Spenótos lepény

Úgy tűnik, hogy az idén zöld lepényekben utazom, de ez van, és nem kívánom korlátozni magamat, semmilyen szempontból:) Annyira vágytam tegnap valami zöldre, aztán szerencsém volt, mert a piacon a Lidike fiánál tudtam venni irtó szép, frissen szedett, majdnem meg is pucolt spenótot. A bolti leveles tészta meg jó nagy kompromisszum, de egyszer mindennek eljön az ideje.

Hozzávalók:
- 1 csomag leveles tészta
- 1 kiló spenót
- némi szódabikarbóna
- 2 dl köles
- 15 dkg feta
- 5 dkg vaj
- 4 gerezd fokhagyma
- 3-4 cm gyömbér
- 10-15 dkg sajt
- néhány datolyaparadicsom

Először is feltettem főni a kölest, háromszoros vízben, némi sóval. A spenótot sós, szódabikarbónás vízben megfőztem, szóval pár percig hagytam a forró vízben, míg összeesett (muszáj volt, mert izlandi volt, és annak azért kell ez). Aztán egy serpenyőben megforrósítottam a vajat, belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát is (merthogy eltörött a fokhagymanyomóm), és ezen átforgattam a leszűrt, jól kinyomkodott spenótot. Aztán ebben a nagy lábasban (persze a tűzről levettem) összekevertem mindent, tehát a megfőtt kölest meg még az elmorzsolt fetát. Fogalmam sincs, hogy kellett-e még bele só, fehér bors igen. Aztán átraktam egy hideg edénybe, hogy gyorsan kihűljön, mert a leveles tésztát nem jó meleg rávalóval felzaklatni.
Kinyújtottam a tésztát gáztepsiméretre, aztán rásimítottam a spenótos cuccot. A tetejébe ment néhány félbevágott paradicsom, meg a reszelt sajt. Közben valamikor bekapcsoltam a sütőt is, és 220 fokon pirosra sütöttem.
Nekem ízlett, a gyerek viszont nem eszi meg.

Na, ez tulképp alibireci volt, hogy a napi cukikat megmutassam. Először is megvolt a nagy tavaszi szőrtelenítés, és megint kiderült, hogy egy csodálatos kis fókát tartunk kutya helyett.

A házőrző brigád:

És ma elkaptam néhány cicát is a kertben. Maflincsek gyagyincsek, már a tekintetén is látszik, hogy nem százas:) Állandó hálótársunk, az egyetlen macska, aki arra érdemesít bennünket, hogy velünk aludjon, tulajdonképpen a Tamásba szerelmes, minden éjjel hozzábújik. Én meg sokszor lerúgom szegényt, mert imádok forgolódni. Meg harsogva dorombol, okkal és ok nélkül, gyakorlatilag állandóan.

Tonna Donna nagyhercegnő, a kép tanúsága szerint még tud járni. Gondolom, azért közelített meg, hátha van valami ehető nálam.

Ha jók lesztek, akkor holnap talán lesz még az én édes kicsi cicám is. Meg talán egy kis kert is. MayBee (ezt külön az Andinak:))

Diócska

Diócska. Keresztanyum becézi így ezt a sütit, és azt gondolom, hogy ez sokkal kedvesebb név mint a hagyományos "Dió sütemény". Gyerekkoromat idézi, akkoriban ettem többször is, de már fel sem tudom idézni, hogy anyuék készítették vagy esetleg valamelyik rokonunk. Tehát évtizedekben mérhető amióta nem találkoztam ezzel a sütivel.

Húsvét előtt viszont eszébe jutott tesómnak, és mivel anyuék jó ötletnek találták, úgy döntöttek, megsütik. Lázas hajsza indult a receptje után - mindenki emlékezett rá, hogy egy kézzel írt papírlapon volt, még anno keresztanyumtól kaptuk - viszont sehogy sem került elő. De mire is jó a net? Itt találtunk egy receptet, ami gyanús, hogy nem ugyanaz, mint ami nekünk volt meg, legalábbis a töltelék egészen biztos nem az. Mi diós krémre emlékszünk, de a kíváncsiságunkat felkeltette ez a mandulás, így hát ezzel készült el.


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 15 dkg darált dió
- 15 dkg porcukor
- 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Az összes hozzávalót összegyúrjuk, amíg össze nem áll.

És ekkor kezdődik a pepecsmunka. Ugyanis speciális sütőformákra van szükségünk, méghozzá a képen jobb oldalon látható dióformára. A fotót a netről loptam, én elfelejtettem csinálni anyu formáiról.


Sajnos nekünk csak pár darab volt ebből a formából otthon, pedig az a jó, ha legalább 20-30 db-bal tudunk egyszerre dolgozni. Hiába keresgélt anyukám, sehol nem talált több ilyent, így hát a bal oldalon látható madeleine sütőformáit és egy kagylóformát használtak még a sütéshez.

Tehát a formákat egyesével ki kell kenni vajjal. Ez után mindegyikbe beletölteni a tésztát úgy, hogy a teteje lapos legyen, valamint az ujjunkkal nyomjunk bele mélyedést, mert majd ebbe fog kerülni a krém.

A megtöltött formákat sütőlapra helyezzük és 200 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütjük. Vigyázat, elég gyorsan sül, apukám néhányat oda is égetett. Sajnos pont azt a kevés dióformát. Még jó, hogy néhányat meg tudtak menteni a fotózáshoz. :)

A formák töltését-sütését addig ismételjük amíg a tészta el nem fogy. Amíg hűl a süti, elkészítjük a krémet.


Hozzávalók a krémhez:
- 3 dl tej
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 25 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- mandulaaroma

A pudingport a tejben - cukor nélkül - csomómentesre keverjük, majd sűrűre főzzük. Kihűtjük.
A lágy vajat a cukorral kihabosítjuk, majd apránként hozzáadjuk a pudingot és robotgéppel néhány perc alatt simára keverjük. Néhány csepp mandulaaromával ízesítjük, színezzük.

A krémet a kihűlt sütik mélyedéseibe töltjük és kettesével összeragasztjuk.

Meg kell mondanom, nem ízlett kevésbé mint a diótöltelékes. Ez a puding-mandulaaroma nagyon feldobta az ízét. Egy nap alatt omlóssá puhult, több nap után pedig szinte elolvadt a szánkban. Nagy sikert aratott a család körében, úgyhogy biztos el fog készülni újra. Majd egyszer, valamikor. Most ugyanis anyukámnak elege lett belőle egy kicsit, mert tényleg elég macerás vajazgatni, töltögetni a pici formákat. Azt hiszem, ez több kezes munka, az egész családnak be kell szállnia az elkészítésbe. :)

Medvehagymás pite

Szóval az úgy volt, hogy tegnap este épp ügettem át a recepción a jól megpakolt biciklimmel, amikor a S. Kata utánam rohant, hogy kell-e nekem medvehagyma. És nekem mindig kell medvehagyma, mondtam szépen, hogy hogyne, belegyömöcköltem valamelyik feneketlen bicajostáskába, és csörtettem tova. És hogyha már volt medvehagyma, akkor gondoltam, az előzetes terveimmel ellentétben vacsora is lesz vagy másnapra ebéd. Na, ennek köszönhető ez a kis szösszenet. Nem volt lassabb, mint egy zöldséges tészta, aminek azért képes vagyok még este nekilátni.

Hozzávalók:
- 15 dkg tk. liszt
- 1 icipici tojás
- 8 dkg vaj
- 1 kávéskanál só
- 1-2 kanál fehér bor

Ezekből pitetésztát gyúrtam a szokásos módon, hideg vaj, robotgép, stb., s a változatosság kedvéért most bort lötyköltam rá, mert az közelebb volt a deszkához, mint a csap. Kinyújtottam szép nagyra, kibéleltem vele a nagy fodros piteformát, és betettem a hűtőbe kicsit pihenni.

Közben összekutyultam a tölteléket:
- egy jó nagy csokor összevágott medvehagymából
- 2-3 dl tejfölbből
- jó 15 dkg reszelt trappistából
- 2 tojásból
- meg persze némi sóból és borsból.

Ezt beletöltöttem a nyers tésztába, a tetejét megszórtam apróra vágott angolszalonnával, és mehetett x időre a sütőbe, amíg szépen meg nem pirult. Ennyi. Napi cuki meg nem lesz, mert épp nincs képem hozzá.

Medvehagymás pogácsa

Rengeteg pogácsa recept van már a blogunkon, úgyhogy nagyon össze kellett szednem magam, hogy valami újat tudjak mutatni. Mivel most van szezonja a legújabb kedvencemnek, a medvehagymának, nem is volt kérdés, hogy milyen ízesítésű lesz.

Én ezzel készültem a nagy, családi húsvéti ebédre, méghozzá úgy, hogy már előző nap begyúrtam és hűtőben, hidegen kelesztettem a tésztát. Nekem ez a hidegen kelesztés is viszonylag újdonságnak számít, de azt hiszem többször is fogom alkalmazni, mert nagyon jó állagú süti lett a végeredmény.


Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 tojás
- 25 dkg vaj
- 2 dl tejföl
- 2 dkg élesztő
- 1 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- ízlés szerint só
- 1 nagy csokor medvehagyma
+ reszelt sajt és 1 tojás a tetejére

A tejet a cukorral együtt meglangyosítottam és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet, a tojást, a lágy vajat, a tejfölt és a sót egy nagy tálban összekevertem, majd hozzáadtam az élesztős tejet és az apróra vágott medvehagymát. Az egészet jó alaposan megdagasztottam. Lágy állagú tésztát kaptam.

A tálat lefedtem és 3 órára hűtőbe helyeztem. A 3. óra végén már majdnem kifolyt a tálból a tészta, úgyhogy gyorsan kivettem a hűtőből, lisztezett deszkán átgyúrtam és ujjnyi vastagra kinyújtottam.


Képzeletben 3 egyenlő részre osztottam 3 vízszintes vonallal. Először az alsó majd a felső harmadot hajtottam rá a középsőre. Ezután 3 részre osztottam 3 függőleges vonallal. Először jobb majd a bal oldalát hajtottam a középsőre. A tésztát visszahelyeztem a tálba, majd a hűtőbe.
Ezt a kinyújtást-hajtogatást megismételtem háromszor - 40 percenként - még aznap este.
Másnap reggel még egyszer.

Az újabb pihentetés után megint ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem a korongokat, felvert tojással megkentem a tetejüket és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem.


Ez az a pogi, amiből egészen biztosan lesz ismétlés. Sokan kóstolták és kivétel nélkül mindenkinek ízlett. Azt hiszem, megint kell télire tartósítanom a mélyhűtőben pár csomag medvehagymát. :)

Kávétorta

Már írtam, hogy ezzel gyötröm a családomat már egy ideje, mármint a kávétortával. Az első majdnem tökéletes volt, de valamiért nem tudtam lefényképezni. A második a fenti képen látható, az az igazi kanalas verzió volt, a világért sem szilárdult meg még egy kicsit sem a krém, sőt, mintha pillanatról pillanatra rogyott volna össze:) Megint annyira fiatalnak éreztem magamat, miközben evőkanállal adagoltam a családnak. Aztán jött a húsvéti harmadik változat, szerintem az már egész jó lett.

Pont tökéletes állagú lett a krém, annyira szilárd, hogy szépen megáll, lehet szeletelni, de nem gumi, nem rugós, hanem finom puha, ahogy kell. De a fázisfotókat a 2. számú alanyról készítettem, szóval mindenki próbálja meg összerakni magának:) Mi így küzdünk az alchejmer ellen:) Ja, és finnországban van a házi fotósom, azért ilyen vacakok a képek. Majd jön Rebeka meg a nyár, és javulni fognak. Maybee.

Először is sütöttem egy nagy, vékony piskótát, 3 tojásból.
Hozzávalók:
- 3 nagy tojás
- 3 kanál cukor
- 3 kanál liszt
- majdnem egy kanál kakaó

A szokott primitív, de nagyon bevált módszerrel, a három tojás egyben megy a robotgép táljába, és a cukorral együtt (időnként teszek bele egy csipet sót is) legalább öt percig verem a habverővel, maximális fokozaton. Átmegy szép halványsárga habtengerbe, nagyon-nagyon megnő a térfogata. Ekkor fejet váltok, és a keverővel beledolgozom a lisztet, alacsony fokozaton, ekkor persze visszaesik a térfogata, de nem vészes. A sütőt már előmelegítettem (annak a bekapcsolásávaln indul a piskótaprojekt), sütőpapírt terítek a legnagyobb tepsibe, rásimítom a tésztát, lapos (!) fakanállal kihúzogatom a széléig (mert magától nem mászna el odáig), és mehet a 180 fokos sütőbe, olyan tíz percre, de látni rajta, amikor megsült.
Persze mindig faxnizom valamivel, az 1-es és a 2-es számúnál elfeleztem a tésztát, a felébe kakaót tettem, és bocikát raktam belőle a papírra (mert akkor majd olyan muris foltosak lesznek a szeletek). Persze nem tudok nektek megmutatni, mert nincs belőlük vágott képem. A 3. számúnál a változatosság kedvéért (de azért a legfontosabb tényező mégiscsak az volt, hogy totál kifogytunk otthon a kakaóból) egy nagy marék csokicseppel szórtam meg a piskóta tetejét (nekem egyébként ez jött be a legjobban).
Ha megsült a tészta, akkor a tepsire teszek egy nagy sütőpapírt, arra a rácsot, aztán pofára fordítom az egész rakatot. Így rácson hűl, de mégis le tudom szedni a fenekéről a papírt, és nem fog beleragadni a rácsba sem (sok keserű csíkosan odaragadt próbálkozás áll e mögött).

Ezt hagyom teljesen, de teljesen kihűlni, de bőven lesz rá ideje, amíg molyolok a krémmel. Most kihagynám az egyes számút, mert nem emlékszem rá annyira pontosan, a kettes számút, mert folyt, maradok a hármas számúnál, mert az volt a tuti.

Hozzávalók a krémhez:
- 3 evőkanál neszkávé
- kevés víz

- 3 dl tej
- 3 tojás sárgája
- 2 evőkanál liszt
- 5 dkg fehér csoki
- némi cukor
- 1 vaníliás cukor

- 3 dl tejszín
- 20 puha dkg vaj
- 1 zacsi Zselatin Fix

Nagyon erős neszkávét csinálok forró vízzel (tényleg csak épp annyival, amennyiben fel tudom oldani a neszt). És persze jó legyen az a neszkávé, mert az adja a fő ízt. Lehet főtt kávét is besűríteni, de nekem az nincs. Mármint főtt kávém. A tojássárgájákat meg összekeverem egy kis tálban a liszttel.
Külön felhívom a figyelmet a vízilovas bögrémre, most kaptam Rebekától. Majd egyszer elölről is megmutatom:)

Összekeverjük a két trutyit:

A tejet felforralom, aztán szigorúan átköltözöm gőz fölé, és a többi már ott zajlik (valamelyik versenyzőnél meg is csomósodtam, szóval a gőz a tuti). A tejbe beleolvasztom a fehér csokit meg a cukrot, aztán lassan beleöntöm a tojásos-kávés cuccot, és méla türelemmel, kevergetve besűrítem, nem egy perc, és baromira nem szórakoztató. Ha valahogy kibírtam, akkor félreteszem hűlni a krémet. Közben persze azért megkóstolom, hogy beállítsam az ízét.
Előállítom a tortakrém másik két összetevőjét, a vajat habosa keverem, a tejszínből pedig kemény habot verek a Zselatin Fixszel. Aztán a három edény tartalmát alaposan összeforgatom, és megint alaposan megkóstolom, hogy nem-e-kell-e-bele-e még cukor, vanília, ilyesmi.

Gyorsan leszabom a piskótát, praktikusan három 10 cm széles csíkra. Vonalzóval. A széleit közben elrágcsálom.

És akkor már csak az összerakás van hátra. Alulra piskóta, rá a krém, aztán így tovább.

Aztán kívülről is bekenem mindenhol.

És akkor még lehet játszani a habzsákkal, szóval valahogy formába kell hozni. (Ld. fent:) Ez elég sok krém, szóval nem kell vele takarékoskodni. Hűtő. Ha maradt még valamennyi, akkor napi cukinak be kell tölteni egy-két pohárba.

Húsvét, 2012

Hát ez is megvolt. Most csak képek, és talán egyszer lesz majd recept is:)  Furcsa volt Rebeka nélkül hármasban, meg furcsa volt Pomázon, mert az elmúlt években szinte mindig Tésán voltunk, de most nem volt kedvünk egy átfagyott kis parasztházban vacogni. Szóval Pomázon szórakoztattuk magunkat:) De szerintem sikerült:) Volt cukros kalács. Meg volt rendes kalács is, olyan jó, hogy húsvét hétfőn nekiálltam még egy adagnak (ami aztán egy az egyben ment a fagyasztóba, illetve hát szeletelve, mert akkor viszont senki sem kívánt már kalácsot).

Meg persze volt sonka, meg volt nagyon-nagyon-nagyon finom házi torma (nálam most az összes közül ez volt a námberván, pedig köztudomásúan sütifüggő vagyok). Egyébként családilag megdöntöttük az egyéni csúcsunkat, este nyolc után sikerült abszolválni a reggelit, így aztán minden különösen finom volt:)

Meg volt Kávétorta 3. (mostanában folyamatosan ezt kell ennie a családnak), de jelentem, sikerült, megvan a tuti recept:) Veletek is meg fogom osztani:)

Meg a szokásos egyéb kis húsvéti nasik:

Meg volt kéjes nyújtózkodás a verőfényes szobában:

Ugyanez még illegálisabban:) Felhívnám a figyelmet a sarokban rejtőző gömbölyű tárgyra, ami azért nem árt, ha mindig kéznél, bocs, lábnál van:)

Meg volt egy kis kirándulás is, újcipőavatással összekötve:

Meg egy kirándulás erejéig volt egy nagyon kakis kutyánk is, aztán lett egy frissen mosott-vasalt:) Eléggé eltérnek a fogalmaink azzal kapcsolatban, hogy mitől lesz valaki elragadó:)

Aszalt szilvás pulykamell tepsis sajtos krumplival

Nem, ez még nem a húsvéti menü része volt, hanem a névnapomra készült ebédé. Végül is még csak két hét telt el azóta, még időben vagyok... :)

Ez a fogás kifejezetten az én kérésem volt. És vajon hol találtam a receptjét? Igen, a Vidék Ízében, méghozzá a tavaly márciusi számban.


Az előző bejegyzésemben ígértem, hogy megmutatom, mit vett még anyukám Szabó Áronéktól, akiknek munkáit a Cserépfazék nevű honlapon láthatjátok.
Ez a gyönyörű kínálótál készült még az ő megrendelésére a kürtőskalács készítő eszközökön kívül:


És akkor következzen a recept. Először is a húsé. (Anyuék a duplájából készítették.)

Hozzávalók:
- 8 pulykamedál
- 8 szelet bacon
- 4-5 evőkanál szederlekvár (anyuéknál áfonya)
- 16 szem aszalt szilva
- só
- bors
- olaj


A hússzeleteken kis zsebet vágunk, kívül-belül sózzuk és borsozzuk. A zsebeket megkenjük a lekvárral és mindegyikbe 2-2 apróra vágott aszalt szilvát töltünk.
A húst betekerjük 1-1 szelet baconnel majd fogvájóval megtűzzük.

Kevés olajon elősütjük. Ezután tűzálló tálba helyezzük, ráöntjük a visszamaradt zsiradékot és először lefedve puhára sütjük, majd fedő nélkül néhány perc alatt megpirítjuk.


Hozzávalók a körethez:
- 1 kg burgonya
- 3 dkg vaj
- só
- 2 dl tejszín
- 1 tojás
- 2 dl tejföl
- őrölt szerecsendió
- reszelt sajt

A burgonyát meghámozzuk, vékony karikára vágjuk és besózzuk. Egy tűzálló tálat kikenjük a vajjal, beletesszük a krumplit. A tejszínt kikeverjük a tejföllel, tojással és egy csipetnyi szerecsendióval. Ráöntjük a burgonyára. A tetejére reszelt sajtot teszünk és forró sütőben lefedve 30-40 perc alatt készre sütjük. Ezután fedő nélkül néhány perc alatt rápirítjuk a sajtot.


Megint a jó kis pulykamedálok kerültek elő a mélyhűtőből. Tökéletesek voltak ehhez az ételhez.
A sós-borsos húst nagyon feldobta a lekvár és az aszalt szilva fanyarsága, édessége. Szerintem rendszeres húsétel lesz nálunk, mindenkinek ízlett.

Citromos panna cotta

Hideg nasi a hideg napokra. Állítólag az idén sítalpon jön a nyuszi. De amikor ezt csináltam, akkor még szinte nyár volt. Akkor megpróbálom összeszedni a hozzávalókat:
- 3 nagy, lédús citrom
- 1 kávéskanálnyi reszelt citromhéj (változatlanul a fagyasztóból, karácsonyi bio)
- olyan 3 dl tejszín (laktózmentest használtam)
- olyan 3 dl rizstej (lehet persze rendes tej vagy joghurt is)
- 1 zacskó vaníliás cukor (elfogyott a vaníliakivonatom, sajnos)
- porcukor vagy más édesítőszer, tényleg ízlés szerint, lehet közben bőszen kóstolgatni
- olyan 25 gramm zselatin (Horváth Rozi, a Lucullust nem szeretem), mert siettem

A citromokat félbevágtam, aztán megint félbe, és a negyedeket gondosan kifiléztem, úgy, hogy a kicsurgó levet is felfogtam egy kis lábasban. Aztán hozzáöntöttem a vanília harmadát/felét, annyi porcukrot, hogy ne legyen vad savanyú, és kicsit felfőztem. Belekevertem a zselatin harmadát, kb. (Ezt több lépcsőben érdemes csinálni, nehogy becsomósodjon, szóval egy pici tálkába kevés citromlekvár, abban elkeverjük a porzselatint, és így hígítjuk tovább, aztán visszaöntjük a lábasba, alaposan összekeverjük, és már csak addig melegítjük, amíg tutira felolvad. Szóval ha már buborékokat vet, az biztosan jó.) Gyorsan kihűtöttem (másik hideg lábas, hideg hely, kavarás). Egy kerek porcelántálat kiöblítettem hideg vízzel, beleöntöttem a zselét, aztán betettem az egészet a mélyhűtőbe, hogy minél gyorsabban megkössön. Amikor már kezdett meghúzni, akkor összeállítottam a fehér réteget. Tejszínhab, tej, vaníliás cukor maradéka, citromhéj, meg annyi porcukor, hogy kellemesen édes legyen (a sárga rész savanykás lett, szóval ennek a fehérnek azt is el kell vinnie). A beáztatott zselatint felmelegítettem, majd hőkiegyenlítéssel összekevertem a fehér trutyival. Ráöntöttem a sárga rétegre, fólia rá, aztán mehetett a hűtőbe (most már természetesen csak a normálba). Másnap este ettük csak meg, addigra szépen megkötött, rövid rábeszélésre és körülvágásra ki is lehetett borítani egy tányérra. Nekem nagyon ízlett, de a családtagjaim zöme ugyan udvariasan azt mondta, hogy finom, de maradt még másnapra is, aminek ugyan nagyon örültem, de ez egyértelműen jelezte, hogy nem ez a kedvenc édességük. Én viszont imádom, szóval a dicsőségért kárpótolt a tripla felfalt adag.

Napi cukinak meg az öreg fekete cicánk (azért van ilyen szép hosszú neve, hogy megkülönböztessük az én édes kicsi cicámtól, aki időközben szép nagy kandúr lett, elhagyta az öt kilót, és az idén nyáron már négy éves lesz!!) Ez a fekete cicus kilenc éves, kb. (nem hozott magával szakot), irtó nehéz természetű, folyamatosan molesztál mindenkit, és éjszaka rendszeresen felébredünk, mert olyan hangosan dorombol. Fogalmam sincs, mitől érzi olyan rohadt jól magát. Hihetetlenül látványosan adja az ember tudtára, hogy hol és milyen erővel vakargassa, és hogy ez neki mennyire, de mennyire jó.

Sütőben sült kürtőskalács

Egy különlegességgel szeretnék jelentkezni. Nem, nem a kürtőskalács az újdonság, hiszen Andi mutatott már nekünk parázson sült szépséget, részletesen leírva az elkészítési módot és a receptet.

Igazából ez az ami engem nagyon megfogott:


A címből már ki lehet következtetni, hogy ez egy eszköz, aminek a segítségével otthon, a sütőnkben is elkészíthetjük a kürtőskalácsot.

Az egész onnan indult, hogy anyukám beleszeretett a Vidék Íze újságban található Légli kerámiákba. Az én tesóm pedig kitalálta, hogy karácsonyra valamilyen cserépedénnyel fogja meglepni őt és így talált rá a Cserépfazék nevű honlapra, ahol Szabó Áron és Farkas Judit fazekas-keramikusok gyönyörű munkái közül válogathatott. Az üzlet megköttetett, az edény karácsony előtt elkészült és nagy sikert aratott. Annyira, hogy anyukám azóta rendelt tőlük egy kínálótálat is (következő bejegyzésemben láthatjátok majd) és ezt a három kürtőskalácssütő eszközt.


A formák mellé ezt a kis leírást mellékelték a készítők:

"A kürtőskalács egyike azon édességeinknek, mely mára a magyar gasztronómiában meghatározóvá vált, és a nagyobb hazai rendezvények állandó résztvevője lett. Ez a sült tészta az 1700-as évek első felében került Erdélybe, de Magyarország több tájára is, eltérő elnevezéssel. A Szigetközben 'botratekercs' néven ismerik."

Valamint a használati útmutató szerint gázsütőben és elektromos sütőben is használható a cserépből készült forma és sokkal hatékonyabb, ha egyszerre többet helyezünk be a sütőbe. Ez így igaz. Anyuék mindhármat betolták egy tepsire helyezve, de még így is alig győzték, hiszen a kalács viszonylag lassan sült, a nyers tészta pedig csak kelt, kelt... Úgyhogy a következő beruházás újabb 3 db sütőforma lesz, hogy amíg sül az első adag, addig fel tudják tekerni a következőt a másik háromra.


A kis papír másik oldalán pedig a kürtőskalács receptje olvasható, mely így szól:

"Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 1 tojás sárgája
- 1/2 élesztő
- 4 dl tej
- 5 dkg margarin
- 5 evőkanál porcukor

A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt egy csipet porcukorral. Ha felfutott, a többi hozzávalóval összegyúrjuk, jól kidolgozzuk és még fél órán át kelesztjük a tésztát.
Ha megkelt, egészen vékonyra kinyújtjuk, majd 3 cm széles szalagokra vágjuk.

A cserépformát kissé megvajazzuk, a tésztacsíkokat egyenként csigavonalban, a széleknél kis takarással a formára tekerjük. Vizes ecsettel megkenjük, majd kristálycukorba hempergetjük.

A kalácsokat a sütőtérbe helyezzük és közepes erősségű hőmérsékletnél sütjük, előmelegített sütőben (gázssütőnél 180 fok, légkeverésesnél 165 fok), kb. 20 percig.

A cserépformán sütött kürtőskalács felülete a szabadtűzön készültéhez képest nem karamellizálódik be, a cukor enyhén megolvad rajta. Sütés után a kalácsot a formáról egy kés segítségével, fentről-lefelé enyhén nyomva vehetjük le."


Anyuéknál cukros, fahéjas és kakaós ízben készültek a kalácsok. A kakaóba és a fahéjba sütés előtt forgatták a cukorral együtt. Nagyon finom volt!

Sonkás-sárgarépás pulykamell

Anyukám mindig tart otthon a mélyhűtőjében pulykamell érméket, vagyis pulykamedált. Jobban szereti, mint az egész pulykamellet, mert könnyebb bánni vele, fel van szeletelve és nem utolsósorban: olcsóbb is.

Ezért anyukám kifejezetten örül, amikor talál olyan receptet, amihez kisebb darab pulykamellre van szükség. Ilyen ez a recept is, ami a Vidék Íze márciusi számában jelent meg. Egyszerű, gyorsan elkészíthető és finom. Megkóstoltam! :)


Hozzávalók:
- 12 vékony szelet pulykamell
- 2 nagyobb sárgarépa
- 6 szelet sonka
- mustár
- 2 evőkanál vaj
- só
- bors
- 1 dl húsleves/csirkealaplé


A sárgarépákat megtisztítjuk, megmossuk és nagyjából egyforma hasábokra vágjuk úgy, hogy mindegyik szelet húsba jusson. Enyhén sós vízben négy percig pároljuk.

A húst óvatosan kiveregetjük. Megkenjük mustárral, mindegyikre ráterítünk fél szelet sonkát, erre pedig a répákat fektetjük. Szorosan felcsavarjuk a húst és megtűzzük fogpiszkálóval vagy hústűvel.


Egy serpenyőben vajat forrósítunk és ezen megpirítjuk a húsok minden oldalát. Sóval, borssal fűszerezzük, ráöntjük az alaplevet. Fedő alatt puhára pároljuk a tekercseket, majd a fedőt levéve zsírjára sütjük.
Zöldséges rizzsel, salátával kínálhatjuk.

Ennyi az egész. Én hidegen kóstoltam, és meg merem kockáztatni, hogy úgy még finomabb mint melegen. Szeretjük a Vidék Ízét. :)

Újra Facebook játék!

Kedves Olvasóink!

Holnap új Facebook játékot indítunk! :) Most ezt a kis kínáló tálka szettet nyerhetitek meg:
Ehhez nem kell mást tenni, mint csatlakozni Facebook oldalunkhoz (ha még nem tettétek meg), melynek elérhetőség a következő:

A közös konyha(kert)

Valamint válaszolni egy egyszerű kérdésre a megadott határidőn belül. A helyes válaszhoz természetesen segítséget is fogtok kapni. A jó választ adók közül szombaton sorsoljuk ki a szerencsés nyertest.

Készüljetek, figyeljétek holnap Facebook oldalunkat. :)

Jó játékot kívánunk mindenkinek!