Csincsilla ihlette barackos-mandulás süti

Szóval borzasztó volt ez a nyár, hol az eső miatt, hol a 40 fokos kánikula miatt nem lehetett kimozdulni, és ha 30 fok volt „csak”, akkor is úgy perzselte a nap a bőrömet, hogy menekülőre kellett fognom, és hazaérve a langyos zuhany alatt lehűteni magam. De azért voltak  elviselhetőbb napok is, ilyenkor gyorsan felugrottam a bringára, és mentem ahová csak tudtam. Július elején végre sikerült eltekernem Csincsillához is, és megnéztem az új lakást, nagyon tetszett.

Sajnos a bringás computerem megint lenullázta magát, úgyhogy kilométert nem tudok írni, de kicsit több, mint egy óra volt, hogy kiérjek Saint Andrew-ra a rózsaszín hídhoz, és onnan még kb. fél óra, míg feltoltam a bringát a hegyen. Félúton kint ült egy lakó az utcán a gyerekeivel, és viccelődött rajta, hogy nem bírtam feltekerni, aztán egyszer csak Csincsilla integetett, ez már jó jel volt, hogy felérek majd.

A bringát DT azonnal kezelésbe vette, kicserélte a kormánymarkolatot, megigazította a nyergen lévő párnát, szigetelőszalaggal rögzítette is, később azért ezt a szép kék dizájnt leszedtem a bringáról (remélem ezt drága DT nem tudja meg!), de a kormány annyira jó lett, hogy azóta se éreztem, hogy fájna a csuklóm. Szerintem még a kerekeket is felfújta, mert hazafelé nagyon könnyű volt tekerni. Csincsilla laposkenyérrel, sajtokkal és isteni finom meggyes-rebarbarás sütivel várt. Fél 10-kor indultam haza, nem hiszem el, hogy ilyen sokáig vendégeskedtem valakinél, de annyira jól éreztem magam, hogy észre se vettem, hogy ennyi az idő! Kaptam DT-től a hazaútra egy fényvisszaverő mellényt is, nem tudom mi ennek a hivatalos neve, de valamikor majd vissza kéne juttatnom, mondjuk akkor, amikor elisszuk végre a könyvekért kapott pénzünket. Végül 11-re értem haza, és az éjszakai tekerést is nagyon élveztem.

A meggyes-rebarbarás sütit szerettem volna megsütni valamilyen gyümölccsel, de csak egy ilyen receptet kaptam: „Vegán mascarpone, 3 tojás, pár ek syr joghurt, olívaolaj, citromlé. Barna rizsdara, rizsliszt és darált mandula. Só, édesítő, vanília. Meggy, rebarbara (főzve), durvára vágott pörkölt török mogyoró.”

Na ebből süss valamit! Hát sütöttem is, de nem lett olyan finom, viszont még így is elfogyott, pedig egyedül kellett megennem. Nálam ezek voltak a hozzávalók, és ez a Csincsilla-recept volt a kiindulási pont a mennyiségekhez:

• 2 db nagy tojás
• 5 dl joghurt
• ½ zacskó (vagy valamennyi) darabolt mandula
• 6 púpos evőkanál liszt (Már nem emlékszem, hogy milyen, de többfélével próbálkoztam én is)
• 1 kávéskanál sütőpor
• 2 evőkanál cukor
• csipet só
• 5 dkg olvasztott vaj
• a tetejére mandulapehely

Alulra tettem a gyümölcsöt a kivajazott piteformába, és ráöntöttem a tésztát. Megszórtam a mandulapehellyel, és 180 fokos sütőben sütöttem, hát nem is tudom, talán 40-50 percig. Legközelebb bele fogom keverni a gyümölcsöt a tésztába, mert így nem hasonlított a meggyes-rebarbarásra, sőt tepsiben fogom sütni, hogy az enyém is olyan vékonyka legyen, mint az volt.

Napi cukinak ideteszek egy lopott képet Gyuriról, mert nem vittem fényképezőt:

További képeket lehet róla nézni itt és itt, és érdemes is őt nézegetni, olyan különleges cica. Hiába néz ki egy veszélyes kandúrnak, mert borzasztóan szelíd és dorombolós és bújós. Mélyen belenéz az ember szemébe, és úgy tud nézni!

Sajnos a látogatást meg kell ismételnem, mert sikerült megcsinálni a bringás computeremet, és lemérném a távolságot. Az volt a baja a kütyünek, hogy ki kellett cserélni az elemet benne. Na ezért nem tudok évek óta pontos adatokat írni, mert ezt halogattam eddig.