A legfinomabb fahéjas csiga mascarponés öntettel - Mazsitól

Úgy tűnik, mostanában csak édességeket csinálunk, az egész család sütit süt, és egyik finomabb, mint a másik. Viki nem süt, csak kóstol és értékel, ez is fontos munkakör. Ebből a fahéjas csigából én is kaptam két darabot kóstolónak, és igazolni tudom, hogy ez tényleg a legfinomabb volt egész életemben. Magamtól nem választanék fahéjas csigát, mert a csiga legyen kakaós (a táska meg túrós), de most megváltoztatom a véleményemet. Ezt a mascarponés, sűrített tejes cuccot úgy beszívta a tészta, hogy nyoma sem maradt, viszont annyira finom lett tőle, hogy nem lehetett abbahagyni. Mazsi a TikTokon találta a receptet, de nekem kellett kijegyzetelni, és a kommentek közül kimazsolázni a fontos infókat, szóval én is sokat dolgoztam vele. A buta kommentek olvasásáért pluszpont is jár nekem. Mazsinak meg azért jár pluszpont, mert nem kapott sűrített tejet, de ügyesen rögtönzött és csinált otthon magának. Egyébként a tubusos sűrített tejet Auchanban lehet kapni, a konzervest meg nagyobb áruházakban, meg kínai és orosz boltokban. Na meg Szlovákiában, Helembában az ipolydamásdi hídon átkelve az első útmenti kisboltban.

Itt még azon frissiben ment a kóstolás, mert nincs beszívva a krém

Nem bonyolult, ha a TikTok-videót megnézitek, látjátok majd ti is, én csak azért daraboltam ennyire fel a menetet, hogy az összes csodálatos Szabi-fotót be tudjam tenni.

Hozzávalók a tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj (a videón felkockázva és láthatóan megmikrózva, de nem teljesen folyékonyan)
• 2 tojás
• 2,5 dl tej
• 25 gramm élesztő
• 1 csomag vaníliás cukor

Az élesztőt a tejben felfuttatjuk, gondolom megy a tejbe egy kis cukor és liszt is. (Limara szakácskönyvében ez úgy van, hogy 1,5 dl tejet meg kell langyosítani, beleszórni 1 teáskanál cukrot, belemorzsolni az élesztőt, hozzáadni 2 evőkanál lisztet, és jól össze kell keverni. A tetejére 1 evőkanál lisztet kell szórni, félretenni, hogy az élesztő felfusson. A lisztet és a cukrot a kimért hozzávalókból kell venni, nem pluszban hozzáadni. Ezt csak magamnak írom, szerintem mindenki más tud ilyet csinálni gyerekkora óta.)

Aztán az összes hozzávalót egy tálba mérjük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, és robotgéppel sima tésztát dagasztunk belőle. Félretesszük kelni.

Amíg a tészta 1 órát kel, összeállítjuk a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 8 dkg puha vaj
• 15 dkg cukor
• 3 teáskanál őrölt fahéj

A hozzávalókat kicsit megmikrózzuk, hogy kenhető legyen, és jól összekeverjük.

Amikor a tészta megkelt, kinyújtjuk, és a töltelékkel megkenjük. Derelyevágóval, pizzavágóval vagy késsel 1 centi széles csíkokat vágunk.

Nem tudom, hogy lehet ilyen egyforma csíkokat vágni

A csíkokat egyenként feltekerjük. 

Állítólag így sokkal jobb, mint az egészet egyben feltekerni, és utólag felszeletelni késsel vagy cérnával. Nem tudom összehasonlítani, mert nem csinálok olyan gyakran valamilyen csigát, szerintem Csincsilla kakaós csigája volt az utolsó, amikor még Toma itthon lakott.

A tepsiben a csigákat egymás mellé elhelyezzük, és újabb 15 percig kelesztjük, majd 170 fokon 30 perc alatt megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:

• 250 gramm Mascarpone
• 100 gramm sűrített tej

A hozzávalókat kanállal vagy kézi habverővel összekeverjük, és meglocsoljuk vele a kisült fahéjas csigákat. 

Ezt az összes édes krémet beszívták a csigák

A videó és a fotók alapján úgy tippelem, hogy olyan 12 darab körüli csiga lesz belőle. Ezt azért szerintem egyedül nem tudnám megenni, úgyhogy ki kell találnom, hogy mikor süssem meg én is. A kettő kóstolócska mindenesetre nagyon kevés volt. Talán hatot meg tudnék enni, persze nem egy ültő helyemben. A többire lehet jelentkezni.

Napi cukinak Cicahíradó következik Csincsillától kölcsönözve az ötletet. Winston nagyon szeret ott lenni, ahol sütnek és főznek, és lehetőleg legalább 5-10 cm-es közelségben szeret lenni Mazsihoz. Ez a kettő általában összejön neki.

És szeret morcosan nézni a gazdi öléből:

Penny jobban szereti a kertészkedést, vagy megtekinteni a birtokot.

Meg az ágyba bújást egy oroszlánnal:

Egyébként kaptam kis üvegben külön sűrített tejet is, és teljesen olyan volt, mint a bolti. A reggeli kávémba tettem belőle.

Almás Múzsa nevű orosz almáspite

Újabb almatortával nevezek a Nagy Őszi Almatortaversenybe, amit a Szeretem az orosz konyhát nevű oldalon találtam Cvetajeva almáspitéje néven. Itt azt írja Főzőnagyi, hogy Marina Cvetajeva naponta megsütötte ezt a tortát irodalmi szalonjának látogatói számára. El is képzeltem, ahogy a szépen kiöltözött értelmiség ebben a szalonban üldögél, sétálgat, beszélget, teázgat és míves kistányérokról csipegetik ezt a tortát, miközben felolvassák egymásnak legújabb verseiket. A receptet elolvasva, a tejföl, mint tortakrém, Olgi barátnőm receptjeit juttatták eszembe, tejfölös krémet tettünk a marlenkába, de elég sok ételnél volt hozzávaló: fűszeres tejföl került a paradicsomsalátára, és a sült krumplira is, a többi tejfölös finomság most hirtelen nem jut eszembe. A tejföl és a szép fotók miatt jól megkívántam ezt az almáspitét.

Mivel ma van anyu szülinapja, ez lenne a nyolcvanötödik, ezért illik is ide egy szép kis szülinapi torta.

Hozzávalók a tésztához:

• 15 dkg liszt
• 8 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 8 dkg tejföl
• csipet só
• ½ teáskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál 6-10%-os ecet (nálam almaecet)
• 3 evőkanál cukor

A lisztet a vajjal robotgéppel összekevertem. Egy kis tálkába kimértem a szódabikarbónát, ráöntöttem az ecetet, és elkezdett pezsegni. Ilyen hókuszpókuszokat Olgi is csinált a marlenkánál, ha jól emlékszem. Ha nem, akkor valami másnál. Szóval ezt a felpezsgett szódabikarbónás ecetet hozzáadtam a tésztához a többi hozzávalóval (sóval, cukorral, tejföllel) együtt. A végén tettem hozzá még egy fél evőkanál lisztet, ennyi kellett még hozzá nekem, hogy ne ragadjon a kezemhez. Ezt a tésztát így melegen belenyomkodtam egy sütőpapírral bélelt 24 cm-es tortaformába (25 cm-es van az eredeti reciben) úgy, hogy legyen egy kis pereme is. Kitettem az erkélyre, hogy hűvösön legyen, amíg a többivel elkészülök.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 60 dkg alma (3 nagyobb darab volt)
• 1 citrom leve és héja, ha bio

Az almákat meghámoztam, kimagoztam, vékony szeletekre vágtam és ráöntöttem a citromlevet, hogy ne barnuljanak meg, de néhányan megbarnultak. Nem zavart nagyon. A citrom héját belereszeltem a tálba, amiben előzőleg készült a tészta. Ebben a tálban készítettem a krémet is. Biocitrom volt, ezért nem akartam elkótyavetyélni a héját sem, de ez nem kötelező elem. 

Hozzávalók a krémhez:

• 22 dkg tejföl
• 2 tojás
• 3 evőkanál liszt
• csipet só

Az összes hozzávalót gépi habverővel összekevertem.

Összeállítás:

A tésztát behoztam az erkélyről, az almákat elhelyeztem rajtuk és a krémet ráöntöttem. Előmelegített sütőben 170 fokon sütöttem 40 percig, itt megint tűpróba van, én most egy késsel próbálkoztam. Félidőig nem légkeveréssel sütöttem, mert féltem, hogy nagyon megbarnul, ha így lenne, akkor alufóliát kell ráteríteni. Mehetett volna végig a légkeverés, nem barnult meg.

Amikor kihűlt, a tetejére fahéjat szórtam és porcukrot. Kihűtve lehet csak szeletelni.

Napi cuki, Csincsillának szeretettel egy Muki, akinek megvan mind a két füle!

Érdekes ez a nézés.

Néger szelet

Tesóm heteken keresztül mondogatta, hogy márpedig ő néger szeletet akar sütni, lehetőleg olyat, amilyet anyu csinált. Még azt is elmesélte minden alkalommal, hogy anyu minden karácsonykor megkérdezte, hogy mit süssek? mire tesóm mondta, hogy néger szeletet!, mire anyu azt mondta, hogy Azt nem fogok! Nem tudjuk miért. Azt se, hogy akkor miért kérdezte meg, hogy mit süssön. Nézegette tesóm a neten található recepteket, de egyik se volt ilyen foltos tésztájú, csak egyszínű, sötét. 

Aztán valamilyen beszélgetéskor szóba került, hogy apunak milyen szép volt a kézírása, és hogy az aláírása is milyen menő volt, mondtam tesómnak, hogy én azt az aláírást megtanultam, és néha hamisítottam, de bevallottam apunak. Tetszett nagyon az aláírása, sokat gyakoroltam. Tesóm azt mondta, hogy azt lehetetlen megtanulni, mire megpróbáltam megmutatni neki, de tényleg nem tudtam már így 50 év elteltével. Ezért lázasan elkezdtem keresni olyan bármit, amin szerepel az aláírása, hogy be tudjam újból gyakorolni. Nálam vannak ugyanis az összes családi papírok, bizonyítványok, igazolványok, és azok között kutakodtam, és ekkor a kezembe került anyu kézzel írt szakácskönyve. Régen minden rendes nőnek volt ilyen füzete, amibe a másoktól hallott, vagy a kedvenc receptjeit gyűjtötte, főleg persze sütiket. Kézzel szépen leírták őket, és pontosan tudták, hogy a füzetben egy bizonyos süti receptjét kábé melyik oldalon kell keresni. Van egyébként még egy ilyen receptes füzetem is, gyönyörű régies kézírással. Lényeg a lényeg, hogy ebben a füzetben megtaláltuk anyu néger szeletét! 

Néger szelet (Borika féle recept)

- 4 tojás sárgáját,
- 10 dkg zsírral,
- 20 dkg cukorral,
jól elkeverjük. Tesóm zsír helyett vajat használt.

Hozzáadunk
- 2 dl tejet,
- 25 dkg lisztet,
- 1 cs. sütőport.

A massza felét tepsibe öntjük, a megmaradt masszához hozzáadunk
- 2-3 dkg kakaót,
- és ½ dl tejet.

Ezt is a tepsibe öntjük (ráöntjük). Tesóm tepsije 32×19 cm. És 175 fokon sütötte 20 percig.

---------------------------------------------------------------------------

Sütés után vékonyan megkenjük finom lekvárral, és a lekvár tetejére 10 dkg vagdalt diót szórunk.

- A 4 tojás fehérjét
- 25 dkg cukorral
gőzön felverjük, és a kihűlt lekváros tészta tetejére öntjük. Kis tűznél szárítjuk. Tesóm a lekapcsolt, de még forró sütőbe visszatolta 10 percre a tojásfehérjehabbal borított sütit.

---------------------------------------------------------------------------

- 20 dkg cukorral,
- 5 kanál tejjel és
- 3-4 dkg kakaóval
fondant főzünk, kihűtjük és belekeverünk 10 dkg vajat. Az egészet a habra öntjük. Tesóm Dr. Oetker csokibevonót használt.

Plusz egy fontos tapasztalat: Ebben a neten talált Néger kocka receptben azt írják, hogy "ha nem akar habosodni (a tojásfehérje), adj hozzá egy csipetnyi sót, ez meggyorsítja a folyamatot, amire körülbelül 15 percet szánj." Ehhez képest 5 perc alatt megvolt a hab, a süti meg még nem volt kész, ezért a tálba dermedt a hab, és nem lehetett simára beleönteni a tepsibe, hanem csak pacsmagokban belecuppantani. Úgyhogy bőven elég a hab felverését akkor elkezdeni, amikor a süti elkészül, és kivesszük a sütőből, megkenjük lekvárral, megszórjuk dióval. Na ekkor dördül el a startpisztoly a fehérjehabhoz. 

A másik fontos infó, hogy elég sok lekvár került a sütire, mert minden maradék lekvárosüveget ki akart üríteni tesóm a hűtőjéből, de Viki azt mondta, még többet tegyen legközelebb. 

Tesóm azt mondta, nem érti, hogy anyu miért nem volt hajlandó ezt a sütit megcsinálni, pedig ez sokkal egyszerűbb, mint a mézes krémes, amit viszont minden évben megsütött. Ráadásul langyosan annyira finom volt, hogy tesóm megette a fél tepsi sütit. Aztán adott belőle néhány zsűritagnak (Tomi, Viki), és mindenkinek annyira bejött, hogy azóta már elkészült a második tepsivel is, és gyorsan el is fogyott. 

Itt pedig működés közben látszik a cicakarám. Winston felügyeli az építkezést a szomszédban:

Ha lát valami érdekeset, akkor felágaskodik, hogy jobban lásson. Szerintem itt most a daru mozgását figyeli, lehet, hogy le akarja vadászni. 👇

De aztán valami más elvonja a figyelmét 👇

És akkor már inkább körbetekint a birtokon 👇

Mazsi megígérte, hogy megmagasítja a kilátót, hogy fekve is szemmel lehessen tartani a környezetet.

Tejszínes-mézes labane eperrel - Yoda miniszoborral

Azért kell leírnom ezt a receptet, mert a méz a citromhéjjal és a tejszínhabbal ebben a lecsöpögtetett joghurtban valami olyan hókuszpókuszt vitt végbe, hogy szinte sajnáltam az epret hozzárétegezni. (És szerintetek következő alkalommal, amikor elkészítettem, mit felejtettem ki a joghurthabból? Igen! A mézet és a citromhéjat.) Úgy, ahogy volt, tökéletes volt, a labane. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem volt mézíze! A reszelt citromhéj viszont mindenképpen kellett ehhez a varázslathoz.

Azzal kezdődött, hogy már tavaly óta vagy még régebben szeretnék probiotikus fermentált limonádét csinálni. Még sosem jutottam tovább, mint hogy betűről betűre elolvasom a receptet. Nem értem én sem, hogy mitől vagyok elakadva. De idén eggyel továbbjutottam a feladatokban, kimostam az üveget, amiben tervezem a fermentálást, és lecsöpögtettem a joghurtot, mert élőflórás tejsavó kell ehhez a recepthez. Megvettem a biocitromokat is, tehát minden készen állt, csak 3 literes üvegem nincs, helyette 2 literes van. Talán emiatt nem tudom megugrani ezt a bonyolult feladatot. Addig-addig totyogtam a recept körül, míg elment a kedvem megint, és a tejsavót felhasználtam tesóm kenyeréhez, a visszamaradt krémes, sűrű joghurtot meg ehhez desszerthez.

Egy doboz 400 grammos (aldis) görög joghurtot lecsöpögtettem, ahogyan már ebben a bejegyzésben mutattam. A kapott kétféle anyagot sok mindenhez fel lehet használni. A savót kenyérsütéshez szoktam, de biztosan jól állna mindenféle tejfölös-tejszínes ételnek is, a sűrű krémsajtot lehet sósan és édesen is fogyasztani. Tehát mi most itt csak a krémsajtot fogjuk használni.

Hozzávalók:

• 1 adag jó sűrű joghurtsajt (labane, labneh vagy labnita, nem tudom mi az igazi neve)
• 2 evőkanál méz
• 1 citrom reszelt héja (biocitrom)
• 1 dl habtejszínből felvert hab
• eper (most mélyhűtött, felengedett volt)
• a tetejére díszítésnek: eper, citromhéj és keserű csokoládé

A joghurtsajtban villával jól elkevertem a mézet és a citrom reszelt héját. A hideg habtejszínt felvertem, és beleforgattam a mézes-citromhéjas joghurtkrémbe. Nagyon csodálkoztam, de ez az összeállítás annyira finom, hogy akár ezen a ponton is elkezdődhet a dorbézolás. De mivel az epret már felolvasztottam, folytattam az eredeti terv szerint: az epret két darab kicsi, kb. 2 dl-es befőttesüvegbe* tettem, rákanalaztam egy adag joghurthabot, erre ismét epret tettem, majd megint a joghurthabot. A tetejére reszeltem még egy kis citromhéjat, eperszemeket tettem rá és aprítottam egy kocka keserű csokoládét, és azzal szórtam meg mindkét desszertet.

*A befőttesüveg helyesírása: „Amennyiben az adott üveg kizárólag arra az adott célra szolgál, úgy egybeírjuk, amennyiben csak alkalmilag, úgy külön. Alapeset: boros üveg és borosüveg, ugyanez: tintás üveg és tintásüveg. Ennek nyomán mindenkinek egyedileg kell eldöntenie, hogy mire gondol, amikor pl. a konzerves üveg kifejezést kívánja leírni." Ezt jegyezzétek meg, mert ki fogom kérdezni!

Aztán a csokiból újból és újból szórtam a pohárkrémre, mert annyira jó volt így együtt az összes íz. Biztos tök jó lehet Mascarponéval vagy Philadelphia krémsajttal, de hirtelen felindulásból akár a nem lecsöpizett görög joghurttal is.

Éva ma majdnem ugyanezt csinálta, csak dinsztelt almával és magokkal rétegezte, és ő nem csöpizte le a joghurtot. Holnap én is megpróbálkozom vele, már csöpög a következő adag joghurt.

A mai napi cuki már jó régóta várakozik. Anna megtalálta a Yoda miniszobrot a Gellért-téren, rögtön másnap, hogy kikerült oda.

Ekkora a kis cuki:

Mondjuk, mind a kettő cuki, szóval ekkorák a kis cukik.

Sharlotka - orosz almatorta

A fészbuk észrevette, hogy legszívesebben recepteket nézegetek, ezért felkínálta nekem a Szeretem az orosz konyhát nevű oldalt. Ez maradhatott is, a többi százvalahányat, amit kínálgatott, tiltottam. Itt nemcsak receptek vannak, hanem nagyon érdekes vagy vicces novellafordítások és regényrészletek, szép fotók vagy festmények tipikus orosz élethelyzetekről, terített asztalokról, ételekről, városokról, tárgyakról. Annyira érdekelt, hogy éjszakánként megpróbáltam visszamenni az időben a kezdetekig, hogy mindent lássak és olvashassak. Ez elég nehéz egy ilyen oldalon, de azt hiszem, napokig tartó egész esti és éjszakai olvasással már a végére értem, bár kicsit bizonytalan vagyok, mert egyik éjjel (hajnalban) 2019-es posztnál hagytam abba, de másnap már nem lehetett ilyen messzire visszamenni az időben, szóval nem tudom, hogy láttam-e mindent. Lényeg a lényeg, hogy rengeteg receptet mentettem el magamnak, közülük az egyik ez a Sarlottka.

A neve miatt szerettem bele, annyira cuki, na meg amiatt, hogy elolvasva nagyon egyszerű, viszont nekem ezek a gyümölcsös piskóták soha de soha nem szoktak sikerülni, mint tudjuk. Most is úgy jártam, hogy a megadott sütési idő után a közepe még folyékony maradt. Persze ha valakit hibáztatni szeretnék, akkor az a futár lesz, mert pont akkor hívott, amikor a vége felé járt már a sütési idő, csak 13 perc volt hátra, ezért lekapcsoltam a légkeverést, simán sütöttem tovább, hogy amikor lemegyek - mert azért hívott, hogy menjek le a cuccomért, pár perc múlva itt lesz, de nem tud majd leparkolni az óriási teherautóval -, ne égjen meg a torta. Nem tudtam, mennyi lesz az a pár perc, amit lent leszek.

Amikor kóstolási és fotózási szándékkal felvágtam, és kiderült, hogy folyik a közepe, visszatettem újabb 15 percre, de ekkor meg jól kiszáradt. A tűpróba az nem az én műfajom, ezt is tudjuk, de most beleszúrtam a tűt, természetesen abba a részébe, ami jól meg volt már sülve, és nem a közepébe. Így jártam. 

Leírom a receptet, hátha megpróbálkozom még vele. Savanyúbb alma lenne jó hozzá, mert a süti nagyon édes. (Igen, nekem mindig minden nagyon édes.)

Hozzávalók:

• 1 bögre (2,5 dl) liszt
• 1 bögre (2,5 dl) cukor
• 3 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor (nálam fél csomag)
• 2 evőkanál zsemlemorzsa
• 3-5 alma (nálam 4 különböző méretű és fajtájú volt)

Egy 24 cm-es tortaforma aljába vágtam sütőpapírt, az oldalát kivajaztam. Az eredeti receptben 23 cm-es a tortaforma, de nekem nincs olyanom. A sütőpapíron viszonylag egyenletesen elterítettem a zsemlemorzsát, és erre rétegeztem a megpucolt almaszeleteket. 

A tésztához a tojásokat felhabosítottam a kétféle cukorral, hozzákevertem a lisztet, majd az almára öntöttem a teljesen piskótatészta állagú tésztát. 180 fokon 25-30 percig kell sütni, én légkeveréssel sütöttem 15 percig, és anélkül 13 percig kábé. Az én tűpróbám szerint jó volt a süti, de amikor felvágtam, akkor folyt a közepe, ahogy már írtam. Amikor (azt hittem hogy) elkészült, rácsra tettem tortaformástól, és hagytam kihűlni. Ezután lekapcsoltam a tortaforma oldalát, és egy szép tálra borítottam a sütit fejjel lefelé, így az almák kerültek a tetejére. Nagyon megszórtam fahéjas porcukorral és még egy kis kekszmorzsával is, hogy jobban mutasson a fotón. Most azt is megtanultam, hogy a langyos tortát tök fölösleges porcukorral megszórni, mert azonnal ráolvad és nem látszik a képen.

Viki kapott belőle kóstolót, és azt mondta, hogy finom. Tomi még nem nyilatkozott. Nekem túl édes, de szeretném még egyszer megpróbálni, talán akkor majd kevesebb cukorral és savanyúbb almákkal csinálom. Jó 15 éve volt a blogon egy Nagy Őszi Almatortaverseny, amire ezzel a tortával (és majd a következővel is) szeretnék nevezni. Remélem, nem késtem el!

Frissítés! Tomi is nyilatkozott, azt írta: Nekem meg pont az ízlett nagyon, hogy az alja száraz, kicsit ropogós volt, az íze meg nagyon finom! 

Újabb frissítés! Olgi pedig egy ültő helyében megevett két szeletet tegnap este (vasárnap), mert annyira ízlett neki, a harmadik szeletet meg elvitte becsomagolva. Azt mondta, hogy nagyon finom, és hogy nem túl édes. Hát jó.

Tegnap nagyon izgalmas dolog történt velem, amikor délelőtt elugrottam bringával az Aldiba vásárolni. Szokás szerint nehezen szántam rá magam az indulásra, de amikor végre sikerült magamat összeszedni, és elindultam, a sarokra érve elkezdett esni az eső. Fú, eléggé dühös lettem, mert azon kívül, hogy nagyon besötétedett, semmi nem jelezte előre az esőt, se a radar, se a másik előrejelző, amit nézni szoktam. Direkt kifigyelték, hogy mikor indulok! De csak azért se fordultam vissza, és csak azért se választottam a közelebbi Aldit, hanem mentem terv szerint a távoliba, mert ott sosincs tömeg. Így dühöngve tekertem az úton, amikor valaki rám kiáltott, hogy Hééé! vagyis: HÉÉÉ! Első gondolatom az volt, hogy nem nekem szóltak, már régóta nem szoktak az utcán utánam szólni, de aztán láttam, hogy rajtam kívül nincs senki, ezért odafordultam, és Amy meg Viki integetett nekem a járdáról. Azonnal megálltam, és odamentem, de Amy folyamatosan ugatott, mondanám, hogy majdnem széttépett, de ez nem igaz, csóválta a farkát és kereste az ellenséget, akitől majd megvéd. Egyeztettük, hogy Vikinek is kell vásárolni, és felajánlottam, hogy megveszem neki a dolgokat. De amikor a lista (krumpli, tojás, tejföl) odaért, hogy sonka, szalonna, kolbász, ezeket már nem mertem bevállalni, inkább felajánlottam, hogy vigyázok Amyre, amíg Viki vásárol. 

A pólóm meg pont illik az orosz vonalhoz...

Abban maradtunk, hogy én bringával hamarabb odaérek a bolthoz, bevásárolok, és addigra ők is odaérnek, és átveszem Amyt, amíg Viki is bevásárol. Kerestem jutifalatokat, hogy le tudjam majd kenyerezni Amyt, amíg el akar tőlem szabadulni, vagy széttépi a pórázt, vagy a többi embert meg kutyát.

Nagyon örült neki!

De pont, hogy nem kellett lekenyerezni, mert az egész idő alatt akkor volt a legizgatottabb, amikor elővettem ezt az izét, ami nagyon ízlett neki. A többi időben így viselkedett:

Annyi tanácsot kaptam, hogy a többi kutyát kerüljem el, tehát ha jönne valaki, akkor én távolodjak el innen. Jött is egy lány két kutyával, egy pici feketével és egy pici fehérrel, de szerintem ismerték Amyt, mert megálltak a bolt legtávolabbi sarkánál, a kosarak mögött, és ott várakoztak, amíg mi itt, a bejáratnál.

Megjött a gazdi!

Rengetegen mosolyogtak Amyre, majdnem mindenki. Én mindig nagyon morcos vagyok, ha túl közel jönnek kutyával, vagy ha a bringámhoz túl közel "parkolnak" kutyával, mert félek tőlük. De itt most azt tapasztaltam, hogy lehet mosolyogni is! Érdekes érzés volt kutyásnak lenni abban a pár percben. Főleg egy ilyen okos és jól nevelt kutyával, mint ő. Egyébként végig le nem vette a szemét a bejáratról, csak néha, ha szóltak hozzá mosolygós idegenek, akkor fordult arra, és szimatolt megállás nélkül a levegőbe, mint egy nyuszi. Hát tényleg nem ilyennek képzeltem ezt a helyzetet! Hanem olyannak, hogy két kézzel fogom a pórázt, és igyekszem visszatartani Amyt, hogy ne szökjön el, ne egyen meg kicsi fehér kutyákat (Viki szerint mér? hát lett volna belőle kicsi piros kutya! De összevarrom!), és ne marcangoljon szét mosolygós idegen embereket. 

Kung Pao vagy Gong Bao csirke

Ezt az ázsiai mogyorós-szójaszószos csirkét még augusztus végén csináltam, csak aztán beelőztek a blogon más, érdekesebbnek gondolt kaják. Ráadásul olyan bonyolult leírni, mert sok hozzávaló van és sok művelet, pedig az elkészítés tényleg gyors, maximum fél óra. És nagyon-nagyon finom lett, biztos, hogy többször is csinálok majd ilyet magamnak, csak felezni fogom a húsmennyiséget, mert ez egy főre kicsit sok lett. A szószt viszont nem kell majd felezni, jobban szeretem a sok-szószos kínai kajákat. Így amikor már többedszer ettem ebből a kajából, egy kis saját szószt is főztem hozzá a szokásos kínaimból, azaz egy kis méz, ketchup, rizsecet szójaszósz, keményítő, víz gyömbér és csili felhasználásával. De ez csak saját hiszti volt, nem kötelező!

Viszonylag sok receptet olvastam el (itt és itt és itt és itt), amik nagyjából hasonlítottak egymásra, aztán így csináltam:

Húspác:

• 1 evőkanál szójaszósz
• 1 evőkanál rizsecet
• 1 evőkanál keményítő
• 1 evőkanál fehérbor
• ½ teáskanál őrölt fehérbors
• 1 tojásfehérje (a mélyhűtőből)
• 50 dkg csirkemell apró kockákra vágva

A pácot összekevertem, és a felkockázott húst hozzáadtam. Félretettem pácolódni, amíg a többi dologgal foglalkoztam. De ezt akár egy nappal hamarabb is elő lehet készíteni, a hosszabb pácolódás biztosan nem árt neki.

Szósz:

• 3 evőkanál szójaszósz
• 1 evőkanál balzsamecet
• 1 teáskanál szezámolaj
• 1 evőkanál fehérbor
• ½ teáskanál őrölt bors
• egy 3 cm-es gyömbérdarab (ez is a mélyhűtőből volt)
• 2 teáskanál keményítő

Összekevertem ezt a szószt. Valamelyik receptben még írtak 1 teáskanál mézet és 1 teáskanál csilipelyhet is, ezeket kihagytam, ha jól emlékszem. Kóstolgatás után még ki lehet velük egészíteni a szószt.

És akkor a teljes kaja:

• 2 evőkanál olaj
• 1-2 db csilipaprika vékony karikákra vágva (nálam 1 db)
• 1 db kaliforniai paprika kis kockákra vágva
• 4 szál újhagyma felkarikázva
• 3 gerezd fokhagyma összetörve
• 8 dk pörkölt mogyoró

Plusz:

• a bepácolt hús
• az összeállított szósz

Összeállítás:

A serpenyőbe öntöttem az olajat, és amikor felforrósodott, 1-2 percig sütöttem rajta a kétféle paprikát. Erre mentek a pácolt csirkemellkockák, amiket folyamatosan kevergetve sütöttem. Ez a elvileg csak 3-4 percig tart, de a villanytűzhelyen sokkal lassabban sült. Biztosan azokkal az óriási gázégőkkel, amiket a látványkonyhákon meg a filmekben lehet látni, elég ennyi idő. Amikor kifehéredett a hús, hozzáadtam az újhagymát és a fokhagymát, és ezzel is pirítottam egy pár percig, végül ráöntöttem a szószt és belekevertem a pirított mogyorót is (én pörkölt mogyorót használtam, de lehet házilag is pirítani). Folyamatosan kevergetve összesütöttem az egészet, amíg a szósz egy kicsit besűrűsödött. Rizst főztem hozzá és kész:

A Duna megint árad, napok óta figyeljük a vízszintet a Rákos-patakon és a Dunán is. Az egészet a Boris nevű ciklon okozta, ami rengeteg esőt hozott Közép-Európára, beleértve a Duna vízgyűjtő területét. Hétfőn még így állt a Duna a Carl Lutz rakpartnál:

Szerdára a pesti alsó rakpart eltűnt (meg a budai is, csak arról nincs fotó). Itt autók szoktak járni:

Csütörtök este a Rákos-patak torkolata:

Ez normál esetben ilyen (mi kb. a piros X-től fotóztunk a nyíl irányába):

Kép innen: WLB

Ezek pedig a ma (szombat) reggeli képek (a közlekedési tábla a vízben az autóúthoz tartozik, ami most a víz alatt van):

Az összes képet Tomi csinálta. 

Tegnap (pénteken) éjjel vagy szombat hajnalban tetőzött Budapesten, 830 cm-en. Rékától hazafelé jövet, éjfél körül elbringáztam megint a Rákos-patak torkolatához. Lenyűgöző volt az a rengeteg sötét víz, és az a nagy csend. Muszáj Borisnak megköszönnöm, hogy figyelmeztetett rá, hogy ne nézzek ártéren hétvégi házat. Esztergomban lett volna egy eladó, és meg is akartam nézni, de már nem akarom.

Vöröslencse-leves

Jöhetnek az őszi kaják végre! Pénteken Segebagával az Átriumban voltam színházban, mert Pintér Béla elköltözött innen Újpestről. Most kicsit bánatos voltam emiatt, mert egész napra esőt mondtak, féltem, hogy végül villamossal kell mennem, de aztán olyan szerencsém volt, hogy pont elállt az eső, mehettem bringával. Viszont hihetetlen, hogy vinnem kellett kesztyűt és sálat is, és hazafelé a színház után még így is fáztam, mert a nadrágom nem volt elég vastag. Ahhoz képest, hogy előző pénteken, még besötétített, hűtött lakásban gubbasztottam a harmincvalahány fokban, ez egy kicsit hirtelen váltás volt. De a hidegben nagyon jól tud esni egy ilyen forró, piros leveske!

Ezt a levest, vagy egy hasonlót Tahiban kóstoltam először tavasszal, amit Anna főzött, és egy jó kis kirándulás után csak megmelegítette, és ezt ettük. Aztán amikor megettem egy tányérral, szó nélkül felálltam és szedtem még magamnak. Ha jól emlékszem, harmadszorra már nem mertem szedni, de bármennyit meg tudtam volna enni, mert annyira jól esett és olyan finom volt. Azóta már kétszer meg is főztem, csak nem tudtam lefotózni, olyan gyorsan elfogyott. Most nagy adagot csináltam, mert Tomáéknak is adtam belőle. (Most kaptam a hírt, hogy Fanninak is nagyon ízlett!)

Annyira odavagyok ezért a levesért, hogy Évát is befűtöttem, és meg is főzte a hétvégén ő is. És neki sikerült jó fotót is csinálni róla, íme:

Ő kicsit sűrűbbre főzte, bazsalikommal és sajttal tálalta. Sajtot talán azért tett rá, mert Anna hízókúrán van. A neten találtam különböző recepteket, és én ebből a receptből indultam ki, Éva pontosan ezt csinálta, de én aztán folyamatosan kóstolgattam és igazítgattam a mennyiségeket, tehát nekem nem pont ez lett. Éva szerintem követte a receptet, azért lett neki sűrűbb. Egyébként az eredeti receptben nincs szárzeller fehérrépa, meg leveskocka.

Hozzávalók nálam:

• 1 közepes fej hagyma
• kb. 2 szál szárzeller (nekem a mélyhűtőben van feldarabolva, onnan vettem ki kábé ennyit)
• 1,5 szál sárgarépa (nagyon nagyok voltak a répák)
• 1 szál fehérrépa
• 1 gerezd fokhagyma
• olaj
• 200 gramm vörös lencse
• kb. 2 liter víz (lehet, hogy másfél...)
• majdnem egy egész dobozka sűrített paradicsom (fácános), kb. 50 gramm - egy kávéskanálnyi maradt, eltettem a mélyhűtőbe 
• fél doboz hámozottparadicsom-konzerv (kb. 200 gramm)
• volt még pár szem koktélparadicsom, amit Olgitól kaptam, azt is beledobtam, hát Tomának főztem, és ő imádja a paradicsomot
• 1 erőleveskocka (húsmentes, direkt elolvastam az összetevőket mert Fanni vega, és reméltem, hogy eszik a levesből)
• só, bors, kakukkfű

A hagymát felaprítottam és az olajon dinszteltem pár percig a szárzeller-darabokkal. Ezalatt a répákat megpucoltam, félkarikára vágtam, és ezt is rádobtam a hagymás-zelleres alapra, együtt dinszteltem tovább. A fokhagymát lereszeltem, és a lábosba került ez is, de ezzel már csak egy kicsit dinszteltem, majd felöntöttem a vízzel, beletettem a megmosott lencsét, a fűszereket és a paradicsomokat. Először csak fél konzervnyi sűrített paradicsomot, de aztán ahogy kóstolgattam, egyre többet, míg végül finomnak ítéltem. A leveskockát is beletettem, de ez elhagyható. Felforraltam, majd közepes erősségű lapon addig főztem, amíg a lencse megpuhult (kb. 15 perc volt).

Napi cuki nem a tazmán ördög, hanem Muki, Fanni kutyája, ahogy Tomával melegítik egymást és együtt tévéznek.

A panelben meg ma délután beindították a fűtést. Hihetetlen!