Cukkinis-kolbászos tészta

Tészta meg cukkini eddig a K(K)K-n:
- Andi trombitagombás csodája
- csincsilla-család kedvence
- Andi orsótésztája
- Andi fantasztikus sajtmártásos tésztája
- Marcsi kedvence
- Beáék különleges, zöldségraguban főzött, sajttal átsütött tésztája


Mint látszik, a téma totálisan kimeríthetetlen. Ez most egy kannibalizált változat. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is egy fazékba képes leszek beletenni cukkinit és kolbászt, de egyszer mindennek eljön az ideje (mint a pomázi pizzarendelésnek). Egyébként sem szeretek kolbásszal főzni, mert túlzottan erőszakos az íze, mindent elnyom, és ha kolbászízre vágyom, akkor egyszerűen eszem belőle. Csak a paprikás krumpliba - amit úgy kb. kétévente egyszer főzök - szokok (bocs, Andi) rakni, meg módjával a rakott krumpliba. Azt hiszem, semmi másba. Pláne nem a cukkinihez, aminek olyan kis szelíd íze van, még egy izmosabb sajt is elnyomja. De most valahogy folyamatosan ezt vizionáltam magam elé hazafelé tekervén, aztán meg persze meg is csináltam. A végén mindig mélyen elgondolkodom, hogy mi a fenének töröm magamat, annyira finomak ezek a tészták, és annyira szeretjük őket, hogy nyugodtan ehetnénk minden nap ezt, és akkor gondolkodnom sem kéne, egyszerűen beledobálnék minden otthoni cuccot a szószba. Valószínűleg bármit csinál az ember, marha finom lesz. Mint ahogy ez is az volt, egész nyáron ellennék rajta.

Hozzávalók:
- 50 dkg tk. tészta
- 2 közepes zsenge cukkini
- 8 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál libazsír
- egy irgalmatlan nagy csokor petrezselyemzöld
- 6-8 levél zsálya
- 1 szál kolbász
- némi angolszalonna
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 késhegynyi őrölt csili
- só, bors
- sajt?

Felraktam a vizet főzni a tésztának. A libazsíron kicsit megpirítottam a felaprított fokhagymát (mert még mindig nem pótoltam az eltörött nyomómat). Rádobtam a felkarikázott kolbászt meg a kevéske felkockázott angolszalit, jól átsütöttem. Ekkor ment bele az apróra vágott petrezselyem fele meg a zsálya, meg a karikára vágott cukkini. Amikor már pont jó volt a cukkini, akkor rálocsoltam a szójaszószt, hogy szebb legyen a színe, meg só, bors. Aztán már a tűzről levéve tettem bele a petrezselyem másik felét. Ja, valamikor beleszórtam némi őrölt csilit is, hogy icipicit csípős legyen, tényleg csak épp hogy. És ebbe szedtem bele a kifőtt tésztát. Én egy kis reszelt trappival ettem (parmezán sajnos nem volt otthon), de így is annyira finom volt, meg vörösborral.

Napi cukik. Valamelyik délután körbejártam, és lekaptam szorgosan munkálkodó állatkáinkat. Mindegyikben beépített hőmérő van, annyira tudják, hol kell legyenek.

Dagi cicánk délután a már árnyékos nappalit kultiválja.

Azt hiszem, kicsit zavarta a fotózás, felriadt miatta. Remélem, vissza tudott aludni.

Zsuzsika megint teljes illegalitásban, sütteti a hátsóját. Hűvös szoba, üvegen szűrt napfénnyel keverve.

És a világ legcukibb négylábúja a szellőjárta lábtörlőn adja elő ugyanezt:

Szemből a virágszál. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy annyira nőcisen tud feküdni, a két kis hátsó lábát is keresztbe teszi:)

Kicsit bosszantó, amikor én futva rohangászom valami undormányos takarítóeszközzel, ezeknek meg az a legnagyobb gondjuk, hogy pont hol és melyik felüket napoztassák, fuj. A két fekete cica nyilván valami tuti helyen napozott, szóval nem voltak szem előtt, igazolom a hiányzásukat.