Turbolyás, kucsmagombás csirkeleves

 

Fagyasztótakarítás folyik nálunk már pár hete, szeretném teljesen kiüríteni, tele vagyok mindenféle maradék és nem maradék húsokkal, ki akarom forgatni mindet. Például ezer éve kerülgettem egy csirkeaprólékot. Tárkonyos levest akartam főzni belőle, mert már gyönyörűen nő a tárkonyunk, de aztán a reggeli kutyasétáltatás közben gyűjtöttünk ezt és azt.

Azt hiszem, még sosem ettem kucsmagombát, látni is ritkán láttam. Úgy tűnik, ez a kucsmagomba éve, mert a kis közeli erdőnkben találtuk ezt a pár csinos darabot, különösebb keresgélés nélkül, és látom a neten, hogy mindenki kosárszám szedi. A friss turbolyát meg ilyenkor nagyjából kaszálni lehet mindenhol. Szóval ezek lettek a levesbe téve a tárkony helyett. 

A leves meg semmi különös. A teljesen a szokásos. Némi zsíron picit megpárolt egy kisebb, összevágott hagymát, arra pár gerezd áttört fokhagyma, aztán a csirke, és addig sütöttem, míg a hús ki nem fehéredett. Ekkor vízzel felöntöttem, beledobtam pár ág csombort és kakukkfüvet (épp volt kéznél), só, és elkezdtem főzni. Közben felaprítottam (ez tart a legtovább) rengeteg leveszöldséget (répa, petrezselyemgyökér, karalábé), mire ezzel kész voltam, a hús félig meg is puhult. Ekkor öntöttem hozzá ezt is, aztán mikor újra felforrt, ment bele a gomba. Amikor meg már minden puha volt, egy-egy csokor petrezselyem zöldje meg turbolya. Utána a főtt zöldségek egy részét kiszedtem egy kis lével, botmixerrel összepürésítettem, és ment vissza a levesbe, sűrítésként. Ezer éve így sűrítek, utálok habarni, ez egyszerűbb és sokkal finomabb. Ez egy irdatlan nagy adag lett, nem is tudom, hány napja eszem (szegény DT-nek halászlevet kellett ennie közben, mivel az is kötelező feladat a fagyasztóban lévő halfejekből, de nem kell sajnálni, mert azt állítja, hogy szereti. Mondjuk, én is szeretem, de ritkábban). 

Napi cukinak meg Pala. Erről majd később írok, mert ambivalensek az érzéseim (nem a kutyával kapcsolatban).