Baracklekvár 2.

Egy mázsa barackból kéne minden nyáron lekvárt főzzek, hogy a legszűkebb igényeket kielégítsem. Persze erről szó sem lehet, sem időm, sem erőm, sem pénzem, stb. Azért harminc kilót általában felvállalok. Mert baracklekvárt muszáj főzni, mert ebből a bolti változat még csak nem is hasonlít az otthonihoz. Legalábbis az enyémhez. Nem is értem, hogy miért, mert eperlekvárból, áfonyából, narancsból ha drágán is, lehet ehetőt kapni, de bolti finom baracklekvárhoz még nem volt szerencsém. Persze, lehet, hogy van, csak nem vagyok elég kitartó.
Imádom a saját baracklekváromat. Nagyon-nagyon kevés cukrot teszek bele, és ettől még télen is olyan az íze, mint a friss sárgabarackkrémnek. Anno anyukám baracklekvárját is nagyon szerettem (és a barátaim is nagyon szerették), gondolom, ez a baracklekvárgyártó képesség női ágon egyenesen öröklődik (mint az x-láb). Anyukám nem volt túl erős sütifronton (jaj, az a sok vasárnapi vastagtésztás almáspite:)), de lekvárokban és főzelékekben verhetetlen volt. És töméntelen mennyiségeket rakott el, nem is tudom, hogy bírta, ezekbe a nagy, hét és fél decis üvegekbe, mindig volt vagy harminc-negyven üveg, hosszú évekig hordtam el otthonról (és most csak a baracklekvárról van szó, mert persze volt még más is mellette). Mostanában inkább én viszek.

Lassan tényleg eljutok a receptig is.
A sietőseknek íme az Andi változata.

A baracklekvárrecept legfontosabb eleme a finom, érett sárgabarack. Itt nem érdemes spórolni. Főztem már teljesen ehetetlen lekvárt is, ízetlen baracknak sosem lesz jó íze. De ezt akkor még nem tudtam. Szóval valahol be kell szerezni. Sajnos, nincs tuti helyem, mindig próbálok valahol vadászni, megkóstolom (persze ez is olyan, hogy azt azért nem tudom megtenni, hogy kérek egy darabot kóstolni, és aztán azt mondom, hogy köszi, nem kell, legfeljebb kevesebbet veszek ilyenkor). A szeddmagad, sajnos, szóba sem jöhet, mert az Anditól azt hallottam, hogy ott mindig éretlen a barack, ami kicsit elkezd érni, leszedik. És az nagyon fontos, hogy érett legyen, szép sárga, illatos. Szóval piacok, ilyen-olyan zöldségesek. És hát nem akarok hétszáz forintot adni érte kilónként (a szép barack ennyi volt szerdán az óbudai piacon:)), szóval keresek, kutatok. Az idén négyféle barackot vettem, három helyen:) Persze az volt a legjobb, amiből a legkevesebbet tudtam venni:)
A másik fontos elem a gyorsaság. Ha szép, halvány narancssárga lekvárt akarunk, akkor kisebb adagokkal, gyorsan kell dolgozni, nincs mese. Ha sokat érintkezik a levegővel, megbarnul, attól, gondolom, nem változik az íze, de a szemnek kevésbé lesz kívánatos:) Én egyszerre max. 8-9 kiló baracknak ugrom neki.

Üvegpucolás
Először előállítom a tiszta üvegeket, hogy addig se barnuljon a barack/lekvár, amíg azokkal molyolok. A szokásos eljárás, kétlábú és négylábú családtagjaimat kitessékelem a konyhából, nagyon forró, mosogatószeres  vízben alaposan elmosom az üvegeket, tiszta vasalt konyharuhára állítom őket száradni, fejjel lefelé persze, a tetőket pedig egy kisebb lábasban felteszem forrni. 5-10 perces forralás után ezeket is tiszta konyharuhára szedem, egy csipesszel, nagyon azért nem lihegem túl a dolgot, ha véletlenül hozzányúlok kézzel, nem kezdem elölről. Szépen lecsepeg és megszárad minden, amíg előáll a lekvár.

Barackelőkészítés
A barackokat megmosom. Egy nagy lábasban vizet forralok (mert a barackhéjlehúzó iskolába tartozom- emlékszem, egyszer anyukám kipróbálta a nem lehúzós, darálós változatot, azóta is összeborzongok, annyira rossznak találtuk). Kisebb adagokban néhány percre beleteszem a barackokat. Van olyan barack, amit csak bele kell mártani, és máris lejön a héja, van olyan, amit három-négy percig is főzni kell. Nincs mese, próbálgatni kell, ha nehezen jön le, akkor nagy szenvedés a héjtalanítás, ha meg péppé fő már most a barack, akkor meg teljesen reménytelen a húzigálás. A forró barackokat lecsöpögtetem, nagyobb lapos tálakba, tálcákra öntöm hűlni, nem érdemes összeégetni a kezünket, meg lehet várni azt a tíz percet, amíg langyosra hűlnek. Aztán jöhet a héjazás meg a magozás. Nem tartozik a kedvenceim közé:)

Lekvárfőzés:)
Ha egyszer kész vagyok, akkor egy nagy, vastagtalpú lábasban (vagy kettőben) felteszem a magozott, héjtalan, de nagy darabokban lévő barackokat főni. (A rádióban azt hallottam a Bozsik gazdától, hogy a levét le lehet önteni, abból némi besűrítéssel barackszörpöt csinálni, mert akkor hamarabb kész lesz a lekvár, nem lesz annyi leve. De nekem nincs bajom a lével, és valamiért úgy képzelem, hogy én ezt ott, a lekvárban akarom besűrítve látni, mert attól finomabb lesz.) Forrás után még tíz percig forralom, ezalatt megpuhul. Néha kevergetni kell, de még nem fröcsköl, nem kell folyamatosan felette állni. Leveszem a tűzről, merülőmixerrel néhányat keverek rajta, hogy még darabos legyen, semmi esetre sem krémes, de a fél barackok tűnjenek el. Hozzáteszem a nagyon kevés cukrot, most kivételen megmértem, egy kiló tisztított barackhoz 10-15 dkg cukrot teszek (kóstolom, hogy mennyit:)). Zselésítőt, tartósítószert nem használok, eddig még sosem romlott meg egy üveg sem. A cukorral is még kb. 5-10 percig forralom, most már ott kell állni mellette, mert csúnyán pöfög.

Betöltés
Közben forralok vizet. Egy tepsibe belepakolok üres, tiszta üvegeket, öntök alájuk/melléjük egy-két centi forró vizet (hogy nehogy elpattanjanak az üvegek a tűzforró lekvártól). Szépen merőkanalanként adagolva megtöltöm az üvegeket. Rácsavarom a tetőt, és fejre állítom őket olyan öt percre. Itt akár abba is lehetne hagyni, de biztos, ami biztos, még szárazdunsztba is pakolom őket. Öt perc múlva visszaállítom őket a talpukra, újságpapírba tekerem, ágyneműtartó, fotel, hűtőtáska, szóval valami hőtartó hely.Majd valamikor, egy-két nap múlva, ha van egy kis időm, átpakolom őket a végleges helyükre.

Aztán kezdem elölről a következő nyolc kilóval. Meg újra, amíg van barack. Utána már csak a konyhát kell kitakarítani, és négykézláb elbattyogni egy kanapéig.

A napi cuki:

Iszonyú mennyiségű csigánk van a kertben, néha megpróbálnak lelépni, de visszahozzuk őket, nehogy eltapossák szegényeket. Ezek vajon rokonok? Vagy két fajta?