Ez egy finn karácsonyi aprósüti, de karácsonykor nem sütöttem meg, mert tesóm pillanatok alatt 3 tepsi sütivel árasztotta el a családot (mézes krémes, bejgli és zserbó). Szerintem nagyon is illik ide, ebbe a szép februári 20 fokos télbe és szélbe. Azért választottam egyébként, mert Toma tavaly volt Norvégiában, és ezzel a sütivel szerettem volna kapcsolódni ahhoz az óriási attrakcióhoz, hogy eljutott oda, és még Dániába is. A Joulutorttu nekem nagyon bejött, és már csak azért is jó lenne minden évben megsütni, hogy tudjam ellenőrizni a képességeim romlását, ami idővel törvényszerű. Már most se volt mindig egyszerű eltalálni hogy melyik csücsköt hova is hajtogassam, hogy szélforgó legyen belőle végül. Arról nem is beszélve, hogy a nevét képtelen vagyok megjegyezni, kimondani meg se próbáltam! Még jó, hogy Mazsi elnevezte szélforgónak, ez a név menni fog.
Hozzávalók:
- 35 dkg finomliszt
- 1 csipet só
- 20 dkg hideg vaj felkockázva
- 25 dkg ricotta
- 75 ml tejszín
- 25 dkg szilvalekvár (nálam sütőben sült házi, cukormentes, egy 2 decis üveggel)
- 1 tojás
- (sok) fahéjas porcukor a szóráshoz
Nincs deszkám, a konyhapulton szoktam nyújtani, de előtte jól lemosom persze. Szóval lisztezett konyhapulton olyan 3-4 mm vastagra kinyújtottam, vagy talán annál vékonyabb volt néhol, 30×30 cm-es formát szerettem volna elérni, hogy majd 10×10 cm-es négyzeteket tudjak vágni belőlük (pizzavágóval). A kilógó részeket levágtam, hogy minél szabályosabbak legyenek a négyzetek.
A képen látható módon egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a közepére tettem egy teáskanálnyi szilvalekvárt. A sarkokat középre behajtottam, hogy szélforgó alakja legyen a sütinek. (Annyira szeretném, ha megcsinálnátok, mert kíváncsi vagyok, hogy megy nektek!) Összesen 23 db szélforgóm lett.
Tojással lekentem a szélforgókat és 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. A recept azt írja, hogy 10-12 perc alatt sülnek meg, nekem tovább tartott, pedig légkeveréssel sütöttem.
Végül ennyi lekvár maradt, ezzel most mit csináljak?
A kész sütiket még forrón megszórtam fahéjas porcukorral, de mivel a tésztában és a lekvárban semmi cukor nincs, ezért nem találtam elég édesnek. Úgyhogy később újra és újra szórtam rájuk cukrot, míg el nem találtam az édességet. Nagyon-nagyon finom!
És a napi cuki Amy lesz, ahogy őrzi a gazdik új lakásának új konyhájában az új tűzhelyet:
És megint van egy újabb miniszobor... Mindig le vagyok maradva, most kereshetem meg ezt is!
4 megjegyzés:
Képzeld, Andi, az egyik undok ovis emlékem, hogy szélforgót kell hajtogatni színes papírból. Csak az mehetett ki játszani az udvarra, aki megcsinálta a magáét. Nekem persze rohadtul nem ment, fogalmam sem volt, hogy mit és hová kéne hajtogatnom. Utáltam az egészet. Arra már nem emlékszem, hogy mi lett a vége, csak hogy teljesen reménytelennek tűnt ez az egész hülyeség. Gondolom, egyszer csak kiengedtek. Azt hiszem, most sem menne nekem ez a szerencsétlen szélforgó.
Szóval irtó ügyes vagy, hogy ilyen szépen megcsináltad, és én is tolnám, mert szuper lehet, nagyon jól hangzik a tésztája, és tetszik a ropogóssága is. Mivel tele van tejtermékkel is, én nem is kísérletezem vele mentesen, sajnos.
Amyke meg egy tündér. Cukorfalat minden része, de a legeslegjobb a fülecskéje, mármint a fülecskéi, mert külön életet élnek:)
Képzeld Csincsilla, a vaj egy része vegán vaj volt (Rama), a mélyhűtőben volt egy kis maradék, de sütöttem már teljesen vegán vajból sajtos rudat, és vegán tejföllel, és tök jó volt.
Az ovis sztori nagyon cuki, kéne egy "Ovis emlékeink" rovatot nyitni.
Továbbítottam a gazdiknak, amiket az állatkáikról írsz, mindig nagyon boldoggá teszed őket.
hát igen, én is vegán Rámát használok. de a rikottát még nem láttam vegánt. szóval kicsit azért más lenne a tészta. de lehet, hogy belevágok, mert nagyon megkívántam, és épp van otthon olyan igazi, jó kemény szilvalekvár, és úgyis sütit akarok.
Érdekelnének majd a szélforgóid. Ha sikerülnek, kimehetsz játszani!
Megjegyzés küldése