2009. január 2., péntek

Tarkedli


Most végre olyan sok a szabadidőm, hogy sikerült kipróbálni a Segebagától kapott tarkedlisütőt. Úgy volt, hogy a Mikuláspartin fogjuk felavatni, de egy kicsit tartottam tőle, hogy pont egy vendégségben kezdjek el tésztát keleszteni és sütögetni. Ugyanis ez a fánk frissen a legfinomabb, nem jó előre elkészíteni.

A tarkedlisütő (vagy tükörtojássütő):


Hozzávalók a tésztához:

- 50 dkg liszt
- 2,5 dkg élesztő
- 5 dl tej
- 5 dkg cukor
- 3 dkg vaj
- 3 tojás
- 1/2 citrom héja (ezt persze én szokás szerint kihagytam!)
- só,
- a sütéshez olaj
- töltéshez és tálaláshoz: 20 dkg barackíz
- tetejére: 2 dkg porcukor

Én mindennek a felét vettem, mert biztos voltam benne, hogy kettőnknek még a féladag is sok lesz. A 3 db tojást úgy feleztem el, hogy egy nagy és egy kicsi tojást vettem, ez szerintem megfelel másfél tojásnak.

Az élesztőt egy deciliter langyos tejben, kevés cukorral, egy kanál liszttel összekevertem, és langyos helyen felfuttattam. Közben a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. A maradék lisztet a tojások sárgájával, (a reszelt citromhéjjal), csipetnyi sóval, meg a maradék langyos tejjel simára dolgoztattam a robotgéppel. Utána a felfuttatott élesztőt és az olvasztott vajat, majd az így kapott sűrű palacsintatésztába a kemény habbá vert tojásfehérjét is belekevertem. Konyharuhával letakarva langyos helyen duplájára kelesztettem.

A tarkedlisütőt olajjal kikentem, na de ezt ne úgy képzeljétek, hogy szépen ecsettel kiolajoztam, hanem egy löttyintésnyi olajat öntöttem a sütő mélyedéseibe, majd a tésztából egy-egy bő evőkanálnyit töltöttem mindegyik lyukba. Mindkét oldalát pirosra sütöttem.


Az első adagot alig tudtam kikaparni a tarkedlisütőből, úgy odaégett az alja. Ekkor jöttem rá, hogy nemcsak finom kiolajozásra van szükség, hanem jó bőven meg kell olajjal locsolni a sütőformát. Ráadásul nagyon alacsony hőfokon, hosszú ideig kell sütni, mert belül még így is nyers maradt némelyik.


Azt írja a recept, hogy ebből a mennyiségből 28 darab tarkedlink lesz, amiből kettőt-kettőt barackízzel összeragasztva, porcukorral megszórva kell tálalni. Hát nem tudom, nekem a féladagból lett 24 db tarkedli, amiből ugye az első négyet rögtön kidobtam, megettünk ötöt és még mindig van 15! Hát mekkora család kell ehhez?


Én nem baracklekvárral, hanem házi gyümölcsfagyival tálaltam. Szerettem volna még meglocsolni egy kis Marcsi-féle Lindt csokiöntettel, de annak a flakonját előbb forró vízbe kell áztatni, hogy folyékony legyen, és kicsit későn kaptam észbe... Túl sok dolgot kellett ugyanarra az időpontra elkészíteni: a tarkedli forró legyen, a fagyi pedig még hideg, a csokiöntet folyékony, na hát ez meghaladta a képességeimet. Sajnálom, de nem baj, még így is jól végződött annak ellenére, hogy egy szörnyű edénysúrolással kezdődött ez a kísérlet!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

nekem nagyon tetszik!!!! biztos nagyon fini lett!!!:)

Andi írta...

Hát nem annyira, sajnos...

csincsilla írta...

jól áll nekik az eperfagyi:)