

Hozzávalók:

- 2,5 kg almapaprika

- 2,5 kg káposzta (lereszelve mérve)

- a káposztához kilogrammonként 2 dkg só

Felöntőlé 1 adaghoz, valamint zárójelben jelezve ehhez a mennyiséghez (ötszörös adag):

- 8 dl víz (4 l víz)

- 2 dkg cukor (10 dkg cukor)

- 2 dkg só (10 dkg cukor)

- 1 g szalicil - ezt kihagytam

- 1,25 dl 20%-os ecet (6,25 dl 20%-os ecet) - 10%-os ecetből a duplája

- esetleg bors, mustármag, koriandermag

A káposztát lereszeltem, kilogrammonként 2 dkg sóval rétegenként beszórtam. A sóba kellene keverni a szalicilt, de ezt kihagytam. (Borként szívesen tettem volna bele egy picit, hogy a káposzta szép fehér maradjon, de az a tesómnál maradt, ezért az sincs benne.) A káposztát a sóval 3 órán keresztül békén hagytam. A könyv azt írja, hogy kellemes ízt ad a készítménynek, ha a káposztába egy kevés őrölt borsot, őrölt mustárt és koriandert is keverünk, de én ezt se tettem, mert nem akartam, hogy elszíneződjön a káposzta. Szívesen tettem volna a felöntőlébe viszont ezeket a fűszereket, de itthon nem találtam, a boltban meg nem kaptam.

Elkészítettem a felöntőlevet, első nekifutásra ötszörös adagot: 4 liter vízhez 10 dkg cukrot, 10 dkg sót, pár szem borsot adtam, és az egészet felforraltam, majd félretettem hűlni. Amikor kihűlt, de lehet a forrás végén is, hozzáadtam az ecetet. Én 10%-os ecetet használtam, hogy minél több legyen a felöntőlé, és most látom, hogy ezzel elszámoltam magam, kicsit kevesebbet tettem bele, mint kellett volna.

A paprikákat egyenként megmostam, félretettem száradni. Amikor újra nekifogtam, kivágtam a magházukat, ki is ütögettem a magokat a belsejéből. (Ez volt a legrosszabb feladat.) A káposztát jól kinyomkodtam, és szorosan a paprikába töltöttem. Töltögetéskor még elég sok lét ki lehet belőlük nyomni. (Ez a feladat elég élvezhető volt.) Sajnos nekem kevesebb volt a káposztám, ezért nem jutott minden paprikába, de azt megállapíthatom, hogy ennyi paprikából és káposztából 4 db 7 dl-es üveg lett tele.

A könyv azt írja, "felöntés után az üvegeket lazán elhelyezett, tenyérrel kissé benyomott kettős rétegű celofánnal zárjuk, mert ennél a terméknél is felléphet enyhe erjedés". Hát köszi. Én a szokásos módon lezártam (folpackot tettem a tető alá, hogy az ne rozsdásodjon, és most kivételesen szalicilt szórtam a folpack és a fedő közé), és azóta szem előtt tartom egy tálcán, nehogy már a kamraszekrényt folyassa össze az ecetes-cukros lével. És valóban kicsi lé még mindig van alattuk, pedig már több, mint egy hete figyelem a folyamatot. Remélem egyszer abbahagyja, és tehetem őket a polcra.

Később tudok majd arról beszámolni, hogy milyen lett, ízlik-e ezzel a felöntőlével, meddig áll el tartósító nélkül, beszürkül-e a káposzta, meg minden ilyen fontos dologról.

Beszámoló itt olvasható, de aki nem akar odakattintani, annak ideírom, hogy tökéletes lett, nem romlott meg, kemény maradt a paprika és finom az íze!

Citromos-ragadós csirke

Tesómnak névnapjára megvettem Daniel Green-Catherine Collins A koleszterinszint csökkenthető (Étrend, főzés, receptek - érrendszerünk védelmében) c. szakácskönyvét, mert egy orvosi vizsgálaton kiderült, hogy magas a koleszterinszintje. Most egy kicsit visszaszereztem tőle ezt a könyvet, és néhány receptet ki szeretnék próbálni belőle, ez lett az első.

A kiadó előszava ehhez a recepthez a legjobb lesz ide, nekem nem is kell írnom semmit: A csirke bőrének eltávolítása drámaian csökkenti a telített zsírok mennyiségét úgy, hogy közben semmit nem veszítünk az ízhatásból. Az íz és a kompozíció érdekében tálalja rukkolaágyon, rizzsel vagy anélkül.

Hozzávalók 4 személyre:

- 8 csirkerész (mell, felső- vagy alsócomb)

- 3 citrom

- 2 evőkanál pergetett méz

- 3 gerezd fokhagyma nem megpucolva

- 1 evőkanál olívaolaj

- 2-3 hajtás friss rozmaring

Annyit változtattam rajta, hogy a mellekről igen, de combokról a bőrt nem szedtem le, mert az nekem készült, bár ha tesómnak magas a koleszterinje, akkor nyilván nekem is, viszont engem nem érdekel. A friss rozmaring helyett, mivel az úgyis elszáradt az erkélyen, szárítottat morzsoltam rá, és 3 helyett 7 fokhagymagerezdet használtam. Természetesen nem felejtettem el alaposan sózni és borsozni is a csirkedarabokat, mert anélkül én nem bírok megenni semmit.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A citromok levét egy nagy tepsibe kipréseljük. Hozzáadjuk a mézet, a fokhagymagerezdeket és az olívaolajat, majd jól összekeverjük. A csirkedarabokat beletesszük a tepsibe, meg is forgatjuk többször a finom páclében, és a kifacsart fél citromokat köré rakjuk. (Meglepő, hogy a sütés ideje alatt a kifacsart citromokból még mennyi citromlé kerül a tepsibe.) Beletesszük a rozmaringot is, és 1 órán át sütjük. A citrom a végére ragacsossá válik, karamellizálódik, és ugyancsak fogyasztható (ha bio).

(Egy adag tápértéke: 1439 kJ (344 kcal), 17,6 g zsír, 4,8 g telített zsír, 0,25 g nátrium.)

Hogy tökéletes legyen ez a kis koleszterindiétás kaja, jó házi vajjal és házi tejjel (mindenképpen a fölével együtt) készített krumplipürét adtam mellé. Nagyon finom lett, de legközelebb kicsit több mézzel és egy pici gyömbérrel fogom készíteni.

Bazsalikomos paradicsomsaláta

Sürgős hiánypótlás, a kedvenc nyári salátánk.

Hozzávalók:
- 1-2 kg édes, nyári paradicsom (ha lehet, frissen szedve:))
- egy maréknyi friss bazsalikomlevél (ha lehet frissen szedve:))
- egy mindenre kíváncsi, rossz természetű, édes kicsi fekete cica
- 2-3 fej hagyma
- só, bors, méz, olívaolaj
- kevés balzsamecet

A hagymával kell kezdeni, legyen ideje gyengülni. Meghámozom, vékonyan felkarikázom, és egy nagy marék sóval összekeverve kirakom a konyhából, másutt illatozzon.
A paradicsomokat megmosom, felkockázom, karikázom, mikor milyen kedvem van. A bazsalikomleveleket megmosom felaprítom. Egy salátástálban összekeverem őket, mehetnek az ízesítők, pici bors, szűk evőkanál méz, meg kb. ennyi balzsamecet (só nem kell, az majd megy a hagymával együtt).
A hagymának legalább tíz percet állnia kell a sóban, hogy elmenjen az ereje (több is lehet, persze). Utána nagyon alaposan átmosom, hogy kimenjen a só nagy része (nekem az vált be a legjobban, hogy átmosom, utána sok vízben hagyom állni 1-2 percet, aztán megint átmosom).
Hozzákeverem a többihez, és mehet is a hűtőbe, kell egy kis idő, hogy összeérjenek az ízek. Megunhatatlanul finom.

Azt hittem, már rég beírtam, kerestem a múltkor, de nem találtam. Eddig volt:
- Beáék nyári csodája, uborkás-lilahagymás paradicsomsaláta
- Jamie paradicsomsalátája
-

Parázson sült igazi kürtős kalács

Kisnánán töltöttük barátaimmal ezt a csodálatos hétvégét főzéssel, sütéssel, táncolással, beugrózással, icipici, te tényleg csak nagyon rövid erdei sétával, csipkebogyószedéssel és -magozással, napozással, veszekedéssel és röhögéssel. Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással, mert bár ilyen késő ősszel még sohasem mentünk, ez alkalommal volt a legszebb időnk, még éjszakára se kellett nagyon felöltöznünk, főleg amikor táncoltunk, még az egy szál póló is sok volt időnként.

Tizedik alkalommal voltunk ebben a szép parasztházban, és a kajákat most már nemigen variáljuk, mert elég nehéz olyat találni, ami mind a 8-10 embernek ehető, ugyanakkor szabad tűzön, bográcsban készíthető. A menü hagyományosan úgy alakul, hogy első nap gulyást főzünk, második nap marhapörköltet és harmadik nap finom húslevest a fáradt gyomrok gyógyítására.

Tomi barátunk viszont minden ilyen alkalommal süt nekünk valami finomságot, volt már palacsinta (többször is), aranygaluska, mákos guba, császármorzsa. Mivel annyira szereti az édességet, hogy mindenképpen meg akarja tanulni a házi sütik csínját-bínját, ezért mostanában már mindig új receptekkel áll elő, amit kicsi segítséggel mindig el is készít nekünk. Nélkülözhetetlen egy ilyen barát a bulikon! (Meg amúgy is.)

Idén azt találta ki, hogy ha már úgyis tudunk jó parazsat csinálni, mi lenne, ha megpróbálnánk parázson sült igazi kürtős kalácsot sütni. Van dagasztógépünk, van parazsunk, van sütőszerkezetünk, miért is ne? Keresett az interneten egy receptet, aminek láttán egyikünk kiakadt a vaj, másikunk a tojás mennyiségén, de Tomit nem lehetett eltántorítani, ezt a receptet akarta szóról szóra követni. Jól is tette, mert legalább megtanulhatta, hogyan lehet vesztett helyzetből győzni, azaz egy szar receptből is valami csodafinomat készíteni!

Hozzávalók:

50 dkg liszt (még kell hozzá legalább 4-5 marékkal!)

2,5 dl langyos tej

3 dkg élesztő

2 tojás

6 dkg olvasztott vaj

5 dkg cukor

A lisztet egy tálba szitáljuk, ha van szitánk, a közepébe mélyedést készítünk, amibe belemorzsoljuk az élesztőt és ráöntjük a langyos tejet. Kicsit összekeverjük, és a tálat letakarva 10 percig hagyjuk békén, hogy felfusson az élesztő. 10 perc múlva akár felfut, akár nem (nekünk speciel nem futott), hozzáadjuk az olvasztott vajat, a 2 tojást és a cukrot. Szép fényesre, hólyagosra dagasztjuk.

Már írtam, hogy a recept olvasásakor hányan hányfélén akadtunk ki, de Tomi a tészta recept szerint összeállított küllemén nézett kicsit kétkedve maga elé, hogy lesz-e ebből valami? Hát igen, amikor megpróbáltuk megdagasztani, ez a tészta pont úgy nézett ki, mint egy sűrű nokedlitészta, és ha nem szórunk hozzá még vagy 5-10 deka lisztet, mehetett volna a kukába.



Elég gyorsan duplájára kelt a napon, ekkor egy-egy darabot téptünk a tésztából, kígyóvá sodortuk, és feltekertük a kürtőskalács-sütő szerszámra. Nagyon nehéz volt a formázás, mert igen lágy tésztát kaptunk, talán a vaj miatt, talán másért,mindenesetre szakadt, foszlott. A feltekert tészta külsejét szépen kézzel megolajoztuk és jó alaposan cukorba forgattuk, bele is nyomtuk.

Ekkor lép közbe a másik nélkülözhetetlen barát, aki olyan szuper parazsat csinált nekünk, akár egy profi kalácssütő, tökéletesen időzítve a tűzrakást, meg a mennyiséget, és ez a jó parázs mind a 10 kürtőskalácsunk megsütéséig kitartott.

Folyamatosan forgatva szép pirosra sütöttük a forró parázs fölött. Amikor megsült, szép fényes bevonat képződött rajta, és még azon forrón belehempergettük vagy cukros dióba, vagy fahéjas cukorba, vagy sima cukorba, de a teljesen pucér változatot is megkóstoltuk. Valóban tökéletes, isteni, gyönyörű, az eredetinél is finomabb kürtős kalácsaink lettek.

A receptet nem linkelem be, mert nem is tudom Tomi hirtelen honnan szedte. A telefonjával töltötte le, majd kiírta onnan egy kis papírra magának, de meg se érdemli a megemlékezést ez a recept, mert egy kezdő szakács az eredeti arányokkal készült eredményen biztosan sírógörcsöt kapott volna.

Ugyan nem pontosan ebben a feldolgozásban, de erre a számra is táncoltunk a hétvégn. Az Alma együttes nemrég az Old Timer Kiállításon - ahol tesóm is dolgozott nagy örömére - lépett fel ezzel a számmal, jól elszórakoztatva a közönséget, és azóta tesómmal mind a ketten beléjük vagyunk habarodva. Érdemes végighallgatni,

és gyakorolni. Most jut eszembe, azért az se lenne rossz, ha esetleg legközelebb megpróbálnánk mi is így, mint ahogy a gyerekek.

Szezámos rúd, paradicsomos és bazsalikomos változatban

Semmi extra, csak másként formázott pogácsa. Pékségekben szokott lenni néha valami ilyesmi, és meg lehet kívánni, jó ropogós a sok tekeréstől, és finom íze van a kencéktől.
Valószínűleg bármilyen tésztából el lehet készíteni, akár még bolti levelesből is, én most a nagy pogácsaverseny során nálam nyertes Piszke-féle tésztát választottam, annyi változtatással, hogy a tésztába kerülő 25 dkg sajt fele sajtkrém volt (az élesztőt meg automatikusan veszem le a felére, tehát olyan 12 grammnyit használtam összesen, inkább tovább kelesztem).
A tésztát még este összegyúrtam, egyszer-kétszer hajtogattam, és ment a hűtőbe egy jó hosszú éjszakára. Másnap délelőtt kivettem, hagytam egy kicsit szobahőmérsékleten puhulni, még egyszer hajtogattam, és utána formáztam meg.
A kész rudakat sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam (nem túl közel, mert még jócskán nőni fognak), és még tepsistől visszamentek a hűtőbe legalább egy fél órára, ettől mindig sokkal csinosabbak lesznek.

Formázás:
A kész tésztát két cipóra osztottam, és nagyon vékony téglalappá kinyújtottam. A téglalapok felét megkentem a krémmel, ráhajtottam a másik felét. Megkentem tojássárgájával. Pizzavágóval vékony, kb. egy cm-es csíkokat vágtam belőle (hossz ami tetszik), a csíkok tojásos felét belenyomtam a tányérba szórt szezámmagba, aztán jó sokszor megtekertem (közben megint arra gondoltam, hogy az Andi mennyivel szebb és egyformább rudakat gyártana:)).

Paradicsomos krém:
Az Andi fantasztikus házi kecsapját összekevertem némi olvasztott vajjal. Isteni lett!

Bazsalikomos krém:
Rebeka csinált tésztára pesztót, annak a maradékát használtam fel, szerintem rengeteg friss bazsalikom, olívaolaj, pici fokhagyma, só és mandula volt benne.

 

Napi  cukinak meg egy kis tésai tespedés, kihasználva az utolsó melegcseppeket is:

Fahéjas-almás szilvalekvár

Idén mindössze három féle lekvárt tettem el: sárgabarackot, szedres őszibarackot és ezt a fahéjas-almás szilvalekvárt. Az alap ízekből (meggy, eper, szilva) még volt, egyedül a sárgabarack fogyott el. És úgy gondoltam, nem árt kísérletezni a különlegességekkel. Persze először csak kis mennyiségben, mert mi van, ha nem lesz finom? Az ember még ajándékba sem ad szívesen olyan, ami neki nem ízlik...

A lekvár receptjét a Dr. Oetker Facebook oldalán találtam. Ők 85 dkg szilvából, 40 dkg almából, 1 tasak Dr. Oetker befőzőcukorból és 1 rúd fahéjból javasolják a készítést. Nálam ez így nézett ki:

- 2,5 kg szilva
- 90 dkg alma
- 25 dkg cukor
- fél evőkanál őrölt fahéj

A gyümölcsöket mosás, magozás után mértem le.
A szilvát félbevágtam, kimagoztam. Az almát megszabadítottam a magházától és kis darabokra vágtam. Nem hámoztam meg.

A gyömölcsök felét egy lábasba tettem és botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a maradék gyümölcsöt és a cukrot. Nagy lángon, sűrűn megkeverve felforraltam, majd takarék lángon még nagyjából egy órát hagytam rotyogni, amíg a szilva teljesen szétesett és az alma is megpuhult. Ekkor beleszórtam az őrölt fahéjat, és botmixerrel tovább pürésítettem, de csak annyira, hogy azért maradjon darabos gyümölcs is a lekvárban. Még 10 percig főztem.

Az előző este elmosott üvegek aljára 2-3 szem egész fahéjat (nem fahéjrudat) szórtam, beletöltöttem a forró lekvárt, annak a tetejére szintén 2-3 szem fahéjat helyeztem. Gyorsan lezártam az üvegeket és 5 percre fejreállítottam. Ezután újságpapírba csomagolva mehetett is 4 napra a dunsztba.


A fenti mennyiségből 7 kisebbfajta üveg lett. Mivel nem maradt ki semennyi a lekvárból, pont megtöltöttem a 7 üveget, ezért csak a fazék aljáról tudtam megkóstolni, hogy milyen lett. Nekem nagyon ízlik. Almakompót szilvával, körülbelül ez jutott eszembe róla. :)

Yorkshire puding Jamie módra

Egy barátunk búcsúztatására jöttünk össze nemrég, aki külföldön vállal mostantól munkát. A búcsúvacsorát nem én főztem, és gyanútlanul fényképezőgép nélkül érkeztem a buliba, és bár tudtam, mi lesz a menü, azért néhány meglepetés engem is ért. Köztük ez a Yorkshire puding, ami feltétlen megérdemli, hogy szerepeljen ebben a blogban akkor is, ha a telefonnal készült fotók valószínűleg keveseknek fogja meghozni hozzá az étvágyat. Ha ezekkel a fotókkal nem is, de azzal lehet, hogy meghozom a kedvet hozzá, ha elmondom, hogy körülbelül 5 perc alatt fogyott el mind a 12 Yorkshire puding, nagy fölénnyel legyőzve a krumplipürét és a jázminrizst.

Sokat olvastam már róla különböző (James Herriot, Agatha Christie, Frank McCourt) regényekben, és mindig valami ehetetlen, nehéz, zsíros tésztának képzeltem, ami ráadásul annyira macerás amiatt, hogy az elkészülése pillanatában kell fogyasztani, mert különben összeesik, hogy soha nem éreztem késztetést rá, hogy utánanézzek, mi is ez, hogyan kell csinálni. Aztán ezen a bulin egyszer csak megpillantottam a sütőben a formából kidagadó tésztácskákat, és mindjárt kicsi vágyat éreztem a közelebbi ismeretségre, de még amikor az asztalra került, is gyanakodva méregettem. Először csak egy falatot kóstoltam meg belőle, de aztán nem bírtam abbahagyni.

Jamie-féle sütőben sült karaj volt hozzá (köretnek :-) és a karajjal együtt sült zöldségekből készült mártásba lehetett tunkolni ezt a fantasztikus finomságot.

Hozzávalók (ha jól emlékszem):

- 2 tojás

- 12 dkg liszt

- 3 dl tej

- só

Sajnos nekem nincs meg a Pucér szakács című szakácskönyve, ezért nem tudom ellenőrizni a memóriámat, lehetséges, hogy elrontom a receptet.

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát keverünk. A muffinforma mélyedéseit feltöltjük Jamie szerint félig, a háziasszony szerint jóval kevesebb olajjal, és betesszük a 250 fokra forrósított sütőbe. Amikor az olaj füstölni kezd a forróságtól, mehet bele a tészta, egyenlően elosztva minden mélyedésbe. A tésztával feltöltött muffinformát visszatesszük a forró sütőbe, és innentől kezdve aggódva lessük, hogy kidagad-e a helyéről.

Amikor elkészül, szépen tálra rendezzük és valamilyen finom hús és mártás mellé kínáljuk. Mivel 12 db lesz belőle, érdemes nagyobb társaságot összecsődíteni rá. Én biztosan másfél hét múlva fogom kipróbálni, amikor Mazsi végre hazajön Menorcáról.

Megjegyzés: A sok olaj miatt a muffinsütő elég rondán fog kinézni utána, érdemes a Yorkshire pudinghoz külön egyet üzembe helyezni. Ráadásul fröcsög belőle az olaj, ezért a sütőt érdemes megvédeni úgy, hogy a muffinsütő alá valamilyen tálcát helyezünk, hogy aztán ne kelljen napokig sikálni.

Barátunknak sok sikert kívánok az új munkájához, és nagyon remélem, hogy nem tűnik el az életünkből. Várom a híreket róla, és várom a következő találkozást.