2022. április 25., hétfő

Kelt kuglóf

 

Húsvétra a családom élesztős kenyeret rendelt kovászos helyett, és megmaradt az élesztő fele, és azóta készülök rá, hogy megsüssem ezt a kelt kuglófot. A recept megint Limara Házi pékek alapkönyvéből van. Szeretem ezt a szakácskönyvet, nemrég kaptam Annától és Norbitól, és kinéztem belőle sok-sok receptet, csak kell keresnem időt, hogy meg is tudjam csinálni őket.

Vasárnapra kivételesen nem volt semmi program lebeszélve senkivel. De ez nem baj, mert néha pihenni is kell, meg lustálkodni, meg csak úgy lenni, szeretem az olvasás-belealvás-olvasás programot váltogatni, vagy mint most, kipróbálni egy új receptet. Amíg kel a tészta, a babzsákban elnyúlva meg lehet hallgatni egy-két jó beszélgetést online, mint, például egy Pogány Judittal készültet, úgyis vele lesz este online színházi előadás. Szóval jó az ilyen nyugis vasárnap nagyon. A szombatom amúgy is olyan mozgalmas volt: takarítás után elmentem egy 3 órás "Titkos kertek és terek a belvárosban" elnevezésű sétára (nagyon jó volt), majd este még Olgival buliztunk kicsit nálam hajnali 1-ig, így aztán engedélyeztem magamnak egy lusta napot. De az volt a feltétel, hogy megsütöm végre ezt a kuglófot.

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 1 csapott teáskanál só
  • 1,5 dl langyos tej
  • 3 dkg friss élesztő (nekem 2,5 dkg volt, bőven elég)
  • 10 dkg mazsola ❤️
  • 0,5 dl rum (nincs rum nálam, úgyhogy 0,5 dl rozéba áztattam, fincsi volt)
  • 2 tojás
  • 1 tk vaníliakivonat (nincs, nem is lesz, és vaníliás cukrot se tettem bele, egyre kevésbé bírom az erős vaníliaízt és -illatot)
  • 15 dkg puha vaj
  • 2 evőkanál keserű kakaópor
  • 2 evőkanál meleg víz

Először 1 dl langyos tejből, 1 teáskanál cukorból, 2 evőkanál lisztből és az élesztőből kovászt keverünk, a tetejére is szórunk 1 evőkanál lisztet. Ezeket a mennyiségeket a kimért adagokból vesszük el, és azért emelem ezt külön ki, mert nekem ez csak később esett le, úgyhogy ijedten méricskéltem, hogy vajon mennyi lehetett az a 3 evőkanál liszt, amit a kovászba tettem. Jellemző. A kovászt félretesszük 10 percre. Figyelni kell, mert nálam nem kellett neki 10 perc, hogy kifusson a pohárból.

Közben a mazsolára ráöntjük a rumot vagy a bort, vagy amiben áztatni szeretnénk. Volt nekem régről  saját gyártású narancslikőröm, de nem mertem használni, mert valami fehér objektumok úszkáltak benne, és hiába tudom, hogy nem romolhat meg a 90%-os alkohol és a cukor miatt, nem mertem ráönteni a mazsolára. Isteni illata volt pedig. Azért volt, mert most kiöntöttem, úgysem fogom merni használni már sohasem.

A robotgép táljában a lisztet a sóval és a cukorral összekeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, a maradék tejet, a vaníliakivonatot és a felfuttatott élesztőt. 2-3 percig alacsony fokozaton dagasztjuk, és közben több részletben hozzáadjuk a vajat is. 6-8 percig magas fokozaton dagasztjuk, majd elkeverjük benne a mazsolát áztatólevével (a rummal vagy a borral) együtt. A tésztát elfelezzük (kb. 2×600 g lett), az egyik feléhez hozzákeverjük a meleg vízzel krémesre kevert kakaóport, és jól összedolgozzuk. 

Nekem ekkor úgy néztek ki a tészták, mint két élesztős vajkrém, az egyik sárga, a másik barna. Nem hittem volna, hogy ezekből tészta lesz. De 60 perc kelesztés után csoda történt a tálakban, mindkettő gyönyörűen duplájára kelt igazi tészta lett. Amíg keltek a tészták, a kuglófformát vastagon bevajaztam, és minden második bordába tettem 1-1 szem mandulát. 2,5 literes kuglófformát ír a recept, nem tudom az enyém mekkora, de nem akkora, az biztos.


Amikor megkeltek a tészták, lisztezett felületen először a fehéret nyújtjuk 25×40 cm-es téglalappá (az újonnan felfedezett trükkömet használtam, hogy sütőpapírt liszteztem és azon nyújtottam!), majd a barnát is. A fehér tésztára fektetjük a barnát és a rövidebb oldalánál kezdve feltekerjük, mint a bejglit. A két végét ellentétes irányba többször megcsavarjuk (hát ez elég nehéz volt ezzel a lágy tésztával). Óvatosan belefektetjük a formába, hogy a két vége összeérjen (és a mandulák ne mozduljanak el).

Egy óra alatt megint a duplájára kelesztjük (nekem kifutott a tálból), aztán 170 fokon 45-50 perc alatt aranyszínűre sütjük. Én 10 perc után letakartam alufóliával, mert nagyon barnult, pedig nem légkevertem. A formában hagyjuk kihűlni, tálaláskor porcukorral meghintjük. Talán az ilyen egyszemélyes háztartásokban, mint az enyém, elég lenne fél adagot sütni.

Már alig vártam, hogy a napi cuki rovatban megint Émi legyen, hogy lássátok, mennyire életrevaló. Tessék megfigyelni, hogy a csapatban ki mozdul rá leggyorsabban a repülő jutifalatokra! Nem kérdés, hogy ki fogja megszerezni az összeset. Külön felhívnám a figyelmet a napközistársakra, akik szerintem már ismerik Émit, és meg se próbálják megszerezni, vannak, akik csak szemmel követik, de itt elöl, ez a kis tacsi inkább duzzogva elfordul, szemrehányóan belenéz a kamerába. Vele ne szórakozzanak!


És miközben Jordan megszerzi a lepattanót, a többiek úgy tesznek, mintha a fűben mindenütt jutifalik lennének. De nincsenek, csak nagyon kínos lenne, ha mindenki látná, hogy nem működtek olyan jól a reflexek.


Van néhány kelt kuglóf a blogon:
Van még rengeteg, nem sorolom fel az összeset, egyik szebb, mint a másik. Bele vagyok szeretve ebbe a formába.

Nincsenek megjegyzések: